Káldi Sándor pálinkái – Csehi
Káldi Sándor édesapjától tanulta a pálinkafőzés tudományát.
Káldi Sándor 1982 óta foglalkozik pálinkafőzéssel, a technikát édesapjától tanulta, aki szintén rendszeresen készített pálinkát. Mára profi szintre fejlesztette a családi hobbit. Nagyon fontos számára az autentikusság, mindig friss, egészséges, érett, de sosem túlérett gyümölcsből készíti el az italt, ami egyértelműen tükröződik a végtermék minőségében. Kizárólag saját termésű gyümölcsöt használ, legyen az kajszi- vagy őszibarack, tüskés vagy apró körte, vagy éppen törköly. 52 fokosnál erősebbet nem főz, annak érdekében, hogy mindig jól kijöjjön az alkohol gyümölcs zamata. Az ízesítés egyébként is kulcsfontosságú szempont Káldi Sándor számára, saját ötleteivel fejlesztett ki különböző pálinkákat: házi málnaszörppel, bodzaszörppel, fenyősziruppal és fenyőrüggyel házasítja a pálinkát.
A pálinkafőzés mellett bort is készít, szintén saját szőlőből. Fél hektár területen változatos fajták teremnek: zengő, rizling, fehér burgundi, kékfrankos, merlot, othello és kardinál, valamint csemegeszőlő is. Sem a pálinkát, sem a bort nem árusítja pénzért, barátainak, segítőinek ajándékozza.
Kézzel írott szakácskönyvek – Végh István édesanyjától és leány testvérétől – Csehi
Egy igazi érték – gyöngybetűkkel írt szakácskönyv
Végh István tervezőmérnök (tiszteletbeli csendőr), számos fejlesztést hajtott végre Zala megyében. 1944-ben költözött (vissza) Csehibe. Egy ciklusban polgármester volt, és jelenleg is fontos számára a faluval való kapcsolata, szívén viseli a település sorsát.
Kegyelettel őrzi édesanyjának, Végh Istvánné Szabó Máriának és testvérének, Végh Mariannának a hagyatékát: több, réges-régi füzetbe lejegyzett szakácskönyvet. Mária még leány korában kezdte gyűjteni a recepteket, majd asszonykorában folytatta. Marianna alsó tagozatos tanítónő volt, ami az általa leírt receptek gyöngybetűin is jól látható. Nem minden receptet írtak le, életükben tele voltak ezek a könyvek újságból kivágott lapokkal is.
Ma már sajnos nem készül közös családi ebéd a leírt receptekből, ma már csak emlékeket idéz, hiszen a családtagok elköltöztek vagy meghaltak. István kedvenc ételei, amelyeket még édesanyja készített: a márciusi tészta (ez egy kelt tészta diószórással), és a kukoricaprósza lekvárral.
Mária egyik füzetében a Csehiben jellegzetes édesség, a holipni receptjét is leírja: fél liter tej, egy kávés kanál fahéj, egy evőkanál porcukor, 3 tojás sárgája, és annyi liszt, hogy palacsinta sűrűségű tészta legyen. Hogy mit tegyünk a tésztával, az már nincs a füzetben, de Dóczi Máriától azt hallottuk, hogy az elkészítéséhez ostyapirító kellett. A végeredmény egy szivart formázó édes finomság. A szakácskönyveket már „felfedezték”, digitalizált formában őrzik Vasváron az utókor számára.
Csehi Helytörténeti Gyűjteménye
A Helytörténeti Gyűjtemény a régi iskolaépületben kapott helyet. A település sokáig küzdött, hogy megtartsa iskoláját. 2013. szeptember óta azonban már a kicsik sem itt tanulnak. Nagy László polgármester úr is mindent megtett az iskola megtartásáért, mert ő is úgy gondolja, ahogy azt egykor a falu nyugdíjas tanítónője, Simon Gyuláné szokta mondani: „Ahol nincs iskola, nincs zsivaj, ott nincs élet”. Tanítás már nincs, éppen ezért még fontosabb, hogy legyen, ami segíti a településhez való kötődést. Ezért alakították ki a Szabadidő központot, ezért gondoskodtak arról, hogy a falu minden utcájában járdán közlekedhessenek az itt élők, ezért szerveztek nagy rendezvényt 2017 nyarán a falu létének 800. évfordulójára, és ezért alakították ki a Helytörténeti Gyűjteményt is.
A falu lakosai megmozdultak a kérő szóra, és hozták régi tárgyaikat. Hamar tele lettek a termek. Aki ideadott egy-egy tárgyat, eszközt, talán majd szívesen hozza el az unokáját, és mutatja meg a gyűjteményt, ami mesélni tud az elődök életéről. Láthatjuk a borászat és a mezőgazdaság régen használt eszközeit, Kopacz Istvántól egy gyönyörű házi oltár is ékesíti a gyűjteményt, van itt még öreg írógép, vagy éppen a falu első televíziója, ami egykor Mikler Jenőé volt. Minden egyes tárgy „mesél” a múltról Csehi Helytörténeti Gyűjteményében, érdemes meglátogatni.
Szabadidő-központ Csehi
A Szabadidő-központ igazi közösségi tér lett
A csehi szabadidős parkot 2010-ben kezdték kialakítani, a templom és a temető dombjának tövében, a régi iskola épülete mellett. Az első feladat a szintrendezés volt, mert a domb alja és teteje között jelentős a szintkülönbség. Egyik helyről elvettek, a másikhoz hozzátettek, és így alakult ki a több szintes közösségi tér.
A Petőfi utcáról nyíló hatalmas fa kapun belépve a legalsó szinten vagyunk, ahol egy játszótér kapott helyett több féle eszközzel, hintával, mérleghintával (libikókával), mászó-várral, homokozóval. Mellette asztalok, padok, ahol a szülők leülhetnek beszélgetni, míg a gyerekek játszanak. Még ugyan ezen a szinten alakítottak ki egy betonozott sportpályát, melynek végében háló védi a szomszédos épületet, a játszóteret már kinőtt fiatalok futball-labdájától.
Balra fordulva, egy kis domb tetején a második magassági szintre érünk, ahol egy színpad épült, ami a terület minden pontjából belátható. Alatta és mellette gondozott növényeken nyugodhat meg a pillantásunk. Hogy ne csak látni, de hallani is lehessen a színpadon zajló eseményeket, az önkormányzat könnyen kezelhető mobil hangfalakat, mikrofonokat is vásárolt.
A játszótér és a színpad fölé magasodik a harmadik szint, melynek lankáját közlekedhetővé tették a tereprendezéskor. Itt kapott helyet a kemence (Doroszlói László munkája, 2013.), és mellette 4 tűzrakó hely, melyeket mozgatható farönk ülőalkalmatosságok vesznek körbe, és tesznek hangulatossá és használhatóvá. Itt egyszerre akár harmincan is süthetik a szalonnát, mire elkészül a kemencében a friss kenyér.
Nagy László polgármester úr szerint hasznos ötlet volt, hogy reflektorokat is telepítettek a színpad mellé, melyekkel sötétedés után meg lehet világítani akár a focipályát, akár a játszóteret, akár a tűzrakó helyek szintjét, vagy akár egyszerre mindegyiket.
A tervek alapján ez a most is sokak által használt, Szabadidő Központként emlegetett közösségi színtér hamarosan újabb eszközökkel bővül, és kiegészül a színpad mögött, közvetlenül az egykori iskola épülete előtt egy szabadtéri fitnesz parkkal.
Katolikus templom – Csehi
A kezdet és a vég szimbóluma a szószéken látható
Az oltár felett öt csillagos boltív jelenik meg
A csehi katolikus templomot már a Petőfi utca elejétől jól láthatjuk, mert a házak fölé magasodik a Középhegy tetején, a temetőkertben. Az 1760-ben épült, késő barokk stílusú templomról a település polgármestere, Nagy László, valamint Dóczi Mária, Fekete Lászlóné és Ódor Mihályné mesélt nekünk.
Arról csak szóbeszéd járja, hogy korábban is volt már temploma a falunak, ami állítólag leégett. A helyét nem tudjuk pontosan, de vélhetően a mai Csehi határain kívül állt, mint ahogy a falu sem a mai területen, hanem magasabban, a hegyoldalban volt. Polgármester úr szerint az a szólás járta, hogy bátrak a csehi emberek, mert le mertek költözni a völgybe, ahol a víz okozhatna pusztítást.
Dóczi Mária néni sok szállal kötődik a templomhoz. Édesapja volt egykor a harangozó, ő maga pedig sok éven át a Rózsafüzér Társulat vezetője, előimádkozója volt. Még 2017 tavaszán is, míg betegsége miatt át nem adta másnak a feladatot. A templom Szent Teréz szobrát Mária néni hozta magával Budapestről fiatal lány korában a Róbert Károly körútról, amikor az ott az utcára került. A legközelebbi vasútállomásról kilométereken át gyalog cipelte a szobrot Csehiig.
Mária néni szerint egyszer egy régész azt mondta, hogy Magyarországon nincs másik olyan templom, melyben az itt látható, az oltár feletti öt csillagos boltív meglenne, vagyis ebben teljesen egyedülálló hazánkban. Ritka az is, hogy a templomban megjelenik a Kezdet és a vég szimbóluma (alfa és omega), ami itt a szószéken látható. A kis festett stációs képeket a Rózsafüzér Társulat vásárolta 1940-ben, a padokat pedig 1960-ban szerezték be. A falakon található két freskó közül az egyik Gábriel arkangyalt ábrázolja.
Itt még ma is tudják a harangszó alapján, hogy férfi vagy nő halt-e meg a faluban, bár az elektromosan vezérelt harangot már nem lehet tökéletesen úgy megszólaltatni, mint amikor még kötéllel húzták meg. (Ha nő halt meg, akkor egyet kondítottak a haranggal, ha viszont férfi, akkor egy kondítás után kis szünet, majd még egy kondítás jelezte az elhunyt nemét a falu lakói számára.) Azt is tartják: harangkongatás előtt háromszor kell keresztet vetni, hogy eloszoljanak a felhők. A vasárnapi misén 25-30 fő vesz részt, az időseket a falugondnoki busszal szállítják a templomba. Ünnepi alkalmakkor ma is megtelik a remélhetőleg hamarosan kívülről is megújuló, műemléki védettség alatt álló, Szent Antal védőszentről elnevezett templom.
Csehi településtörténete
A Vasi-Hegyhát keleti csücskében fekszik Csehi község, Vasvártól keletre, a Zala megyei határhoz közel, három irányból megközelíthető helyen. Szomszédos Csehimindszenttel és Potypusztával, ami egykor egy birtoktestet képezett. A táj eróziós völgyekkel tagolt, hullámos felszínű kavicstakarós fennsík.
Nevét 1217-ben említették először Cheeh formában, a vasvári káptalan birtokainak összeírásával kapcsolatban, majd az 1600-as években neve Vasvár közelsége miatt Vasvárcsehiként is ismert volt. Első lakói Árpád-kori cseh vendégtelepesek, vagy esetleg a kalandozások idején idehurcolt cseh rabszolgák lehettek.
A falu az Osl nemzetiségbeli Ostffy család birtokai közé tartozott, akik 1436-ban új adománylevelet kaptak rá, megerősítve ezzel korábbi birtokjogaikat. A nemzetség tagjai 1544-ben osztoztak meg itteni birtokaikon. Később a vasvári káptalan mellett az Ostffy, a Török, a Polyany és Geletffy családoknak is voltak itt birtokaik.
1573-as összeírás idejére a korábbi török támadások és a pestis megtizedelte a lakosságot, ekkor összesen 19 lakott és 6 elhagyott házat írtak itt össze. Már a század elejétől hódoltak a töröknek az itt élők, először a fehérvári később a kanizsai basának, de a lakosság ennek ellenére további támadásoknak és szenvedésnek volt kitéve, ezért egyre többen elhagyták falujukat.
A 17. század végén és a 18. század elején a káptalannak szolgáló jobbágyok kedvezőbb helyzetbe kerültek, mert az akkori nagybirtokos kiharcolta a harmincad- és vámmentesség eltörlését, ami a termékeikkel való kereskedést könnyítette meg. 1702-től lehetővé vált számukra, hogy pénzzel megválthassák a robot szolgálatot.
Az 1700-as évek békés időszaka kedvezően hatott a szőlőtermesztésre, évről-évre nőtt a megművelt területek száma. Önkormányzatuk is fejlett volt, ezt bizonyítja az 1725-ből fennmaradt hegyközségi pecsétlenyomat.
1726-ban Telekesi Török István itt lévő birtokát a bécsi kamara elkobozta. A 18. században a Festetics, a 19. században a zalabéri Horváth családnak volt a falu határának túlnyomó része felett birtokjoga.
A falu Páduai Szent Antalnak szentelt temploma 1760-ban épült, kőfallal, körülötte temetővel, Festetics Pál és Szegedy Ignác támogatásával. Műemléki védettség alatt áll. Az 1916-ban rekvirált harangjai helyett 1928-ban újakat készíttetnek, de sajnos a nagyharangot a II. világháború idején ismét elviszik. 2007-ben Smodics Imre csehi lakos újra önteti a Doni ütközet és az orosz fogságból való szabadulásának emlékére.
A hegyhát oldalában nagy kiterjedésű, gondozott szőlőhegy található, melynek tetejéről szép kilátás nyílik a Ság, a Somló és Sümeg irányába. Az egykor hétszázötven lakost is számláló településnek ma kevesebb, mint háromszáz lakosa van.
A község szerény humán infrastruktúrával rendelkezik, csak könyvtár és kultúrház van a faluban a Polgármesteri Hivatal mellett.
2017-ben ünnepelte 800 éves fennállását, ennek tiszteletére emeltették a fából faragott Szent Antal szobrot.
A falu vezetésének fontos, hogy biztosítani tudja az itt élők jó közérzetét a mindennapok megélése során. Ezért fejlesztéseik, pályázati forrásból megvalósított, a szabadidő kulturált eltöltését biztosító beruházásaik, az új járdák, a Szabadidős park, a játszótér, a település csinosítása mind ezt a célt szolgálják.