Pálinkafőzés Csipkereken
Vörös László helyi amatőr pálinkafőző a faluban, aki csak saját magának készít pálinkát, de kedves vendégeit rendre kínálja saját párlataival. Már 32 éve foglalkozik főzéssel hatalmas szakmai háttérrel.
A kiváló pálinkakészítésének előkészülete már a fa metszésével elkezdődik. Régen teljesen máshogyan metszették a fákat, magasra „engedték”az ágakat. A hatalmas fák rengeteg termését a családok nem tudták felhasználni, a többletből pálinkát főzettek. Jelenleg tudatosan alacsony ágkoronát hagynak, amit gondos metszéssel alakítanak ki. Tapasztalata szerint a cefrébe csak olyan gyümölcsöt szabad felhasználni, amibe az ember szívesen beleharapna. A mosást, kivágást, csumázást követően apróra kell darálni a gyümölcsöt. A szilvát kimagozza, kézzel kicsit megzúzza. Néhány szilvafajtánál kettő napi erjedés után a mag elválik a hústól, ezután lemeri a levet, amit tovább erjeszt. A leülepedett mag így már könnyen eltávolítható. A körte és almafajták esetében gondos válogatás után répadarálón ledarálva készíti elő a gyümölcsöt. A cefréhez nem ad pektinbontót és cukrot. A cefre forrása közben a habot ereszt, amit rendszeresen, naponta akár többször is elkever. A forrásban lévő cefre a lezárt hordótetőt felpúposítja, ilyenkor a csatot meglazítja, így a gázok szabadon távozhatnak. Ha már a hordótető nem dudorodik, akkor az erjedés befejeződött. A cefrés hordót főzésig nem nyitja ki.
Vörös László duplafalu rézkupolás kisüstöt használ, melyet akácfával fűt fel. Sajátos pálinkafőzési tesztet fejlesztett ki: egy kanálba önti az alkoholt, majd a tűzbe „vágja”, ha a tűz nem lobban be, akkor jó az alszesz, mert nincs már benne szeszpára. A kész pálinkát üvegbe tölti, amit fadugóval lát el. Három hónapig sötét helyen tárolja a pálinkát, azért hogy a pálinka aromája összeérjen.
Savanyúság készítése Csipkereken
A faluban sokan készítenek otthon savanyúságot
A falu asszonyai az otthoni kiskertben megtermelt zöldségeket frissen is fogyasztják, a maradék egy részét lefagyasztják, a másik részét pedig savanyúságként tartósítják. Leggyakrabban savanyított zöldségek az uborka, a paprika, a káposzta és a paradicsom. Egyre gyakoribb, hogy már nem dunsztos üvegekbe rakják el, hanem kannába vagy vödörbe. A vödörbe akármilyen szezonális zöldséget bele lehet rakni. Mindkét elrakási módnál egy alaplevet használnak, amit László Tamásné Rózsika a következőképpen készíti: 5 liter savanyúsághoz 30 dkg cukrot, 8 dkg sót, 2 liter vizet, 3 dl 20%-os ecetet, köménymagot, mustármagot, egész borsot és koriandermagot összefőz, kicsit lehűti, majd felönti az üvegben előkészített zöldségeket, majd egy kis szalicilt rak az üvegbe és lezárja.
Egyik specialitása a káposztával töltött paprika. Ehhez először kicsumázza a paprikákat, majd finomra felszeleteli a káposztát, amit szeletelt hagymával kever össze, és ezzel tölti meg az előre elkészített paprikát. Szépen üvegekbe rakja, leöntik tartósító lével, majd rárak egy kevéske szalicilt és lezárja. Ízlés szerint rak bele erős paprikát is.
Gyógynövények ismerete -Csipkerek
László Tamásné Rózsika az édesapja révén csöppent a gyógynövények világába. Kezdetekben még csak a mezőről gyűjtötte az alapanyagokat, de most már otthon is termeszt gyógy- és fűszernövényeket. Ezeket a növényeket szárítással tartósítja, hogy a színüket megőrizze, újságpapír között szárítja. A szárított gyógynövényekből legtöbbször teákat főz, de készít belőle kenőcsöt, alkoholos italokat és különböző ízesítő eceteket is. Az alkoholos italok alapja a pálinka, a gyógynövényeket pálinkába ágyasítják, majd az érlelési idő leteltével (minél többet áll, annál finomabb és selymesebb lesz) leszűri, és a gyógylevet kockacukorra csepegtetve fogyasztja. A gyógynövényekből készít különböző szörpöket is, például bodza, levendula, vörös rózsa, ribizli, málna. Tapasztalata szerint a különböző gyógy- és fűszernövények különböző betegségekre vannak jótékony hatással. Például:
Cickafark: vizeleti panaszokra, meghűlésre.
Kamilla: bélbetegségekre és megfázásra.
Mentafélék: (borsmenta, ananászmenta…) torokgyulladásra, megfázásra, emésztésserkentő.
Köménymag: puffadás gátló.
Zsálya: izomlazító.
Torma: baktériumölő (télire nagyon jó megfázás ellen: reszelt torma, méz, citrom keveréke).
Csípős paprika: keringés javító.
Hársfavirág: megfázás ellen.
Az asszonyok szívesen készítenek házi unicumot és diólikőrt is, mindkettő alapja a zöld dió, aminek jótékony hatása van a gyomorpanaszokra. Azonban az italkészítés összetevői és elkészítésének folyamata titkos, az idegenek számára nem hozzáférhető a receptura. Annyit tudni lehet, hogy a különböző gyógynövények képezik alapját a házi unikumnak. Rózsika egyik újdonsága: fenyőrügyet szed, üvegbe rétegezi, cukrot tesz rá, majd pálinkával felönti, érni hagyja körülbelül 1 hónapig, utána leszűri. Kiválóan használható légúti panaszok ellen.
Cekkerkészítés Csipkereken
Jákai Lajosné a cekker mellett lábtörlőt és csuhébábúkat is készít
Jákai Lajosné Teca többek között cekkerkészítéssel is foglalkozik. A cekker egy hagyományos bevásárlókosár, amit kukoricacsuhéból készítenek. A készítés első lépéseként, a kukoricacsuhét megszárítja, végeit levágja és felhasználás előtt pedig beáztatja. A beáztatott vékonyra szabdalt csuhét megsodorja és egy fából készült szegekkel kivert rámára felfonja. Az oldalakkal együtt fonja a kosár fenekét is. Ha elkészült a cekker, még nem szabad levenni a rámáról, meg kell várni, míg a cekker megszárad. Ezután a kosár fülét készíti el, ami nem más, mint egy csuhéval bevont erős drót. Általában egy ilyen cekker elkészítése két napi munkával készíthető el, normál háztartás vezetése mellett. Cekkerkészítés mellett lábtörlőt, szalvétatartót és csuhébábúkat is készít.
Méhészet Csipkereken
Balog Dezső a falu egyik méhésze
Balog Dezső a falu egyik méhésze. 1961-ben Perlaki József gencsapáti méhésztől egy rajt kapott ajándékba, innen kezdődött a méhek iránti szeretete. Magánvállalkozását 1970-ben kezdte, ekkor az állomány 80 méhcsalád volt. 1982 évben vásárolt egy teherautót, amivel szinte az egész országban vándoroltatta a méhcsaládjait. Pontosan tudta, mikor – hol célszerű gyűjteni: Fejér megyébe napraforgó és Zala megyébe a repce mézért utaztatta a méhcsaládokat. A szüntelen vándorlás a jó mézkinyerés érdekében történt. A karrierje csúcsán 210 méhcsaládot számlált a vállalkozása és 18 keretes rakodókaptárral dolgozott. 2008-ig a méhészet volt a fő foglalkozása. Jelenleg 32 méhcsaládról gondoskodik. A falusiak most is előszeretettel fogyasztják az általa készített mézet.
Helytörténeti gyűjtemény – Csipkerek
Az itt élők tárgyaiból nyílt kiállítás
2013-ban kulturális munka keretében László Tamásné Rózsika gyűjtötte össze a régiségeket és alakította ki a kultúrházban a múzeumot. A múzeumban megtalálhatók a kenyérsütéshez szükséges eszközök, katonaláda, bölcső, régi háztartási eszközök (kanál, pohár, tányér, szita), régi iratok és egy paraszt ágy. A kiállítás középpontjában az akkori Lánykör hagyományos lányruhája kapott helyet. A Lánykör Egyesületet Farkas Lenke tanítónő alapította a 1930-as években. Az egyesület a lányokat a mindennapi életre készítette fel, tehát tanultak varrni, hímezni, de emellett énekléssel és tánccal mulattatták egymást. 1947-ig működött az egyesület. A lányok a szombathelyi székesegyház felavatási ünnepélyén sorfalat álltak Mindszenty bíboros bevonulásakor.
A falu lakóit mindig is érdekelte történelmük. A padlásukról rendre előkerülnek régiségek, rég elfeledett tárgyak, emlékek. Sajnos, ezeket a mostani múzeumban nem tudják rendezetten elhelyezni, emiatt a jövőben egy családi házat szeretnének helytörténeti múzeummá átalakítani.
Csipkerek értékei – a legendák
A katolikus falu életében ma is fontos szerepet játszik a katolikus vallás gyakorlása. Még ma is közösen imádkoznak az asszonyok a különböző liturgikus alkalmakkor, például ádvent idején, termés áldáskor, pünkösdi és úrnapi körmenet alkalmából. Tehát nem meglepő, hogy a legendák is a vallás köré szövődnek.
Egy máig élő egyik legenda szerint, a falu határában található egy kereszt, amit az orosz katonák meglőttek és a kereszt vérezni kezdett. Ennek láttán az orosz katonák megfutamodtak, és így a falu megmenekült a bevonulásuktól.
A másik legenda lényege, hogy Káldi Antalné (Marika néni) felmenője Káldi Lajos 33 évesen megbetegedett. Az orvos szerint tüdőgyulladást kapott, amit annak idején nem lehetett gyógyítani. A beteget éjjel meglátogatta Szent Antal, aki barna köpenyt, derekán kötelet és papucsot viselt, és hosszú rózsafüzér lógott a nyakában. Szent Antal azt mondta, hogy hamarosan meghal, de jussát, vagyonát ne ossza szét, hanem emeltessen belőle egy szobrot az út mentén. A szobor 1911. évben elkészült, innentől a családot szerencse övezi.
Csipkerek településtörténete
A Vasi Hegyhát legészakibb csücskében, a Kutyori-patak forrásánál található Csipkerek község. Dombos vidéken fekszik, határában erdők és szőlőhegyek találhatók. Az eredetileg egyutcás falu a 8-as és 87-es utak kereszteződésétől mintegy 7 km-re délkeletre található. A falu határa a Rába és a Zala közötti vízválasztó is, de a község területéről a Zala irányába lejt a térszínt. A vidék uralkodó talaja az agyagbemosódásos barna erdőtalaj.
A falu nevében a régi magyar „kerek” szó is az erdőre utal, a „csipke” pedig vadrózsás-bozótos helyre s az összetételi tagok megrövidült ejtéséből származik: csipke + kerek = csipkerek. Emellett ismert egy legenda is, amely más magyarázatot ad a név keletkezésére:
„Egykor, mikor a szekérkerék még nagy érték volt, egy kereskedőnek éjszakai pihenője folytán valamelyik kereskedőtársa ellopta a kocsikerekét. Reggel a kárvallott ember a maga idegen akcentusával próbálta elmesélni, hogy »megcsíptek kerek«,azaz elcsípték a kocsikerekét. Az egykori szálláshely pedig, ahol ez az eset megtörtént, a mai település őse volt.”
A falu múltja az ókorig nyúlik vissza, ugyanis a helység határában húzódik az ún. zemenyei út, annak az országútnak a maradványa, amelyet a Római Birodalom épített Rómától Arrabonáig, azaz a mai Győrig. Később ezt az utat kereskedelmi útvonalnak használták.
Bármi is volt a falu nevének eredete, már egy 1314-es feljegyzés Chipkerek alakban írva tesz említést róla. A név írásmódjának változásai: 1347-ben Cypkerek, 1773-ban Csipkerék, 1786-ban Cshipkerek, 1828-ban újra Csipkerék, majd 1863-ban a mai helyesírással Csipkerek.
A falu eredetileg kisnemesek birtoka volt, tőlük került még a középkorban a vasvári káptalan birtokába. A török időkben elpusztult települést csak a 18. században építették újra. A betelepült lakosok nagy része horvát és német származású törpebirtokos volt. A mai népesség családnevei között azonban csak kevés idegen eredetűt találni, mert a családok nagy része az idők folyamán magyarosította a nevét. A lakosság számát az 1785-ös népszámlálás 630 főben állapította meg. Ez a népességszám folyamatosan növekedett, míg az 1940-es évben elérte az 1215 főt. A második világháború kissé megállította a népszaporulatot (1946-ban 1199 fő), de az 1950-es népszámlálás újra fellendülést mutatott, ekkor éltek legtöbben Csipkereken: 1250-en. Ma már csak 342 fő él a faluban.
A település első temploma az Árpád korban épült, a mai temető helyén állt. Az új templom 1906-ben készült el 197 család összefogásával, valamint az egyházközség és az egyházmegye támogatásával. A Szent Anna római katolikus templom egyhajós épület, melyet ötszögletű szentély zár, 1980-ban készült fényben ragyogó ólomüveg ablakait szentek alakjai díszítik. Mindszenty József bíboros tiszteletére is készítettek egy üvegablakot. Bejárata előtt Szent Józsefnek, Szűz Máriának, s a Szentháromságnak emelt szobor magasodik.
Ugyanebben az évben készült el a volt iskolaépület is.
Az első világháború messze elkerülte a települést, de a 250 bevonuló csipkereki férfi közül így is huszonkilencen haltak hősi halált. A két háború között a gépesített gazdálkodás szerepe jelentősen megnőtt. Az iparágak számos képviselője megtalálható volt a faluban: dolgozott helyben asztalos, ács, bognár, cipész, mészáros, kovács, kőműves és szabó. Ezenkívül három cséplőgép-tulajdonos élt Csipkereken, és sok olyan földbirtokos, akiknek a dohánytőzsdén is érdekeltségük volt. Négy-öt állandó bolt mellett vendéglő és italmérés is volt a településen, s évente háromszor rendezték meg az országos állat- és kirakodóvásárt. A kisközség kulturális élete is ebben az időben élte egyik virágkorát. Többek között olyan egyesületek működtek a faluban, mint az önkéntes tűzoltó-egyesület, tornakör, leventeegyesület, ipartestület, lövészegylet, színjátszó kör. A második világháború során többször átvonult a front a településen: először a menekülő német katonák, majd az őket üldöző bolgárok és a második ukrán front. Szerencsére senkinek nem esett bántódása, csupán egy pince égett le. A lakosság hálája jeléül, hogy megmenekült a háború borzalmaitól, beiktatta az istentiszteletbe a „Jézus szíve-péntek” napot, amely az úrnap utáni kilencedik-tizedik péntekre esik. Csipkereken található 18 szakrális emlék is a lakosság vallásos lelkületét mutatja.
Az 1956-os forradalom szele Csipkerek lakosságát is megérintette. Véres eseményekre ekkor sem került sor, de a nép hangos felvonulással követelte a beszolgáltatási kötelezettség megszüntetését, majd elégette a beszolgáltatási papírokat.
Az 1960-as évektől több intézmény is épült, mint például a kultúrház, melyet 2006-ban teljesen felújítottak. Itt kapott helyet az orvosi rendelő, a polgármesteri hivatal, az ifjúsági klub, az Idősek klubja és a színházterem. Itt kapott helyet a helyi értékek kiállítása is. A helyi posta szintén itt székelt, de a 2004-ben Csipkereken is bevezették a mobilpostát, így a hivatalt bezárták. A kultúrház mellett található a felújított épületben a fogorvosi rendelő és a könyvtár. A két épület közötti téren szabadtéri színpad, kemence és kikövezett tér biztosítja a település nagyobb rendezvényeinek megvalósításához szükséges kulturált környezetet.
A településen 1960-ban alakult meg a termelőszövetkezet, amelybe a lakosság nagy részét beszervezték. Az 1970-es évek körzetesítés hulláma a kisközséget sem kímélte meg. Megszűnt a termelőszövetkezet, az összes kulturális egyesület, valamint az iskola önállósága. Ekkor – a munkahelyek és megélhetőségi lehetőségek utáni elvándorlás következtében – indult meg a lakosság nagyarányú csökkenése. Jelenleg a népességszám 423 fő, s a lakosság túlnyomó része idős ember.
1994-re az új önkormányzat felépíttette a napközi otthonos óvodát, melynek konyháján az óvodásokén túl az iskolások és a nyugdíjasok étkeztetését is megoldják. Az ebédet az önkormányzat kisbusza, a falugondnoki szolgálat hordja ki a távolabb élő idős emberekhez. Iskolája 2004. szeptember 1-jével gazdasági és racionalizálási okokból először csak beolvadt a csehimindszenti 8 osztályos iskola szervezetébe, majd 2016-ban véglegesen bezárta kapuit. A gyerekek a környező települések iskoláiban tanulnak tovább, így Csehimindszenten, Rumban. A kialakított játszótér, a folyamatos felújítások, melyek finanszírozását pályázati támogatások biztosítják és az egyre fejlődő közösségi élet mutatja, hogy a településen élőknek és a községi vezetőknek fontos Csipkerek léte, az itt élők mindennapjainak szebbé tétele.
A faluhoz szőlőhegy is tartozik, amellyel a Hegyhát keleti oldalán végig futó hegyek láncolata indul meg Csehin és az egykori Kisbéren keresztül egészen Nagytilajig.
Az itt élők még mindig ragaszkodnak hagyományaikhoz és az egyes falurészek, utcák régi megnevezéséhez. Így a köznyelvben a Kossuth Lajos utca a „Főszeg”, a Petőfi Sándor utca az „Ószeg”, a Dózsa György utca a „Csapás”, a Rákóczi Ferenc utca a „Fő utca”, a Béke utca pedig a „Kutyor”.
A hagyományok közül nem veszett ki a szüreti bál, a betlehemezés, a farsangolás, a húsvéti locsolás, a pünkösd és a búcsú szokása sem, sőt egyes családoknál még mindig dívik a lucázás és a korbácsolás. Sajnos azonban már a múlté az Iparosbál, a Tűzoltóbál, a Madarak és fák napja, amelyen a gyermekeket a Mikosdi-kastély vadas parkjába vitték kirándulni. Továbbá elmúlt az a szép nap, amit húsvét hétfőjén tartottak, mikor a helybeliek és az erre a napra hazalátogató csipkerekiek egy közös vidám találkozót rendeztek, amelyen az idősek beszélgettek, a fiatalok játszottak és vetélkedtek egymással.
Kultúrháza 2006 szeptemberében került átadásra, melyben működik a falu könyvtára valamint a Hegyhátjóléti szolgálat által támogatott „Idősek klubja”.