Vendégváró pogácsa Bérbaltaváron
Ami néni és Kati néni együtt sütötték a pogácsát
Sajtos pogácsát sütött nekünk Rakos Lászlóné, Ami néni (72) és Dremmel Lászlóné, Kati néni (68). Sajnos Kati néni sütője elromlott, de eszébe jutott kedves barátnője, Ami néni. Mindketten a település bevándorlói. Ami néni 52 évvel ezelőtt költözött ide, egyébként salomvári lány volt. Kati néni 44 éve él a településen. Mint megtudtuk, jó barátnők ők ketten. Együtt dolgoztak a baltavári óvodában. Mindketten özvegyek már, a temetőbe is együtt járnak, illetve gyakran sütnek közösen is. A falubeliek már tudják, hogy kihez forduljanak, ha sütni kell. Szüretkor, falunapkor vagy éppen lakodalomkor gyakran kérték fel a két hölgyet, hogy süssenek valami finomat. Egy-egy lakodalom alkalmával akár 4 adagnyi süteményt is készítettek 2 kg lisztből. Korábban főzőversenyeken is részt vettek, ilyenkor vadpörköltet, gulyást főztek. Ami néni egyébként a családjának is sokat süt: háromszöget, pogácsát, dobos kockát (mézes tészta csokis krémmel). Hat unokája és két dédunokája is van. Háromszögeit egyébként a falu doktornője és asszisztense is nagyon szereti, tíz évig takarított a rendelőben. Rendezvényekre azonban már két éve, férje halála óta nem jár el.
A szőlészet, borászat értékei Bérbaltaváron
Bérbaltavár két falu, Hegyhátkisbér és Baltavár egyesülésével jött létre 1935-ben. A baltavári szőlészet, borászat a Zalaszentgróti Hegyközséghez tartozik, a Zalai Borvidék része Baltavár és Nagytilaj, 2017. január 1-től Olaszfa és Oszkó is. Vasvártól a Rába alatti terület a szentgróti hegybíró, Kovács Zsoltné Franciska illetékessége, Zalaszentgrót székhellyel. Mindezt Vízvári Sándor (55) szőlősgazdától, hegyközségi tagtól tudtuk meg, aki hosszú ideig baltavári pincemester volt. 29 éve került Baltavárra a Balatonboglári Borgazdaság által, ez a cég volt akkor itt az ültetvény tulajdonosa, Vízvári Sándor pedig a szőlészet vezetője volt, mígnem 21 évvel ezelőtt új gazdája lett a birtoknak, utána 16 évig a vasvári kistérség vidékfejlesztési menedzsere lett, három éve vállalkozó. Szakmai tanácsadással segíti a helyi gazdákat, évi 15-20 előadást tart a Berzsenyi Dániel Könyvtár szervezésében Vas megyében, de Zala megyében is sok felé hívják. Szőlészeti, borászati segédanyagokkal kereskedik, borkezelő, derítő, szűrő és csomagoló anyagokat értékesít. Folyamatos önképzéssel jut új és új szakmai információkhoz, szaklapokból, könyvekből tájékozódik. A bortermelő gazdák tudják, hogy tőle érdembeli válaszokat kaphatnak a kérdéseikre. Vizsgázott borvizsgálóként versenyekre jár zsűrizni két megyében. A „Da Bibere” (Adj innom!) Borlovagrend tagja. Zalai származású, máig ott van a birtoka, két faluval odébb, de bérbaltavári lakos, a települési önkormányzat képviselője.
Amint tőle megtudtuk, Baltavár régi szőlő- és bortermelő terület, több mint 100 éves, az aktív szőlő 200 hektár körül van. 80 százalékban két alföldi cégé, 20 százalékát helyi gazdák művelik. A termést szőlőben és folyó borban (kannákban) értékesítik, palackozás egyelőre nincs. Mondják, olyan tökéletes adottságú a szőlőnek a talaj, hogy a jó minőségű baltavári bort felismerni az ízéről, akárhogy is van csomagolva. 450-500 hektolitert tudnak tárolni a gazdák, ennyit préselnek a pincéikben. Szombathelyről, Körmendről és Zala megyéből jönnek a vevőik, olyan területekről, ahol már nincs szőlő. A legalább 10 hektár fölötti ültetvényből tud megélni egy négyfős család, de a mindennapi munkához már alkalmazott kell. A szőlő mindig ad munkát, ha az ültetvényen épp nincs feladat, a pincében biztosan akad tennivaló.
Őslénytani kiállítás
A falu végén, az iskola mellett van egy kis múzeum, ahol őslénytani kiállítást rendeztek be az itt talált 7-8 millió éves állatok maradványaiból. A 19. századtól voltak a településen régészeti ásatások, mások közt két híres magyar kutató is dolgozott itt: Bendefy-Benda László és Kordos László professzor. A leletek olyan szenzációsak voltak, hogy sokat elvitt belőle a londoni British Múzeum, a bécsi és a budapesti Természettudományi Múzeum, van belőle a szombathelyi Savaria Múzeumban, és maradt még Bérbaltaváron is. Németh Béla polgármestertől megtudjuk: annak köszönhető, hogy ilyen gazdag volt ez a leletanyag, hogy a régészek egykori vízesés alatti gyűjtőhelyre találtak véletlen szerencse folytán. Amikor a jégkorszak utáni átmenet idején a Pannon-tenger kezdett visszahúzódni, mocsaras vidék volt ez, itt folyhatott az ős-Zala, és valószínűleg egy 3-4 méter magas vízesés volt innen nem messze. A vízbefulladt állatok csontjait az ős-Zala ide hordta össze. A csontok a vízesés alján a homokos rétegbe beágyazódtak és konzerválódtak.
A csontváz rekonstrukciók szerint élt itt háromujjú ősló, antilop, zsiráf, barlangi medve, kapafogú őselefánt, láthatjuk csigák, kagylók lenyomatát. Találtak olyan gazellacsontot is, amilyen máshol nem, erre mondják a helyiek: „Ez a mi gazellánk, a bérbaltavári gazella”. A leghíresebb lelet a kardfogú tigris, amelynek szobrot is állítottak a múzeum előtti dr. Bendefy László Emlékparkban. A kiállítás közepén áll a nyolcmillió évvel ezelőtti, erős, izmos lószerű, növényzet után ágaskodó „kőevő” eredeti méretében. Ez ötletet ad a polgármesternek „bérbaltavári Jurassic Park” létrehozásához, amely az itt talált valamennyi állatot megelevenítené a maga múltbéli valójában, egy monumentális őslény játszóház keretében.
Nagy Gáspár szülőháza
Az emlékház belső szobájában az eredeti bútorokat találjuk
A Vasi Hegyhát szülötte Nagy Gáspár (1949-2007) Kossuth-díjas költő, író, szerkesztő, két falu is magáénak mondja. Nagytilaj, ahol a családjával élt, és Bérbaltavár, ahol a nagynénje, Kelemen Rózsa lakott, és történetesen nála tartózkodott az édesanyja, amikor a kis Gazsi megszületett. Gyerekkorában folyton ingázott a két falu között, kései gyermek volt, idős édesanyja, Kelemen Erzsébet átengedte nevelését Rózsa nevű testvérének, aki a keresztanyja lett. A hajadon asszony a második anya szerepét töltött be az életében, sok művét neki dedikálta. Nagy Gáspár úgy emlékezett kisgyerekkorára, hogy az édesanyja és a keresztanyja szokásosan a Nagytilaj és Bérbaltavár között félúton álló jegenyénél adták át őt egymásnak.
A bérbaltavári szülőház a keresztanyja, Kelemen Rózsa háza a Rákóczi utca 33. szám alatt áll. 2013-ban avatták emlékházzá felújítása után, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Művészeti Akadémia, a vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központ támogatása és sokak összefogása tett lehetővé. Az emlékház kialakítását a költő felesége és gyermekei által 2009-ben alapított Nagy Gáspár Alapítvány kezdeményezte, a Petőfi Irodalmi Múzeum segített berendezni.
Az emlékház belső szobájában az eredeti bútorokat látjuk, meghallgathatjuk Nagy Gáspár hangját, ahogy saját verseit mondja, a kanapén helyet foglalva beleolvashatunk a Hitel folyóirat néhány lapszámába, amelynél szerkesztőként dolgozott. A külső szoba pályafutását eleveníti fel az életének különböző korszakait megjelenítő tablókon, verseit kiemelve üveglapokon, látvánnyá téve, ahogy árnyékot vetnek a betűk, középen személyes tárgyai vitrinben. A tárlat megmutatja, hogy Nagy Gáspár szemléletét erősen meghatározta a paraszti lét, amelyben nevelkedett; a keresztény értékrend, amelyet keresztanyja, Kelemen Rózsa közvetített számára, valamint a Bibliai történetek, amelyeket a nagyanyja mesélt, ezek gazdagították képzelőerejét. A vőfély nagyapjától hamar eltanulta a versben beszélés technikáját. A pannonhalmi bencés gimnáziumban megerősödött a hite, hogy a keresztény értékrend követése megváltoztathatja a személyiséget. Ez adott számára erőt ahhoz is, hogy felszólaljon a társadalmi és erkölcsi igazságtalanságok ellen. A kiállítás hangsúlyt ad szülőfölddel kapcsolatos gondolatainak, amelyek alkalmasak a hegyháti ember identitásának erősítésére. Feleleveníti a 80-as években írt, a rendszerváltás szellemi előkészítésének számító verseit, amelyek miatt összeütközésbe került a hatalommal. Szállóigévé lett legendás sora, amit a tárlat szintén kiemel: „Nem voltam bátor, csak nem mertem félni”. Nagy Gáspár egész életében az igazságot kereste, annak jegyében, hogy „valami szabadítót kéne mondani”, felelősséget érzett az alulmaradtak, szegények iránt. Verseiben igyekezett emelni a létet, a „felfelé igazodást” célozta meg, amely tartás a szülőföldjén, e hátrányos helyzetű térségben különösen fontos, hiszen megtartó erőt adhat, a megmaradásban segít. Morális költészetében a felsőbb igazodási pont maga az Isten, akinek – ahogy ő mondta -, „az íródeákja volt”. Remélhetően a közeljövőben nem csak a Vas megyei Értékek, hanem a Kiemelt Nemzeti Értékek sorában is találkozhatunk munkássága elismerésével.
Baltavári panoráma
Messzire ellátni a baltavári hegyről
Távcső nélkül is messzire ellátni a baltavári hegyről, tiszta időben tökéletes a kilátás. Körbenézünk: a kőszegi hegyektől kezdve látjuk a rohonci térséget, Zalaegerszeget, Zalaszentgrótot, Sümeget, a Somlót, a Ság-hegyet. E csodálatos körpanoráma akkor tárul elénk, ha a 2017 augusztusában, dr. Székely János megyéspüspök által felszentelt fénykeresztnél állunk, amelynek emléktáblája végtelen irgalmasságot kér a Vasi Hegyhátra. A fénykereszt este hét órától reggel hatig világít. Nem a falu felé fordul, hanem kelet-nyugati tájolású, mint Krisztus keresztje a Golgotán. A baltavári hegyet kultikus hellyé teszi a fénykereszt melletti kálvária, a stilizált stációk megidézik Krisztus keresztútjárását. Ha keresztény ember jön fel a hegyre, jelképesen végigjárhatja vagy végiggondolhatja Krisztus szenvedéseinek állomásait, miként követték egymást az események gyorsan és erőszakosan, Jézus földi életének utolsó óráiban. Az utolsó stáción egyszerű fehér lepel szimbolizálja a megfeszítettet, de a kínlódó testtől elváló, megszabaduló lelket is, amely a továbbélés üzenetét hagyta. A hegytetőről körültekintve jól látszik, melyik az intenzíven művelt rész, hol dolgoznak a helyi gazdák – ki családtagjaival, ki idénymunkásokkal –, hol foghíjas a művelt terület. A keskeny, nadrágszíj-telkeken magáncélú szőlőtermelést folytatnak. Rálátunk a szemben lévő hegyre is, ahol 160 hektár egybefüggő szőlőt művelnek az egykori BB-ültetvények helyén. Az oda felvezető út kavicsos, pár éve adták át. A fénykereszthez jövet, erősen kátyús volt az út, mély árkokat tapostak a sárba a feljáró autók. Mindössze két hagyományos, régi parasztházat láttunk, a többi pince újabb építésű.
Bérbaltavár településtörténete
Bérbaltavár a Vasi Hegyhát déli részén, két dombvonulat közötti völgybe és a dombok oldalába települt község, a Szent János-patak (más néven Kánya patak) völgyében, a Vasvárt Zalabérrel összekötő közút mentén fekszik. Bérbaltavár, Baltavár és Kisbér (egy ideig Hegyhátkisbér) egyesítésével jött létre 1935-ben. Ekkorra ugyanis a két település ekkorra már teljesen összeépült.
Kisbér (Byr) az urairól, míg Baltavár az egykori palánkváráról kapta a nevét.
Kisbér egy patak partján – kiterjedt szőlőheggyel – közvetlenül a Hegyhát észak-déli nyúlványának lábainál alakult ki. A középkor óta helyi kisnemesek által lakott falunak a 15. század óta saját temploma volt a mai temető területén. Ma is álló temploma azonban csak a 19. században épült.
Baltavár pedig a forgalmas középkori út, a római „via publica” (vagyis a közhasználatú út) mentén alakult ki. A falu első okleveles említése 1202-ből ismert. A falu birtokát Benedek vajda kapta „hű szolgálata és érdemei fejében”. Az 1247-ben a határjárásról szóló oklevélben a település neve Martinus, amely elnevezést nagy valószínűséggel akkori egyházi földbirtokosáról kapta: Mártunis, Márton-Mártonfalva. 1452-ben élte a település virágkorát, mert vásártartási jogot is kapott az uralkodótól. Majd a török lerombolja. Ezt követően a 16. században a falu egy részét a Bakács-család szerezte meg, akik újjáépítik. 1680-ban Bakács Sándor az akkori keszthelyi kapitány, birtokainak védelmére, felsőbb engedély nélkül, egy fából készült erősséget emelt, amelyről aztán új nevét kapta a mellette lassan újraéledő település. 1694-ben megjelent írásban is a Baltavár elnevezés szerepelt. Ettől kezdve a középkorban jelentős települést, Szent Miklós tiszteletére szentelt templomával és az építtetett erősséggel, amelyet a török korban végvárrá alakítottak, Baltavárnak kezdték nevezni. Martonfa emlékét ma csupán a baltavári temető és a körülötte álló pár ház őrzi, amit Marton kertnek hívnak.
A birtok a török után a Festeticsek kezére került, akik kisebb uradalmi központot alakítottak ki itt új kastéllyal és templommal. A birtok később a Thurn-Taxis család kezére került, akik a 19. század második felében a korábbi épületet látványos, romantikus kastéllyá építették át, amelyet azonban a család eladósodása 1911-ben elárverezték, néhány évvel később pedig lebontották. Építőanyagát a környékbeliek vásárolták meg.
Mária Terézia uralkodása idején a baltavári település földesura tolnai gróf Festetics Pál főispán volt, a kisebb földeken pedig kisbirtokosok osztoztak. Kisbér már ekkor híres volt boráról, búzájáról.
A 19. század második felében herceg Thurn-Taxis Miksa Egon felvirágoztatta a falu mezőgazdaságát. A 3000 holdas birtokon intenzív gazdálkodás folyt, és a hercegi uradalom híres volt telivér és félvér lótenyésztéséről.
Baltavárról származik az Entz feketecseresznye (más néven Fekete baltavári cseresznye), és a híres Glocker óriás cseresznye. A Glocker óriás cseresznye július közepétől érik. Középnagyságú gyümölcse szép sárga, napos oldalán piros, ropogós húsú. Befőzésre is kiválóan alkalmas. Fája edzett, bőtermő.
1911-ben megalakult a baltavári Úri Kaszinó, amelynek a helybelieken kívül szombathelyi, vasvári és zalaegerszegi urak is tagjai voltak.
A falun vezetett át az egykori Graz-Buda postaút, amelynek építése során a baltavári Kancsal – domb homokjából a mélyen bevágott út nyomvonalán 1856-ban megkövült ősállatmaradványok kerültek elő. Az ásatási munkálatokból a vasvári születési Bendefy László is kivette részét. Az európai hírű lelőhely történetét kis kiállítás mutatja be az egykori iskolaépületben, melynek létrejötte Szakály Ferenc tanár, helytörténész, a település szülöttének lelkiismeretes, kitartó munkájának eredménye.
A falu jeles szülötte Nagy Gáspár (1949-2007) Kossuth-díjas költő, a falu főutcáján emléktábla jelöli szülőházát, melyben életútját bemutató kiállítás állít emléket e neves személyiségnek.
A két falurész összlakossága a második világháború előtt meghaladta az ezerhatszáz főt, ma ötszázötven fő körül mozog a lakosság száma. Folyamatosan épülő, szépülő település, mely a helyi adottságokra építve, az önkormányzati pályázatok segítségével fajta honos szőlő és gyümölcstermesztő, feldolgozó vállalkozást hoz létre a helyi munkaerőre építve Vízvári Sándor szakértői irányításával.