A Karátföldi-család turisztikai tevékenysége – Gersekarát
Karátföldi József és felesége működteti a Karát-lakot, mint falusi szálláshelyet. Az ingatlan Gersekarát karátföldi részén található, innen kapta a nevét. Vályogból épült, döngöltfalú, parasztos jellegű ház. A házaspár 1997 májusában vásárolta meg, augusztusban kezdték el berendezni. Eredetileg gyermekeiknek szánták, azonban hallottak a falusi turizmusban rejlő lehetőségről, és úgy gondolták, ha belevágnak, talán még többet adhatnak majd át utódaiknak. Többnyire családok, baráti körök és vadászok jönnek ide kikapcsolódni. A szobákat régi, többségében Karátföldi József által saját kezűleg felújított berendezési tárgyak teszik hangulatossá. A legtöbbjét a környező településről ajándékozták a családnak, akik keresték a régi bútorokat, tárgyakat. A hangulat a múlt századba repíti vissza a látogatókat. Két szobát rendeztek be, összesen hét ággyal. Az ágyak felújítottak és hosszabbak, mint eredetileg voltak. Ennek oka, hogy régen ülő pozícióban aludtak rajtuk, hogy gyorsan felugorhassanak, ha baj van az állatok körül – mesélte a házigazda. Alacsony (kb. 170 cm) ajtók és keskeny folyosók jellemzik a házat. A hátsó részen található a „barlang” szoba, amelynek nincs ablaka. Étkezőként szolgál, és bátran mulathatnak benne a vendégek. Van még egy nyitott rész a ház végében, ahol szintén le lehet ülni, borozgatni, vagy étkezni, és különféle szerszámok, eszközök veszik körül az embert. Többek között borona, favilla, egy egyházi zászlórúd, vagy éppen a mennyezetre akasztott csizma (mint hallhattuk, azért akasztották fel, mert a felfelé szálló meleg miatt könnyebben száradt) is ide került. Mindegyiknek története van, mindegyikről tudják a gazdák, mire való, és tudásukat készséggel adják tovább az érdeklődőknek. Kívül egy udvar és egy hatalmas kert található, amelyet az itt nyaralók, pihenők kedvük szerint művelhetnek, használhatnak. 2010-ben Nyugat-dunántúli Régió Kiváló Falusi Vendéglátója díjat nyertek. Nem véletlen, hogy a gersekarátiak is büszkék a Karát-lakra és tulajdonosainak tevékenységére.
Értékes emberek Gersekaráton – Németh Imre kovácsmester munkássága
„A kovács addig dolgozik, míg meleg a vasa” – vallja Németh Imre kovácsmester
„A kovács addig dolgozik, míg meleg a vasa” – vallja Németh Imre kovácsmester, aki Telekesről származik, mely Gersekaráttól néhány kilométerrel délebbre fekszik. Nyolcan voltak testvérek, ő az általános iskolai tanulmányai után kollégiumba ment 1969-ben. Ekkor a hőkezelés és kovács szakma között választhatott, és mivel a hőkezelés számára semmit nem mondott, inkább a kovácsmesterséget választotta. Bátyja Vasváron tanult, szintén kovácsnak, de ő nem gyakorolja a szakmát. Eleinte a helyi termelőszövetkezetnek dolgozott, ekkor még hobbi szinten foglalkozott a fémmegmunkálással. Idő kellett, hogy megszeresse a kovácsolást, de húsz éve teljes egészében a szakmájának él. Tóth Tamás (szombathelyi barátja) segített neki a tervezésben. Műhelye saját udvarán található, és otthona berendezésének jó részét saját maga készítette. Már a ház elé érkezéskor díszes kapu mutatja: itt egy kovácsmester él. Otthonának előszobája is szinte egy bemutató terem, gyönyörű példája, miként lehet mindennapi használati tárgyainkat tartós és szemgyönyörködtető módon elkészíteni.
Munkájához a nyersanyagokat hat méteres vasrudak formájában szerzi be Szombathelyről. A hőkezelést és a festést más végzi, ő a formáját, lelkét adja a tárgyaknak. Általában egyéni megrendelésre dolgozik, magánszemélyeken kívül több település önkormányzatától is kap feladatokat. Többnyire kerítéseket, asztalokat és ablakrácsokat készít jellegzetes motívumokkal. Jelenlétünkkor hegyes lándzsa alakú kerítéselemeket kovácsolt éppen. Főbb munkái között megemlített egy olaszországi nagykaput, mely öt méter széles, és három méter magas. Viszont helyi alkotásaira büszkébb, például a vasvári „Születések fájá”-ra, melyen minden egyes vas szív egy gyermek születésének állít emléket. Gersekarátnak a templomajtó vasalatát készítette el, felajánlásként. Környező településeknek temetőkaput, és dísztárgyakat készít, mint például Petőmihályfán a rózsakert körüli padokat. Gyermekei már nem a településen élnek, unokái viszont (bízik benne) érdeklődnek majd a kovácsolás iránt.
Értékes emberek Gersekaráton – Pintér György tanár úr munkássága
Pintér György tanár úr 1958. augusztus 18-án született. Körmendről származik, történelem-magyar-orosz szakos tanár. Szülei pályáját folytatta. Negyven éve él Gersekaráton. Helytörténettel a 1990-es években kezdett el foglalkozni. Ennek eredményeként született meg egy olyan alkotása (helytörténeti munkafüzet), amely a gyerekek helytörténeti ismereteit volt hivatott előmozdítani. Az önkormányzat támogatásával sikerült megjelentetni első helyismerettel foglalkozó könyvét: A múltnak kútja „…Hogy is volt?” helytörténeti és néprajzi emlékszilánkok címmel. Majd következett a „A múltnak kútja” sorozat 2. része, „Plutyka, kajmó, dödölle” Szokások és Hagyományok a Vasi Hegyhát szívében, Gersekaráton című írása. Ebben olvashatunk többek között a korbácsolás hagyományáról, amely még ma is él a településen. A „Palavesszőtől a digitális tábláig” című mű az iskolák, az oktatás történetét mutatja be országos és helyi szinten. Szakterületéhez és nyelvszeretetéhez híven nyelvhasználattal, tájszavak gyűjtésével is foglalkozik. A Hegyháti krónikák című kötete négy kisregényt tartalmaz, melyeknek különleges ízt adnak a régi, helyi tájszavak. Fontosnak tartja nyelvjárások megőrzését, melyet véleménye szerint a mai kommunikációs technikák veszélyeztetnek. Fűzerőd – szintén szépirodalmi műve – az 1848-as történelmi múlton alapszik. Kisregényei is történelmi és nyelvi kutatásainak eredményein alapulnak. Élvezetes olvasmányok, melyekből sokat tanul az olvasó, úgy, hogy észre sem veszi. Tanár úr fontosnak tartja a hitelességet, alapos kutatómunka előzte meg minden könyvét.
Gyűjti az információkat a helyi boszorkányokról is, mert sok monda, történet kötődik hozzájuk (saját bevallása szerint élő boszorkányutóddal is találkozott). A helyi „boszorkányszokás” úgy tartotta, hogy aki képes volt a temető melletti vaddisznócsorda vadkanjának megülésére, annak boszorkányképességei voltak, mondván, hogy ért az állatok nyelvezetén. Jelenleg újabb helytörténeti kiadványon dolgozik, amely az elsőnél már bővebb, és melybe az azóta feltárt ismereteket is beépíti. Mellette pedig írja következő regényét, gondosan figyelve az ízes helyi nyelvezetre és a történelmi hűségre.
Kálvária – Gersekarát
Hári Antal és felesége „álmodta meg” a kálváriát
2016. május 22-én avatási esemény törte meg Gersekarát hétköznapjait. A templom melletti terület kiváló helyszínt biztosított a Hári Antal és felesége által megálmodott kálváriának, melynek avatási ünnepségén V. Németh Zsolt, a térség országgyűlési képviselője is részt vett. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázatán 4,8 millió forintot nyert a falu, amihez még volt mit tenni a megvalósulás érdekében. Azonban megmutatták, hogy összefogással az álmok valóra válthatók. Fél év alatt összeadták a még szükséges pénzt, volt olyan is, aki a kétkezi munkáját adta hozzá. Bárki „örökbe fogadhatott” egy stációt. Hogy kik tették ezt, azt az adott állomáson olvashatjuk, melyekről kiderül, hogy nem csak helyiek számára volt fontos a Kálvária elkészítése. A Kálvária mellett tábla hirdeti, kik járultak hozzá az építéshez. Önkéntes, természetbeni támogatók között 27 szervezet, magánszemély, cég nevét olvashatjuk, a pénzbeli támogatók között ott szerepel az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Örökségünkért Egyesület Gersekarát, a Coop Kft, Vasvár, valamint Gersekarát (150 személy, illetve család) és más települések lakói (8 fő), és a Vas megyei Horgász Szövetség (Vaskeresztes). Az elszármazottak közül is 16 személy, vagy család nyújtott támogatást. A XV. század óta él a hagyománya a keresztútépítésnek. A ferencesek idejében alakult ki, hogy 14 stáció a jellemző. Gersekaráton 14+1 állomás készült, az utolsó Krisztus feltámadását ábrázolja. A stációkra elhelyezett tűzzománc alkotásokat M. Gubán György készítette. A domb tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a környékre, a domb alján pedig egy lombok által árnyékolt pad vonzza a látogatókat a megpihenésre, elmélkedésre. A gersekaráti Kálvária méltó állomása lett a vallási turizmusnak, de bármely erre járó kiránduló számára szép élményt nyújt.
Sárvíz-tó, Gersekarát
A horgászok is szívesen látogatják a tavat
Gersekarát déli részén, kelet-nyugati irányban terül el a Sárvíz-tó, ami Pászthory Istvánné polgármester asszony szerint nagyon kedvező fekvés, hiszen a nap pirkadattól alkonyatig melegíti a tavat. A tó déli partján erdő húzódik, ahonnan tavasszal a virágzó akácos illata bódítja el az északi parton sétálókat. A tó északi részét dombok határolják.
A víz legnagyobb mélysége négy méter, átlagmélység két méter és területe harminchat hektár, mely két részre bontható. Sárvíz előtározó a nyugati részén, Csengő-patak a keleti részén található. Helyén régen legelő állt, melyen egy patak folyt át. A patakot a gyerekek kézzel épített gátakkal duzzasztották, és az ott felgyülemlett vízben fürödtek. 1989-ben megépítették a gátat, majd 1990-ben történt meg a felduzzasztás, és megkapta jelenlegi formáját. A tó keleti részén található a strand, melyet egy bérlő üzemeltet. A strandnál jet-ski-zésre is lehetőséget biztosítanak. Szerencsére ez nem zavarja a horgászokat, sőt, a tó vizének keverésével hozzájárulnak az algásodás, elmocsarasodás elkerüléséhez.
A tó nagyobb részét a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége kezeli. A horgászok ötvennél több kiépített horgászhelyen hódolhatnak szenvedélyüknek. A csónakázás nem engedélyezett, így csak a bedobós horgászatra van lehetőség. Évente telepítenek halakat. A Magyarországon jellemző, legtöbb helyen honos halfajták találhatóak, mint a ponty, keszeg, csuka, süllő, amur, kárász és harcsa. 2017 nyarán veterán autó kiállítást, és a BOA Fesztivált szervezték meg a tóparton. Ottlétünkkor Horváth István horgásszal találkoztunk, aki büszkén mutatta a kifogott halakat. Nem véletlen, hogy jó itt a kapás, ehhez nagymértékben hozzájárul a tó rendkívül tiszta vize.
Gersekarát településtörténete
A Hegyhát déli részén fekvő Gersekarát két falurészét, Karátföldet és Gersét, – ami ma is jól elkülönül egymástól – a Sárvíz egyik ága választja ketté. A térség kisközpontja, amit a négy irányban is meglevő közlekedési kapcsolatok is indokolnak. Vasvár csak 11, Körmend csak 16 km távolságra van.
Területén hosszú ideig erdőség volt. Gerse első okleveles említése 1272-ből, Karátföldé 1313-ból való. Mindkettő irtásfalu volt.
A különös hangzású Korlát- vagy Karátfölde egykor a Konrádfölde nevet viselte, egy bizonyos Konrád magyarosan Kolrád nemes és leszármazottjainak birtoka volt.
Gerse a Nádasd nemzetség egyik ágának birtoka volt egykor, akik közül egy bizonyos Pető utódai innen kezdték magukat Gersei Pethőknek nevezni. A középkor végére a bárók közé emelkedett család révén a kis falu neve országosan ismertté vált.
1448-ban a gersei jobbágyok fellázadnak a vármegye hivatalnokai ellen. A lázadás leverése során a falut elfoglalták a vármegyeiek, akik csak Hunyadi János parancsára adták vissza a korábbi birtokosainak, a Gersei Pethőknek.
Gerse a török időkben kétszer is elnéptelenedett. Kara Haszán török szpáhi telepítette újra. Több török támadást szenvedett el Karátföld is, Gerse is.
A XVIII. század végére a Festeticsek szerezték meg Gersét. Karátföld, mint nemesi község, egészen, 1848-ig őrizte kiváltságainak maradványait.
Az 1868-as népoktatási törvény hatására előbb Karátföld, majd Gerse is községi iskola alapításába fogott. 1906-ban ide települ a körjegyzőség. 1907-től postahivatala van. Az első világháború után itt is pusztított a spanyolnátha és a tífusz.
1930-ban új iskolaépületet adtak át Gersén. Ez volt az „emeletes iskola”, ami ma az önkormányzat és a körjegyzőség épületeként funkcionál. 1927-től kapcsolták be Gersét a telefonhálózatba. A kir. Belügyminiszter 1937-ben egyesíteni akarta a két közeli községet, de a helyiek ellenállásán ez a szándék megbukott.
Az egyesítésre 1950. október 1-jei hatállyal került sor. Ekkor az egyesített község a Gersekarát nevet kapta. 1951-től megkezdődött a falu villamosítása és kezdetét veszi a település rohamos fejlődése. Iskola, óvoda, művelődési ház, víztorony épül, megindul a buszközlekedés is.
A község központi belterületén álló, keletelt tájolású templomot az elmúlt évszázadok során több alkalommal lerombolták, leégett, de mindig újjáépítették az anyaegyházhoz tartozó települések lakói.
Egy 1315-ös írásos forrás tanúsága szerint a templom ekkor még Szent Lászlóról volt elnevezve. Az 1332-es Oklevélben (Codex Diplomaticus VIII/3. CCLXXI. sz. okl.) találkozhatunk először a templommal, mint építménnyel, melyben valójában a következő, 1316. évi véres eseményt írták le: A környékbeli kiskirály, Kőszegi Henrik emberei lemészárolták a Gersén birtokos Nádasd nemzetségbeli nemeseket, Csapó fia András fiait, Lászlót és Dénest családjukkal együtt, csak László kislányát, Margitot – a későbbi Gersei Margitot, Magyar Pál feleségét – tudta megmenteni a dajkája. Az oklevél leírja, hogy László a templomba zárkózott be négy szolgájával, Dénes pedig az asszonyokkal és gyerekekkel az udvarházba. A templomot itt még gersei Szent László-templomként említik.
1443-ban már Szent István tiszteletére emelt templomról történik említés. Az 1698. márciusában tartott Kozo-féle visitatio Szent Kereszt Felmagasztalásának tiszteletére épült romos templomot ír le. A templom 1734-ben is romos állapotú volt a forrás alapján. Az 1758-as Batthyány-féle visitatio megállapításai viszont már erős építményről, boltíves szentélyről, táblamennyezettel fedett, gúlaszerűen épült kőtoronnyal írja le. A templom nagyobbrészt fa építmény. Felszerelését kielégítőnek jellemzi. E visitatióból tudjuk, hogy a templomnak a második oltára az Angyaltól Üdvözölt Szűzanya. A templom barokk stílusban való megújítására 1868-ban került sor, majd 1906-ban történtek még jelentős munkálatok. Ekkor építették át a mennyezetet és sor került egy új torony építésére is. Számtalan értékes kegytárggyal, szoborral szépült a templom. 1914-ben épült az északi oldalon a kápolna, mellyel a középkori templom falai megsérültek, részben megsemmisültek vagy átépítésre kerültek.
A templomot 2008-ban védettség alá helyezte a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, addig nem szerepelt a műemlék jegyzékben.
Az 1970-es évek szakszerűtlen karbantartási munkái az Istentiszteletre méltatlanná tették a templomot. A külső és belső burkolatok jelentős vizesedést állagromlást okoztak.
A 2010. évi felújítást megelőző régészeti kutatás bebizonyította, hogy maga a templom középkori eredetű. Ez azt is jelenti, hogy a templom és környéke régészeti lelőhely lett. Jelenleg Szent Kereszt felmagasztalása a templom búcsúnapja. 2010-ben pályázati, egyházmegyei, helyi és elszármazotti támogatásoknak köszönhetően teljes körűen megújult a templom. A köré kiépült Kálváriával, a Családok és Élővilág téma utakkal együtt (őshonos gyümölcsfák alatt) a hitélet számára meghatározó központtá vált. Az egyház is itt alakított ki plébániaközpontot.
A falu határában lévő Fias-tó a Vasi Hegyhát egyetlen, állandó vizű természetes tava, a Sárvíz vizéből duzzasztották fel 2001-ben. Egykoron a községi sertéslegelő delelő tava volt. Napjainkban kisebb üdülőközpont épült a tó köré, melynek vize fürdőzésre, horgászásra és különbféle vízi sportok űzésére is kiválóan alkalmas.
A falu jól felszerelt Sportcsarnoka automata tekézővel, füves és betonpályával várja a mozogni vágyókat.
A faluközpontban található Millenniumi Park alkotásai – a Falvak Kultúrájáért Alapítvány fafaragóinak köszönhetően – szép faragásaival hívogatja pihenésre a látogatókat. A Park főbejárata előtt a „park őrének”, majd a két falurész egyesülését jelképező kapunak, a Szent Keresztnek, valamint Szent Istvánnak, Boldog Gizellának, Szent Imrének és Szent Erzsébetnek alakjait hívogatták életre a művészek a fahasábokból. A világháború és az 1956-os forradalom áldozataira a Szomorú anya, a ’48-asokra Batthyány Lajos és az aradiak oszlopai emlékeztetnek.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Gersekarát is. A település központjában található Kneipp park gyógynövény labirintusa mellett a vizes könyöklő és lábáztató objektumok pihenő paddal, vizes taposóval várja a felfrissülésre vágyó ide látogatót. Mindezek mellett Kneipp szoba is rendelkezésre áll a megpihenni vágyónak.
Gersekarát fejlődése és fejlesztése mind a mai napig tart. Sikeres nyertes pályázatiaknak, a település közösségéinek összefogásának köszönhetően a település folyamatosan fejlődik, megújul. Aktív egyesületi munka nem csak a kultúra, hanem az egyházi élet, az értékgyűjtés, a sport területén is kimagasló eredményeket hozott az itt élők számára. A kötélugrók térségi és megyei sikerei elviszik a település hírét a távoli vidékekre is. A makett építésnek is nagy hagyománya van a településen. Az énekelni vágyó kórustagok pedig rendszeres fellépői a vasvári Toborzónak a kötélugrók mellett. De sorolhatnánk mind azt a sokrétű közösségszerveződést ami erre a településre jellemző a fiataloktól az idősebb korosztályig, a horgászoktól a polgárőrökön át az örökség védőkig.
A község vezetői mindig is fontosnak tartották, hogy az itt élők mindennapi jólétét biztosítani tudják. Ezért újul meg a közeljövőben Művelődési Ház előtti tér, a buszmegállók, az utak és járdák. Ezért nincs vége a folyamatos fejlesztéseknek, keresik a módját, lehetőségét hogy széppé, élhetővé tegyék Gersekarátot nem csak az itt élők, hanem az idelátogatók számára egyaránt.