Egy igazi finomság – a kámi finom kifli
A gondos kezek által készített kiflit méltán illetik a „finom” jelzővel. Fontos szerepe van a közösségi rendezvényeken, szeretik a falubeliek. Ottjártunkkor két hölgy, Katona Lászlóné és Rumi Antalné készítette el ezt az ízletes süteményt. Elmondásuk szerint, Kámban 1962-től sütik a finom kiflit, amit egy vasvári hölgytől, Manci nénitől sajátítottak el, aki sütni tanította a helyi asszonyokat. Ilyenformán a recept nem saját, ám úgy beépült a falu életébe, hogy már teljesen magukénak érzik. Maga az elkészítés nem bonyolult, és elég kiadós sütemény.
Kámban 1962 óta sütik a finom kiflit
Lássuk hát a receptet:
Tészta: 25 dkg liszt, 10 dkg vaj, 3 tojássárgája, 1 kis pohár tejföl, cukor, só
Töltelék: 20 dkg porcukor, 1 vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 15 dkg dió/mák, 3 felvert tojásfehérje
Összegyúrjuk az alapanyagokat, majd gyúródeszka nagyságúra nyújtjuk. Ezt megkenjük zsírral, majd feltekerjük, mint a palacsintát. A feltekert tésztát tányérra helyezzük, s pihentetjük (Erzsi néniék szerint minél tovább pihentetjük, annál kezelhetőbb állagú lesz a tészta). Legalább egy órán át kelesztjük. (Ők egy napig szokták hagyni a hűvös kamrában vagy hűtőben.) Pihentetés után, a feltekert tésztát 25 darabra vágjuk, s ezeket kistányér méretűre nyújtjuk. Ezután következhet a töltés: a kikevert masszával megkenjük a kinyújtott tésztákat, s feltekerjük kifli vagy palacsinta formára. Végezetül behelyezzük kifliket a tepsibe, s 180 0C-os előmelegített sütőben, 10-15 perc alatt pirosra sütjük.
A sütemény elkészítésében szívesen vesznek részt a gyerekek is, így biztosan nem vész a feledés homályába ennek a finom süteménynek a receptje.
Kámi történetek
Sári Józsefné mesélt a település történetéről
A 88 éves Sári Józsefné (Ilus néni) féltve őriz néhány régi helytörténeti kiadványt, dokumentumot, melyek segítségével felidézte a kámi határrészhez fűződő számára is érdekes történeteket. Az egyik ilyen történet a harangokról szól: „Hová lettek a jeliszentegyházi harangok?”. Régen, ahogy most is, Jeliszentegyház nevű dűlőn állt a falu, ami a török dúlás következtében a templommal együtt elpusztult. A templom harangjait azonban sikerült kimenteni. A kámi emberek hite szerint a falu lakói a templomuk mindkét harangját a Herpenyő patakba rejtették el a törökök elől. Ott, ahol a Herpenyő kanyarodott, a malomnál dobták a vízbe a harangokat. Ilus néni szerint talán még ma is a Herpenyő iszapja alatt vannak a jeliszentegyházi harangok.
Ugyancsak érdekes a kámi temetőkápolna harangjának történte is. 1916-ban, egy júliusi délutánon harangoztak vele még egyet, aztán egy nagy huppanás hallatszott, amikor a toronyból leejtették… (Be kellett adni háborús célokra.) A kámi uraság megneszelte, hogy el akarják vinni az értékes harangot, és még idejében megegyezett a zsennyeiekkel, hogy az értéktelenebb zsennyei kápolna-harangot áthozatják Kámba, és azt adják be hadi célokra, beöntésre. Így az értékes, feliratos, érmekkel és bevésésekkel ékesített, díszes kámi harang megmenekült, mert még időben átszállították a zsennyei kápolnába.
Ilus néni emlékszik még arra az akácfára, amit Bezerédj György hozott be Észak-Amerikából. Ez volt az első akácfa Magyarországon. A kis fát a kámi kastély díszparkjában nevelték nagyra. 1918 táján villámcsapás érte, és a belsejének nagy része kiégett. Mindent megtettek az értékes fa megmentéséért, a törzse azonban egyre csak gyengült. Egy szélvihar végül kidöntötte a hatalmas öreg akácot, azonban a törzsével a földnek dőlve is még mindig zöldellt. Ilyen vigasztalan helyzetben élte utolsó éveit a híres kámi akácfa egészen 1950-ig.
MozduljunKám Egyesület
Az egyesület aktívan részt vesz a település kulturális életében
A MozduljunKám Egyesület az 1993-as évi alakulásától kezdődően megszakítás nélkül tevékenykedik Kám településen. Az egyesület jelenleg 17 fős tagsággal és számtalan önkéntes segítővel dolgozik, vezetőjük Závecz Györgyné Erzsébet. Elnevezésük is mutatja, azzal a szándékkal jött létre e közösség, hogy megmozgassák a falu lakóit, felelevenítsék régi hagyományaikat és színvonalas szórakozási lehetőséget biztosítsanak az itt élők számára. A kezdeti időktől fogva sokrétű a tevékenységük, nem specializálódtak egy területre. Rendezvényeiken és az általuk szervezett szakkörökön, foglalkozásaikon a község bármely lakója részt vehet. Programjaik közül érdemes megemlíteni a zenés mozgásfejlesztő tornákat, a tánctanfolyamokat, melyeket felnőtt és gyerek csoportok részére is indítottak. Nagy népszerűségnek örvendenek tagjaik sorában az egy-egy tájegységet, természeti érdekességet, vagy akár egy jeles rendezvényt felkereső kirándulásaik, nyári közös nyaralásaik egy-egy tó partján, vagy egy hegy lábánál. De voltak együtt Erdélyben, Olaszországban és a magyarországi hegyek, dombok megmászása mellett gyakran kirándulnak a közeli Ausztria hegyvidékein is. A kulturális programok iránt érdeklődők író-olvasó találkozókon, színházi előadásokon, koncerteken vehetnek részt. Az egyesület elhivatottan őrzi a régi hagyományokat, így rendezvényeiken bemutatják, népszerűsítik településük és a Hegyhát hagyományait, szokásait, felelevenítve a régi idők hangulatát. Ilyenek a például a Májusfaállítás, Falunap, Szüreti felvonulás, az életnagyságú Betlehem készítése, Adventi koncert, mely programokat mindig egy közös vacsorával zárnak, melyen tájjellegű ételeket esznek és a helyi borokkal koccintanak. Augusztusban szervezik meg a nagysikerű, immár hagyománnyá vált „AliglátunKám” éjszakai túrát, amelyet játékos vetélkedővel és „faluvacsorával” tesznek izgalmassá. A környező települések kulturális életébe is bekapcsolódnak saját produkciójukkal, népdalokkal, színdarabbal és táncműsorokkal. Fellépnek a Hegyháti Toborzón, de a Hegyhát Falunapjainak állandó szereplői. Bevételeik az önkormányzati támogatásból, tagdíjakból, az egy százalékos felajánlásokból és pályázati forrásokból tevődnek össze, viszont a legtöbb rendezvény a falu lakóinak összefogásával valósul meg.
Helytörténeti gyűjtemény – Kám
A település híres embereinek képei is helyet kaptak a gyűjteményben
A 2008-ban létrehozott gyűjteményt a község régi postaépületének helyén alakították ki. Magát az infrastruktúrát pályázati pénzből valósították meg, a gyűjtést a helyi közösségi élet aktív ébren tartói, a MozduljunKám Egyesület tagjai végezték. Nekik, és a helyi fiatalság bevonásának köszönhetően a látogató széleskörű képet kaphat Kám múltjáról, ha e gyűjteményt megtekinti. Nem csupán régi használati tárgyakat találhatunk itt, hanem egyházi dokumentumokat, képeket, leírásokat a falu egykori híres szülötteiről, itt élő alkotókról, vagy épp az egykoron itt élő nemesekről. Itt élt és alkotott Kisfaludy Sándor költő, s Bodor Miklós grafikusművész, itt született dr. Holenda Barnabás, bencés szerzetes és tanár. Az ő egykori háza berendezéséből is láthatunk itt bútorokat, melyek restaurálásukat követően, kiemelkedő darabjai lesznek e gyűjteménynek. A kiállítás fokozatosan bővül, hiszen az itt élők saját féltve őrzött tárgyaikat is szívesen adták és adják be a közösbe. Alkalomadtán, ha vendég érkezik hozzájuk, büszkén vezetik végig a gyűjtemény falai között, bemutatva neki falujuk történelmének fontosabb állomásait, mindazokat a tárgyakat, dokumentumokat, amelyek akár a gyermekkorukat is felidézi, fűszerezve, színesítve azt saját élményeikkel, az egykori mindennapok emlékeivel.
Bezerédj-park („Kertészkert”) – Kám
A park egykor a kastély kertje volt
A mai park az egykori kastély kertje volt, s ma fontos közösségi térként tartják számon. Maga a kastély utolsó lakói a Bezerédj-család tagjai voltak. Az eredeti kastély épületét 1972-ben elbontották, mára az un. kiskastély maradt az utókorra, amely jelenleg óvodaként üzemel. A hatalmas fákkal, burjánzó növényekkel teli parkot sétautakon járhatjuk körbe. Ebben a községben is helyet kapott a Kneipp-park, mely sokszínűségével remekül beleillik a környezetbe. A park közepén magasodó domboldalra felmászva elénk tárul Kisfaludy Sándor kopjafája. Az elbeszélések szerint ennek helyén állt egykor egy hatalmas hársfa, itt alkotta számos versét, míg feleségével, Szegedy Rózával 5 évig a kámi kastélyban élt. Az egykori kastélypark sajátossága még a hatalmas befogadóképességű fedett közösségi tér, s a mögötte elhelyezkedő terület, ahol 2014 óta minden kámi születésű gyermeknek facsemetét ültetnek. Évente egyszer, ünnepélyes keretek között ültetik el a névre szóló kis fákat.
A Szent János patak szelte sajátos mikroklímájú parkot „Kám tüdeje”-ként is emlegetik. A patak mellett, a park bejáratánál magasodik Nepomuki Szent János, a hidak és folyók védőszentjének szobra. A terület szélén található a nemrégiben épített közösségi kemence, ahol a rendezvényeiken együtt készíthetik el hagyományos fogásaikat a falu lakói. A rendezvényeik itt végződnek, s miután elkészülnek a finomabbnál finomabb fogások, együtt fogyasztják el a park közepében lévő közösségi téren. A falu közösségi életének központi helyszíne a régi „kertészkert”, hiszen itt a hatalmas ősfák és a legkisebbek facsemetéi alatt nagyon jó együtt kikapcsolódni, megpihenni a dolgos hétköznapok után.
Kám településtörténete
Kám község a Rába-völgy középső részén fekszik. A Rábától a Csörnöc-Herpenyő választja el. A 8-as és a 87-es főút találkozásánál kiemelkedően jó közlekedésföldrajzi helyzetben található, hiszen Vasvár csak 10 km-re van, a megyeszékhely pedig 26 km távolságban fekszik.
Ennek a hegyháti településnek az első okleveles említése 1292-ből származik. Neve Kán honfoglalás kori vezér egykori szállására utal. A szomszédságában fekvő egykori Jeli faluval együtt a Káldy család birtoka volt középkorban. Mindkét falunak ekkor volt már temploma. Jeli Szűz Mária-temploma azonban a török korban a faluval együtt nyomtalanul elpusztult, filiája viszont, a kámi Szent András-templom, barokk formában átépítve a mai napig áll.
A falu újkori birtokosa a Bajáky-család volt, akik kastélyt, úri lakot is építettek a faluban. Majd a tulajdonlásban őket követő Szegedy család élt itt hosszabb ideig, az 1800-as évek elején Kisfaludy Sándor költő és felesége, Szegedy Róza. A kastély és a birtok később a Bezerédj család kezére került, akik itt alakították ki egyik központjukat. A kastély sajnos az 1970-es években lebontották, a nemesi lakhelyre csak az egykori park maradványai utalnak. Itt áll az az emlékmű, amely Kisfaludy és felesége emlékét idézi. A Bezerédj családra pedig a temetőben található – ma ravatalozóként használt – Bezerédj sírkápolna és a körülötte található sírkövek utalnak.
A falu határában, a Hegyhát fennsíkján található a Jeli arborétum, a Hegyhát és Vas megye egyik legjelentősebb természeti értéke.
A 74 hektáros kert az ország legnagyobb arborétuma. Rododendronok (13 hektáron 300 fajhoz tartozó több ezer bokor van itt!) és foltokban együvé telepített, azonos fajtájú tűlevelűek jellemzik. A híres Jeli Arborétumot különösen májusban, a rododendron virágzásának idején keresik fel szívesen a turisták. A hosszú magára hagyatottság miatt a kert egykori képe átalakult, de még így is minden négyzetméterén őrzi megálmodója, Ambrózy-Migazzi István keze nyomát.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Kám is. A Bezeredj-kert bejáratánál található Kneipp park a gyógynövény labirintusa mellett a vizes könyöklő és lábáztató objektumok pihenő paddal, vizes taposóval várja a felfrissülést keresőket.
Az egykori körjegyzőségi és plébániaközpontnak a második világháború előtt mintegy nyolcszázhatvan lakosa volt, ma mintegy négyszázhúszan lakják.
A MozduljunKám Egyesület tagjainak köszönhetően, a Hegyhát egyik legaktívabb közösségi életet élő települése Kám. Az itt élők mindennapjaihoz, az Egyesület munkájához biztos hátteret nyújt a település vezetése. A jól felhasznált pályázati forrásoknak köszönhetően felújított, modernizált intézményei, a szabadidős programoknak kulturált hátteret biztosító gondozott terek és parkok teszik szebbé az itt élők mindennapjait.