Ki szaggatja a dödöllét a legügyesebben?

Nagy Istvánné, messze földön híres sütő főző tudományáról. Számtalan díjat, elismerést kapott az általa készült ételekért. Receptjeit olvashattuk a megyei napilap, a Vas Népe hasábjain, vagy mikor különböző helyezéseket ért el az egyes pályázatokra beküldött receptejeivel. A Vas Népe szakácskönyv sorozatának minden kötetében szerepel legalább egy recepttel. Amíg aktívan dolgozott a környék óvodáiban, míg az utolsó két évtizedben csak a pácsonyi óvodában, a keze alatt felnövő gyerekeket is a sütés-főzés tudományára oktatta. Farsangkor fánkot sütött a gyerkekkel, húsvétkor kalácsot, míg karácsonykor mézeskalácsot, szülinapokra tortát készítettek. Aki a keze alatt nőtt fel, bepillantást kaphatott a sütés főzés tudományába.

Velünk azt az étel főzte meg, amelyért a legmagasabb elismerést kapta a Földművelésügyi Minisztérium egészséges ételekre kiírt pályázatán, a Vasi dödöllét.

Örök vita itt Vas és Zala megye határán, hogy kié a dödölle, honna származik, vasi- vagy zalai. A kérdést nekünk sem sikerült eldöntenünk az iagzán közös főzés során, de megállapítottuk, hogy mindegy kié, de egy nagyon finom étel. Nagyon sokféleképpen készítik még itt a Vasi Hegyháton is. Van pirított, nem pirított, sült hagymás, tejfölös. Mindenki a saját szájaíze szerint fogyasztja. Lehet savanyúsággal és anélkül, pörkölttel, vagy csak úgy natúr.

Próbáltuk ellesni a készítés fortélyait, nagyon figyeltünk, hogy az Óvónéni hogyan csinálja. Akár főzőiskolát is nyithatna, olyan jól kalauzolt bennünket, pedig voltunk egy páran. A fiúk is nagyon kivették részüket a főzésből. Élveztük mindannyian. Nagyon jól is esett a munka végén a vadpörkölttel kínált finom dödölle. Ajánlottuk is neki, mivel már nyugdíjba vonult, nyisson egy főzőiskolát, hogy más is megtanulhassa tőle azoknak a finom ételeknek az elkészítését, amit még nagyanyáinktól tanult. Hogy más is elkészíthesse, itt a recept, amit a falu 800 éves évfordulója alkalmából a pácsonyi lakos is olvashatott a „Pácsonyi kóstoló” régi pácsonyi ételek receptjeit is tartalmazó receptfüzetében.

Íme itt a recept egy kis verses kísérettel Edit tollából:

Vasi dödölle, pácsonyi módra, meleg salátával

„Egyszer volt egy dödölle, apu nagyon szerette.

A mama készítette, nagy lábasban kevergette.

Ha a liszt már forrósodott, a krumpli meg szétrotyogott, összetörte, pihenésre félrehúzta.

Icipici lábaskában olvasztott sírban, vöröshagyma pirult gyorsan.

Aztán jött a kemény munka, a krumplis masszát kiszaggatta egy tányéron simára lapította.

Végül a jó vöröshagymás zsírral nyakon borogatta.

Készen lett a dödölle, harangoztak ebédre.” Nagy Istvánné

Hozzávalók:

–          4-5 db közepes nagyságú burgonya

–          kb. fél kg. simaliszt

–          1 púpozott evőkanál zsír

–          1 közepes nagyságú vöröshagyma

–          só ízlés szerint

Elkészítése:

A krumplit apró, vékony darabokra vágjuk, sós vízben megfőzzük.

Közben egy nagyobb lábasban lassú tűznél kevergetjük a lisztet, vigyázva, hogy meg ne barnuljon.

A megfőtt burgonyát a saját levében apróra törjük, majd ráöntjük a forró lisztre. Alaposan összedolgozzuk, tányérra lapítjuk.

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNUNK HOZZÁ!!

Ritter-Babos Beatrix saját készítésű kecskesajtjaiból kínál

Büszkén mutatja még mielőtt belépnénk a házba a ház melleti telken legelő kecskéit Bea és a kislánya, aki szintén angy szeretettel simogatja, a hogy Bea mondja a „cuki”állatokat.

Benn a házban a sajtkészítés technikájáról érdeklődünk. Minden sajtnak megvan a maga elúőállítási módja világosít fel bennünket. Először a gomolyát mondja el, mert hogy az Óvónéni is azt visz és azt lehet is kóstolni. (Az Óvónéni, a minket nagyon kedvesen kalauzoló Nagy Istvánné, a falu Óvónénije, hiszen a több évtized alatt amit itt a környék óvodáiban eltöltött jó pár gyerek, aki ma már szülő is az ő keze alatt nőt fel, de a megszólítás mind a mai napig megmaradt.)

Sima gomolya, friss fűszeresnek is mondják. Először is megfejem úgy kezdődik a kecskét mesélte nevetve,- mivel hát a kecskéké a főszerep. (Így igaz!) Ezt a tejet 38 fokon kell beoltani. Beoltom sima oltóval, semmi kultúra nincs benne, csak az, amit a marháknak a gyomrából nyernek ki. Ezt csepegtetek a tejbe, 10 literhez kb. 2 és fél milliliter és az kb. 25 perc alatt megalvad és utána fel lehet vágni. Nevetni is szokott a családom, mikor mondom, hogy felvágom a tejet, de így van. Kicsapódik a savó, ahogy így felszeletelem négyzetekre leöntöm a savót, összekeverem és akkor még több savó lejön belőle és ezt lemerem szűrővel és prés alá teszem. Nekem mint a kistányér, akkorák vannak, amiből kb. 1 kg lesz. Egész éjjel rajt hagyom és reggelre szép lesz és még egy napot hagyom szikkadni, majd 20 %-os sófürdőbe teszem. A sófürdőt nem mindenki így csinálja, van aki az alvadékba teszi bele a sót. A sófürdő úgy készül, 1 liter vízhez 20 dkg sót összekeverek és ebbe lébe teszem bele a sajtot, amiben 8 órát úszik. Amikor kivesszük nem szabad egyszerre megenni, mivel akkor még csak a külseje sós a belseje nem. Érdemes vele egy-két napot várni és akkor az egészet átjárja a só és sokkal finomabb lesz. A Feta sajtot 40 fokon oltom és abba még kell egy ún. feta kultúra, amit a Panni sajtműhelyből szoktam rendelni. Ezzel többet kell várni, egy napon át kell lecsöpögtetni. Az alapja ugyanaz, mint a másiknak. Még nagyon az elején vagyok a sajtkészítés mesterségének, szeretnék még sokat tanulni. Kipróbálnám a füstölt sajt készítését is.

Mindig is szerettem volna ezt kipróbálni, nagyon tetszettek mindig a kecskék, olyan kis „cukik”. A férjem mondta, hogyha egyszer cukik, akkor próbáljuk ki, de akkor már tejelőset vegyünk. Elvégeztem egy egy napos tanfolyamot, de szeretnék egy három naposat is elvégezni, ahol azért jóval többet tanulhatnék, de nem volt még rá módom. Vannak sajtkészítő ismerőseim, és őtőlük szoktam tanácsot kérni. Mindig mondják, hogy „ne a sajt irányítson”. De hát ezt még nem mindig sikerül megállnia. A nyáron sok sajtját a tyúkok ettek meg, mert nem sikerültek. Mondták a többi sajtosok, hogy forraljam fel, de csak 68 fokon szabad sterilizálni akkor még nem veszik el belőle semmi. Nyáron nagyon nehéz. Most ősszel jó lenne, de most meg kevés a tej, mert az ivarzás ideje van és akkor egyre kevesebb lesz a tej. Jönnek télen a gidák, így mindig van mit tenni. Ezzel szeretnék foglalkozni, hogy ebből meg tudjunk élni, de ez nagyobb befektetést igényel. Sajtkonyhát kéne csinálnunk, a helye megvan, de talán jövőre már kistermelőként csinálhatja. Egy kis füstölőt is szeretne, próbálta folyékony füsttel, de az nem vált be.

Jelenleg 12 kecskéje van 3 bak, 9 anya van és az csúcsidőben 18 liter tejet ad. De lesz ez még jobb is. Ha sikerülne, akkor ezzel szeretne foglalkozni. Regisztrálni kell a kecskéket – neki van már fajtatiszta bakja, de azt még törzskönyveztetni kell és csak akkor igényelhet támogatást. Minden nap 6 óra körül megfeji a kecskéket, mikro szűrős szűrővel átszűri a tejet.

A kecskék egész nap kint vannak a legelőn. Tett a fű közé gyógynövénykeveréket is, hogy a fű mellett azok is nőjenek a kecskelegelőn. Amikor azt megeszik a kecskék, akkor a tejben lehet érezni a gyógynövények ízét. Ezért a nyáron sokkal finomabb a tej és az abból készült sajt is.

Csak ámolva hallgattuk a sok érdekes tanácsot a sajtkészítésre vonatkozóan, miközben kortyoltuk a szintén házi szörpökből készült finom innivalókat. Aki ilyen szeretettel beszél arról amit csinál, az csak finom sajtot készíthet, gondoltuk. Megkóstoltuk és így volt!

Büszkén mutatja a kislánya által készített fametszetre rajzolt logót „Csillagvirág kecsketanya és Méheskert” mivel, hogy mézzel is foglalkoznak.