Szemenyecskék együttes
Egy menyecske és a kutatók csapata
Szemenyecskék egy helyi kulturális közösség, melynek tagjai fiatal lányok és asszonyok, férfiak nélkül. Már 10 éve működik ez a kis csapat. Kezdetben színdarabokkal, rövid tréfás előadásokkal szórakoztatták a közönséget. Ma már inkább táncos mulatságokkal lépnek fel. A csapat vezetője Frigy Gyuláné (Erika), aki egyben az együttes koreográfusa is. A fellépő ruhák tervezését közösen beszélik meg, azok megvarrását pedig egymás között elosztják. Falunapokon, különböző szomszéd falusi rendezvényeken, versenyeken lépnek fel. Jeles szereplői a minden év novemberében megrendezendő vasvári Toborzónak is. Most már szép „emléklap” gyűjteménnyel rendelkeznek. Próbára az elfoglaltságaik miatt nem sok idő marad, de a fellépések előtt minden este próbálnak. A kánkántól a polkáig szinte mindent táncolnak. Céljuk a közösség összefogása, a jó hangulat megteremtése.
Laska, laskafesztivál Szemenyében
A laska a falu hagyományos étele
A laska a falu tradicionális étele, amely egyszerű, sokféleképpen elkészíthető tésztaétel. Az elnevezés a napszámosokat gúnyoló csúfnévből ered. A szemenyei napszámosokat a szomszéd falu napszámosai ebédidő alatt az otthonról vitt egyszerű pogácsaszerű ételük, laskájuk miatt „laskásoknak” gúnyolták. A jelenkori helyiek erényt kovácsoltak gúnyból, melyre felépítették egy helyi ünnepet, a minden év júniusában megrendezett szemenyei „Laskafesztivál”-t, ahová a környező falu lakosságát hívják meg és vendégelik meg őket egy vidám műsor és hangulatos baráti beszélgetés keretében.
A laskát többféleképpen készítik. Horváth Antalné (Annus néni), a falu egyik idős asszonya a sajtos laska tallérjaival vált ismertté. A csemegét főként a családjának készíti, havonta akár többször is. Az étel elkészítése nagyon egyszerű, hozzávalók szinte minden háztartásban fellelhetők, de viszont nagyon időigényes, akár 4-5 órát is igénybe vehet.
A laskatallér receptje:
Hozzávalók:
1kg liszt
1 ráma
40 dkg reszelt sajt
2 dl tejföl
2db tojás
1 kávéskanál sütőpor
só
A száraz alapanyagokat össze kell keverni, majd hozzá kell gyúrni a rámát, a tojást, a tejfölt és a sajtot. A tésztát jól ki kell dolgozni (ez fontos), majd ketté kell venni, az egyik felét mákkal, a másikat köménnyel ízesítik. A vékonyra nyújtott tésztát négyszögletesre vágják és felforrósított kiolajozott tallérsütőbe helyezik, melybe egyszerre négy darabot tudnak kisütni. Az előkészített anyagmennyiség 300 kis tallérra elegendő.
Balogh Attiláné és Molnár Tamásné teljesen máshogyan készíti, ők pogácsaszerű tésztát gyúrnak, melyet esetenként túróval ízesítenek, általában gulyásleves mellé adják.
A kelt laska receptje:
Hozzávalók:
- kg liszt
- kg Ráma
3dkg élesztő
25 dkg túró
2 dl tejföl
25 dkg reszelt sajt
1 tojás
só
A száraz alapanyagokat összekeverik. Belemorzsolják a Rámát és az élesztőt, hozzáadják a túrót, sajtot és a tejfölt. Lágy tésztát gyúrnak belőle, duplájára kelesztik. Majd többszöri hajtogatás után pogácsánál nagyobb és laposabb (laska) formát szaggatnak. A tetejét tojással kenik és sajttal megszórják.
A Laskafesztiválra több háziasszony készít laskát, és ezeket úgy tálalják a vendégeknek, hogy nem tudják melyik asszony sütötte a felszolgált laskát. Emiatt egyáltalán nincs versengés a legjobb „laska” címért, mert nem ez a vigasság célja.
Szemenyei kovácsműhely
Ma már csak múzeum az egykori műhely épülete
A szorgalmas szemenyei emberek tevékenységének fontos kiegészítője volt a kovácsolás, hiszen földműveléshez szükséges eszközöket (vasalatokat, kapát, fejszét, mezőgazdasági eszközöket) itt készítették, illetve ezek javítását, karbantartását is itt végezték. Közösségi térként is működött, a mai kultúrház, piac szerepét is betöltötte, mivel az információ áramlás egyik fontos színtere volt. A kovácsműhelyben a szaktudás és a kézügyesség alapfeltétel volt. A mesternek kevés eszköz állt rendelkezésére, nagy munka esetén a vas kidolgozására segédeket fogadott fel, olykor-olykor a henyélő falusi legényeket is elcsípte egy kis munkára, általában a fújtató működtetésére. 2008-ban még üzemelt a műhely, Bársony József (Jóska bácsi) mester kezei alatt folyt a szerszámélezés, az izzó vas nyújtása, a kaszabeállítás, lópatkolás, szükség esetén a sántító szarvasmarha patkolása is. Ma már csak múzeumként játszik szerepet a falu életében, korhűen felújították, rég használt eszközök és a velük készített mezőgazdasági szerszámok is megtekinthetők. A helyi rendezvényeken (Falunap, Laskafesztivál) bemutatót is tartanak a kovácsműhelyben.
Szent Vendel Templom – Szemenye
A templom belsejét gyönyörű freskók díszítik
A falu központjában a Szent Vendel templom található. 1827-ben épített, de a már lebontott kis kápolna helyén, 1932-ben Stirling Károlyné, Oszterbauer Katalin helyi lakos finanszírozásában épült gótikus stílusú római katolikus templom. A hívek- az asszony végakarata szerint – a templom kertjében, a főbejárattal szemben helyezték Katalint végső nyugalomra. A második világháború után a templom harangját „beszolgáltatásként”elvitték a kor urai, amelyet a község csak 2003. évben tudott pótolni. A templom a rumi plébániához tartozik, szentmisét minden héten, szombaton tartják. A templom belsejét gyönyörű freskók díszítik, gondosan kidolgozott padok és orgona teszik teljessé a belső teret. Az oltár mellett helyet kapott a faluzászló és az 1000 éves országzászló is. A hitközség folyamatosan korszerűsíti, és rendben tartja a templomot és környezetét. A rendet és a tisztaságot Kovács Ferencné (Irén néni), a templom gondnoka felügyeli. Az egyházközséghez tartozó temetőben is folyamatos munkálatok zajlanak, 2017-ben készül el a fa harangláb és az urnafal.
Szemenye településtörténete
Szemenye a 8-as főút északi oldalán terül el. Irtásfalu jellegéből adódóan határának két fő meghatározója az ökológiailag értékes Farkas-erdő, amely Nyugat-Dunántúl egyik legnagyobb egybefüggő erdősége és a hangulatos szőlőhegy.
A vasvári káptalan birtokaként először 1217-ben említik az oklevelekben, de határában a római korból is kerültek elő emlékek. Neve a szomszédságában, a 10. században már meglévő (Kaán) vezéri szálláshoz tartozó szolgák települését jelenti.
Fekvése árulkodik újabb kori eredetéről (a vasvári káptalan középkori Szemenye birtokán nem alakult ki állandó település).
A török időkben teljesen lakatlanná váló falut Orosz Pál vasvári prépost árendába (haszonbérbe) adta. A Hegyhát magasabb részén, erdők között elhelyezkedő falu élettere a 18. századi erdőírtás és hamuzsírégetés révén alakult ki. 1757-ben telepítette be az erdőt birtokló sárvári uradalom 33 árendás jobbággyal, akiknek egy része német területről érkezett és az első időben csak 5 forint árendát és tizedet fizetett. Az úrbéri szerződésben azt is kikötötték, hogy a telepesek évente 1 pallót faragnak ki, azt Sárvárra szállítják és segítenek a farkasok kiirtásában. A vasvári káptalannal folyó állandó viszályok miatt sokáig nem is nevezték Szemenyének – hanem a Farkaserdőre utalva – Farkasszentgyörgynek, ami ellen azonban a káptalan hivatalosan is tiltakozott, hogy egykori faluját ezen a néven illessék.
A település jeles építménye, az 1827-ben készült szerény kis kápolna helyén – magánhagyatékból – 1932-ben épült mostani római katolikus műemléktemplom, melyet Szent Vendelnek ajánlottak, akit a pásztorok és jószágok védőszentjeként tisztelünk. A község címerében is ő látható.
A hívek adományának köszönhetően 2003-ban újraöntették a világháborúban elvitt harang utódját.
A falu 1941-ben volt a legnépesebb, lakossága meghaladta a kilencszáz főt, ma valamivel több mint háromszázan lakják.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Szemenye is. A település központjában a Művelődési Ház előtti téren található Kneipp parkban a gyógynövények mellett a vizes könyöklő és lábáztató, a vizes taposó és pihenő padok állnak rendelkezésre a fáradt vándor felfrissüléséhez.
A kicsi, de rendezett település az önkormányzati fejlesztéseknek, és a nyertes pályázatoknak köszönhetően folyamatosan megújul, szépül. A település vezetői szeretnék minél élhetőbbé tenni a falu lakóinak életét.
Nagy figyelmet fordítanak a múlt hagyományainak őrzésére is. Felújították, berendezték a régi kovácsműhelyt a helyben fellelhető eszközökkel, tárgyakkal, melyet a falu lakói adtak össze. Jeles napokon újra beizzítják a kemencét, hogy megmutathassák az érdeklődőknek e kihaló félben lévő szakma szépségét. A laskasütés hagyományát elevenítették fel a Laskafesztivál megrendezésével.