Értékes emberek a Egervölgyön – Auer István, Pista bácsi faluépítő tevékenysége
Auer Pista bácsi meghatározó tagja volt a helyi közéletnek
Az egervölgyi látogatás legnagyobb élménye volt, hogy megismerhettem a 94 éves Auer Istvánt, Pista bácsit. A máig fizikailag és szellemileg aktív, jó kedélyű bácsi mindig is meghatározó tagja volt a falu közéletének. Felmenői a település alapítói közé tartoztak. Asztalosként keze munkáját dicsérik a templom szenteltvíz tartói, a kultúrház és rengeteg lakóépület ajtói, ablakai. A kosárfonóként és kertészként is tevékenykedő úrnak nem csak keze nyomát viseli a falu. A közélet tevékeny tagjaként nagy befolyással volt a falu fejlődésére. Neki köszönhetőek az akkori újítások, mint az orvosi szolgálat, a kenyeres kocsi, a kultúrház, de még az iskola 7-8. osztályának bevezetése is. Lelkesedése és elkötelezettsége máig nem lankadt. A polgármester asszonynak levélben küldi ötleteit, tanácsait.
Hogy mi minden belefér egy életbe, arra Pista bácsi élettörténete döbbentett rá, kifejezetten azzal, hogy a több órás beszámoló után az is kiderült, hogy harmonikázni is tud, anno sok lakodalomban szórakoztatta a násznépet. A több száz nóta közül, amelyeket Auer István ismer, én egy szomorúbb dal fültanúja lehettem, ami könnyeket csalt a szemembe és örömöt a lelkembe. Az a sokat látott bölcsesség, ami nem önmagát, hanem a közösség és az eljövő generációk érdekeit tartja szem előtt így szól: ,,Amikor én már nem leszek, a kezem nyoma akkor is itt marad a faluban.”
Tausz István helytörténeti kutató munkássága
Tausz István és a kutatók egy csoportja Tausz István, bár ma már nem él Egervölgyben, máig ő a falu legfőbb ismerője, akinek nehéz olyan kérdést feltenni település történetéről, régi épületeiről, amire ne tudná a választ. István eredeti szakmáját tekintve földmérő, de egy régi tanára hatására kutatni kezdte, először csak a saját családja betelepülésének történetét, aztán a falu keletkezését. Majd Hajba Sándor tanár úr, helytörténet kutató 1997-es halála után kötelességének érezte, hogy folytassa a munkát. Kutatásai során eljutott a Németújvár melletti területre, ahonnan a családja származik, majd Alsó-Ausztriának arra a részére, ahonnan a falut alapító telepesek érkeztek. A falu 250 éves fennállása alkalmából kapott megbízást egy helytörténeti kiadvány elkészítésére. A kéziratok 2006-ban álltak össze, a könyvet Egervölgy történetéről 2007-ben, pályázati forrás segítségével sikerült kiadni 1000 példányban. A könyv anyaga Tausz István és elődje, Hajba Sándor több évtizedes kutatásának anyagait tartalmazza. Olyan különlegességeket is, mint 1756-ban Egervölgyben kérdőíves módszerrel a falu történetét, értékeit kutató cserkészcsapat feljegyzéseit, egy 1930-ból származó iskolai csoportképet, amin a falu minden gyermeke látható, ahogy körülülik a tanító nénit. A gyűjtemény darabja egy régi padlásról előkerült megkopott levelezőlap is, amely a szentháromság szobor 1907-es felavatását ábrázolja. Különlegessége, hogy a képen a falu akkori teljes lakossága, összesen 412 fő szerepel. Tausz István szülőfaluja, Egervölgy mellett jelenlegi faluja, Kám történetét is kutatja. Egervölgy tekintetében is vannak további tervei, a község eredetének kutatását szeretné folytatni.
Helytörténeti gyűjtemény – Egervölgy
2005 novemberében tartották a Vas Megyei Honismereti Egyesület találkozóját, ahol Egervölgy fennállásának 250. évfordulója alkalmából a településről előadást tarthatott Tausz István helytörténész. Ennek az előadásnak eredménye az a kulturális egyesület, amelyet abból a célból alapítottak, hogy összegyűjtsék Egervölgy tárgyi és képi értékeit. A Helytörténeti gyűjtemény két épületben található: a fotókiállítás a régi iskolaépületben, míg a régi tárgyak, bútorok és eszközök a mellette álló szolgálati házban kaptak helyet. Auer Gyuláné, Egervölgy polgármestere valamint Bősze Krisztián maguk rendezték be a lakást a korabeli házak mintájára. Az épület összesen kettő szobából valamint egy konyhából áll. Számomra a legérdekesebb eszköz egy konyhában kiállított edény volt, melyet Baumgartner Béla készített a háború idején lelőtt repülő anyagából. A nagyszoba bútorai szintén a régi korok benyomását keltik. A berendezési tárgyakat, a szekrényt, az ágyakat illetve az asztalokat egyetlen család adományozta a gyűjteménybe. A legbelső szobában kaptak helyet a gazdálkodással, kenyérsütéssel valamint az állattartással kapcsolatos eszközök. Ezeket a tárgyakat több család adományozta a Helytörténeti gyűjtemény számára.
Graffiti házak a településen
Messzire vitte a falu hírét a bécsi vállalkozó ötlete
1995-ben egy bécsi építőipari vállalkozó, Ernst Zobel vásárolt magának két szomszédos ingatlant a faluban, melyeket felújított. Az egyiket lakás, míg a másikat alkotóház céljából. Fő terve egy művészfalu létrehozása volt. Európa több országából meghívta művészbarátait, ismerőseit, amatőröket és profikat egyaránt, hogy mind több ház falát díszíthessék különféle alkotások. Így a program nemzetközi népszerűségre tett szert. A házak tulajdonosaival úgy egyezett meg, hogy ő állja – saját költségén -, azoknak az épületeknek a felújítását, melyekre felkerül a festmény. Került a falakra térhatású csendélet, postakocsi, bálna, egervölgyi csatajelenet, szendergő leány, nonfiguratív sorminta, és mustrálták a járókelőket az elefántok, akik elől nem lehetett elbújni: akármerről nézték őket, mindig a szemlélőt bámulták. Az akkori Művelődési Házat is már messziről meg lehetett ismerni a falára nagy betűkkel festett elnevezéséről és a bulizó társaságról.
Minisztériumi, – és az akkori országgyűlési képviselő, – Mészáros Béla támogatásával Zobel ötlete nyomán megnyitotta kapuit a festett falu házakat népszerűsítő nagyszabású Graffiti Fesztivált itt Egervölgyön. Az első eseményt 1996-ban, a másodikat pedig 1997-ben tartották. A rendezvényre messze földről érkeztek televíziós stábok, hogy bemutassák a kipingált homlokzatú házakat. A legjobbnak ítélt alkotásokat az ötletgazda jutalmazta, még Közönség-díj is volt. Az augusztus elejétől szeptember közepéig, főleg hétvégeken zajló össznépi festészetet igazi fesztiválhangulat kísérte: sportesemények, diszkók, hazai- és külföldi zenekarok koncertjei, folyamatosan tartó dart és tekeversenyek, nyereménysorsolások tették mozgalmassá a község életét. Minden héten egy nap a gyerekeké volt, a nekik szánt kulturális programok mellett ők is kipróbálhatták magukat, festhettek a házakra. Az első évben 32, míg a másodikban 24 ház homlokzatára kerül festmény. Zobel a rendezvényekből befolyt összeget a falu javára kívánta fordítani.
A programnak évekre komoly kihatása volt a néhány száz lelkes település turizmusára. Sokan voltak kíváncsiak a „graffitis falura”. A magyar ember a különlegességeket is szereti, így a „kipingált házas” falu olyan színes és érdekes lett, hogy turistabuszokkal jártak csodájára messze földről.
Ernst Zobel tervei között további ingatlanok és lakóházak megvásárlása illetve felújítása szerepelt, de a művész hirtelen megbetegedett és 2003-ban bekövetkezett halála után nem volt, aki folytassa elképzelésének kivitelezését, így a művészfalu kialakításának terve nem valósulhatott meg. Általában a graffitik az utcafrontra néző falakon szerepeltek. Ma már ezek az alkotások megkoptak vagy az új tulajdonosok lefestették azokat. Két emblematikus, hatalmas graffitival díszített ház azonban mind a mai napig megcsodálható a falu főutcáján: az egyik az élet ezer színét, a másik egy ábrándozó lány portréját ábrázolja, mely Közönségdíjat kapott 1996-ban.
Egervölgy településtörténete
A Hegyhát lábánál futó úttól kissé beljebb (a középkori Jeli falu az út közvetlen közelében terült el) egy völgyben alakult ki a falu.
Eredete a Farkaserdőben folyó 18. századi erdőírtással és hamuzsírégetéssel kapcsolódik össze. Gróf Szluha György császári tábornok a sárvári vár és uradalom akkori birtokosa 1756. március 30-án kibocsátott telepítő levelét a sárvári kastélyban, melynek révén harminc német telepest telepített le egy írtáson, ami aztán a falu alapját képezte. Ennek oka az volt, hogy az uradalomhoz tartozó, hatalmas területen fekvő Farkas-erdőben a törvénytelen erdőhasználat (makkoltatás, erdei legeltetés, hamuzsírfőzés, stb.) már jó ideje nagymértékű pusztulást okozott. Szluha új telepesfalvak létrehozásával akart a helyzeten javítani. Főként német nemzetiségű erdőirtók kötelességeit, kedvezményeit szerződésben rögzítették. Az egyetlen fennmaradt ilyen német nyelvű okmány az egervölgyiek kontraktusa (szerződése).
Részletek Egervölgy alapítóleveléből:
„Mi alulírottak levelünk erejével kinyilvánítjuk minden rendű és rangúaknak, hogy készen vagyunk a kegyelmes sárvári uraságtól az uradalmában fekvő Farkas-erdőben egyes helyeken, amelyeket ő Excellenciája ikládi gróf Szluha György legkegyelmesebben számunkra kijelölt és … azon lakni enged…Ezzel szemben ők a fenti elkötelezettség alapján kötelesek a kijelölt helyeiken házaikat felépíteni, és amennyiben valamelyikük el kíván távozni, úgy fizesse meg a fent leírt pontok szerinti díjat, amit ennek megerősítésére sajátkezű aláírásommal tanúsítok. Ugyanúgy mi új lakosok, minekutána előttünk felolvastatott és elmagyaráztatott, a fent leírt pontok saját megfontolásunkból egyetértőleg elfogadtattak, és mivel magunk az írásban járatlanok vagyunk, így leírt nevünk után tett saját kezű keresztjelünkkel elköteleztük úgy magunkat, mint leszármazott gyermekeinket és gyermekeink gyermekeit.
Kelt Anno 1756, Március hónap 30-án Sárvár kastélyában
Gróf Szluha György
Michl Somer +
Matthias Tritsch +
Frantz Huber +”
A névadója is ő lehetett a falunak, mivel a jelentése égerfákkal benőtt völgyet jelent. Kezdetben árendások voltak, azaz bérletet fizettek földesuruknak.
A viszonylag zárt falu – a környező telepítésekkel ellentétben – viszonylag sokáig, a 19. század második feléig, megtartotta nyelvi különállását, ezért a közelmúltig nevezték Németfalunak is. Mára már az idősebbek körében is teljesen elfelejtődött a német nyelv használata.
A falu Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt temploma 1790-ben épült és 1834-ben bővítették. Bizonyára ebből a korból, a 18-19. század fordulójáról származik a tekintélyes, emeletes plébániaépület is.
A hagyományos, egyutcás faluképet jól kiegészíti az egymásra néző temetődomb és szőlőhegy. Előbbi helyen számos szép régi sírkövet, az utóbbin viszont az egykori présházaknak csak maradványait fedezhetjük fel. A falunak egykor közel ezer lakosa volt, ma négyszáznál is kevesebben lakják.
A faluból sokan hagyták el az országot, vándoroltak ki többek között Amerikába már a század elején és 1956-ban is. Az otthonról elszakadt, „Amerikába vándorolt egervölgyi magyarok”, viszont nem felejtették el őseik szülőföldjét és egy Szentháromság szobrot emeltettek a faluban 1907-ben. A település lakóinak vallásos lelkületére utal a faluban és a hegyen felállított 18 kereszt és az Keresztút, melyet 2002-ben, Kercza Lajos építésztechnikus – amatőr alkotó – adományozót az itt élőknek.
Egervölgy dimbes-dombos, erdőszéli, egyszerű, de nemes kis ékszerdoboz, ahol közvetlenek és kedvesek az emberek. A falu vezetésének köszönhetően folyamatosan, fejlődik, megújul. Modern közösségi terei, játszótere, hangulatos, virágdíszes utcái szebbé teszik az itt élők mindennapjait. A polgármester asszony, Auer Gyuláné és a helyi közösségi élet mozgatórugója, Bősze Krisztián együttesmunkájának köszönhetően összetartó, együtt munkálkodó kis közössége van a településnek. Krisztián által vezetett kulturális csoportok üde színfoltjai, nem csak a helyi rendezvényeknek, hanem a vasvári Toborzónak és a környező települések falunapjainak is. A Krisztián által készített fellépő ruhák és koreográfiák mindig nagy sikert aratnak fellépéseik során. Együtt újítgatják a település keresztjeit, gondozzák, csinosítgatják a falu köztereit.
Egervölgy turisztikai látványosságát a templomon és a Szentháromság-szobron kívül a színes házak és az úgynevezett GRAFFITI falu jelenti. Ha Egervölgyről beszélgetünk valakivel, és a nevéről nem is, de ha megemlítjük a festet házakat, abban a pillanatban beugrik neki, hogy mely településről is van szó és elhangzik az a mondat :„Ja, a graffitis falu!”
Egervölgyi katolikus templom
Tausz István mutatta be nekünk Egervölgy legjelentősebb értékét, 1757-58 között épült templomot. Az akkor még fa szerkezetű kápolnát az egy évvel korábban letelepedett 30 németajkú család állíttatta. 1789-ben már anyanyelvükön is hallgathattak misét. 1790-ben pedig barokk stílusban felépült a mai templom, igaz, akkor még a hátsó rész és a torony nélkül, melyek 1834-ben Esthei Ferenc nagyúr készíttetett el.1823 novemberétől 1987. szeptember 1-éig Egervölgy önálló plébániaként működik.
A templom belülről is egyre szépült a közösség finanszírozása által. A Szt. Mihály arkangyalt ábrázoló eredeti, barokk kori oltárfestmény Szerafin Bartl fráter keze munkáját dicsérte. A XX. század elején a fali oltárképet felváltotta a Heckenast János szombathelyi festő és aranyozó főoltárképe, melyen a templom védőszentjét, a sátánt legyőző Szent Mihály arkangyalt látjuk. A fő és mellékoltárakat, valamint a szószéket a helyi asztalosmester, Velladics Lajos készítette 1905 körül. A mennyezet őrzi még az eredeti alkotásokat, melyek az idők folyamán csak felújítva, restaurálva voltak. A templom szobrai bő 100 esztendő alatt gyarapodtak és foglalták el mai helyüket. A templom az 1943-ban épült fa karzattal immár 800 fő befogadására volt képes. A belső festés és a világítás korszerűsítése 1973-ban történt meg. A toronysüveg 2006-ban sárgaréz kupolát kapott.
100 méternyire az épülettől található a falu temetője, melyet méltán tartanak a környék legszebb fekvésű sírkertjének. A dombokkal és szőlőheggyel körülölelt temetőnek saját haranglábja van. Meg kell említenünk még a templom előtt álló Szentháromság szobrot, melyet 1907-ben állíttattak az Egervölgyből Amerikába kivándorolt 32 hazánkfia. Neveik a talapzaton ónémet betűkkel olvashatók. A templomot ma 40-50 fő látogatja rendszeresen, köztük Leitgeb Mihályné, akinek saját készítésű csipkéi díszítik az oltárt.