A Hegyhát déli részén fekvő Gersekarát két falurészét, Karátföldet és Gersét, – ami ma is jól elkülönül egymástól – a Sárvíz egyik ága választja ketté. A térség kisközpontja, amit a négy irányban is meglevő közlekedési kapcsolatok is indokolnak. Vasvár csak 11, Körmend csak 16 km távolságra van.
Területén hosszú ideig erdőség volt. Gerse első okleveles említése 1272-ből, Karátföldé 1313-ból való. Mindkettő irtásfalu volt.
A különös hangzású Korlát- vagy Karátfölde egykor a Konrádfölde nevet viselte, egy bizonyos Konrád magyarosan Kolrád nemes és leszármazottjainak birtoka volt.
Gerse a Nádasd nemzetség egyik ágának birtoka volt egykor, akik közül egy bizonyos Pető utódai innen kezdték magukat Gersei Pethőknek nevezni. A középkor végére a bárók közé emelkedett család révén a kis falu neve országosan ismertté vált.
1448-ban a gersei jobbágyok fellázadnak a vármegye hivatalnokai ellen. A lázadás leverése során a falut elfoglalták a vármegyeiek, akik csak Hunyadi János parancsára adták vissza a korábbi birtokosainak, a Gersei Pethőknek.
Gerse a török időkben kétszer is elnéptelenedett. Kara Haszán török szpáhi telepítette újra. Több török támadást szenvedett el Karátföld is, Gerse is.
A XVIII. század végére a Festeticsek szerezték meg Gersét. Karátföld, mint nemesi község, egészen, 1848-ig őrizte kiváltságainak maradványait.
Az 1868-as népoktatási törvény hatására előbb Karátföld, majd Gerse is községi iskola alapításába fogott. 1906-ban ide települ a körjegyzőség. 1907-től postahivatala van. Az első világháború után itt is pusztított a spanyolnátha és a tífusz.
1930-ban új iskolaépületet adtak át Gersén. Ez volt az „emeletes iskola”, ami ma az önkormányzat és a körjegyzőség épületeként funkcionál. 1927-től kapcsolták be Gersét a telefonhálózatba. A kir. Belügyminiszter 1937-ben egyesíteni akarta a két közeli községet, de a helyiek ellenállásán ez a szándék megbukott.
Az egyesítésre 1950. október 1-jei hatállyal került sor. Ekkor az egyesített község a Gersekarát nevet kapta. 1951-től megkezdődött a falu villamosítása és kezdetét veszi a település rohamos fejlődése. Iskola, óvoda, művelődési ház, víztorony épül, megindul a buszközlekedés is.
A község központi belterületén álló, keletelt tájolású templomot az elmúlt évszázadok során több alkalommal lerombolták, leégett, de mindig újjáépítették az anyaegyházhoz tartozó települések lakói.
Egy 1315-ös írásos forrás tanúsága szerint a templom ekkor még Szent Lászlóról volt elnevezve. Az 1332-es Oklevélben (Codex Diplomaticus VIII/3. CCLXXI. sz. okl.) találkozhatunk először a templommal, mint építménnyel, melyben valójában a következő, 1316. évi véres eseményt írták le: A környékbeli kiskirály, Kőszegi Henrik emberei lemészárolták a Gersén birtokos Nádasd nemzetségbeli nemeseket, Csapó fia András fiait, Lászlót és Dénest családjukkal együtt, csak László kislányát, Margitot – a későbbi Gersei Margitot, Magyar Pál feleségét – tudta megmenteni a dajkája. Az oklevél leírja, hogy László a templomba zárkózott be négy szolgájával, Dénes pedig az asszonyokkal és gyerekekkel az udvarházba. A templomot itt még gersei Szent László-templomként említik.
1443-ban már Szent István tiszteletére emelt templomról történik említés. Az 1698. márciusában tartott Kozo-féle visitatio Szent Kereszt Felmagasztalásának tiszteletére épült romos templomot ír le. A templom 1734-ben is romos állapotú volt a forrás alapján. Az 1758-as Batthyány-féle visitatio megállapításai viszont már erős építményről, boltíves szentélyről, táblamennyezettel fedett, gúlaszerűen épült kőtoronnyal írja le. A templom nagyobbrészt fa építmény. Felszerelését kielégítőnek jellemzi. E visitatióból tudjuk, hogy a templomnak a második oltára az Angyaltól Üdvözölt Szűzanya. A templom barokk stílusban való megújítására 1868-ban került sor, majd 1906-ban történtek még jelentős munkálatok. Ekkor építették át a mennyezetet és sor került egy új torony építésére is. Számtalan értékes kegytárggyal, szoborral szépült a templom. 1914-ben épült az északi oldalon a kápolna, mellyel a középkori templom falai megsérültek, részben megsemmisültek vagy átépítésre kerültek.
A templomot 2008-ban védettség alá helyezte a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, addig nem szerepelt a műemlék jegyzékben.
Az 1970-es évek szakszerűtlen karbantartási munkái az Istentiszteletre méltatlanná tették a templomot. A külső és belső burkolatok jelentős vizesedést állagromlást okoztak.
A 2010. évi felújítást megelőző régészeti kutatás bebizonyította, hogy maga a templom középkori eredetű. Ez azt is jelenti, hogy a templom és környéke régészeti lelőhely lett. Jelenleg Szent Kereszt felmagasztalása a templom búcsúnapja. 2010-ben pályázati, egyházmegyei, helyi és elszármazotti támogatásoknak köszönhetően teljes körűen megújult a templom. A köré kiépült Kálváriával, a Családok és Élővilág téma utakkal együtt (őshonos gyümölcsfák alatt) a hitélet számára meghatározó központtá vált. Az egyház is itt alakított ki plébániaközpontot.
A falu határában lévő Fias-tó a Vasi Hegyhát egyetlen, állandó vizű természetes tava, a Sárvíz vizéből duzzasztották fel 2001-ben. Egykoron a községi sertéslegelő delelő tava volt. Napjainkban kisebb üdülőközpont épült a tó köré, melynek vize fürdőzésre, horgászásra és különbféle vízi sportok űzésére is kiválóan alkalmas.
A falu jól felszerelt Sportcsarnoka automata tekézővel, füves és betonpályával várja a mozogni vágyókat.
A faluközpontban található Millenniumi Park alkotásai – a Falvak Kultúrájáért Alapítvány fafaragóinak köszönhetően – szép faragásaival hívogatja pihenésre a látogatókat. A Park főbejárata előtt a „park őrének”, majd a két falurész egyesülését jelképező kapunak, a Szent Keresztnek, valamint Szent Istvánnak, Boldog Gizellának, Szent Imrének és Szent Erzsébetnek alakjait hívogatták életre a művészek a fahasábokból. A világháború és az 1956-os forradalom áldozataira a Szomorú anya, a ’48-asokra Batthyány Lajos és az aradiak oszlopai emlékeztetnek.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Gersekarát is. A település központjában található Kneipp park gyógynövény labirintusa mellett a vizes könyöklő és lábáztató objektumok pihenő paddal, vizes taposóval várja a felfrissülésre vágyó ide látogatót. Mindezek mellett Kneipp szoba is rendelkezésre áll a megpihenni vágyónak.
Gersekarát fejlődése és fejlesztése mind a mai napig tart. Sikeres nyertes pályázatiaknak, a település közösségéinek összefogásának köszönhetően a település folyamatosan fejlődik, megújul. Aktív egyesületi munka nem csak a kultúra, hanem az egyházi élet, az értékgyűjtés, a sport területén is kimagasló eredményeket hozott az itt élők számára. A kötélugrók térségi és megyei sikerei elviszik a település hírét a távoli vidékekre is. A makett építésnek is nagy hagyománya van a településen. Az énekelni vágyó kórustagok pedig rendszeres fellépői a vasvári Toborzónak a kötélugrók mellett. De sorolhatnánk mind azt a sokrétű közösségszerveződést ami erre a településre jellemző a fiataloktól az idősebb korosztályig, a horgászoktól a polgárőrökön át az örökség védőkig.
A község vezetői mindig is fontosnak tartották, hogy az itt élők mindennapi jólétét biztosítani tudják. Ezért újul meg a közeljövőben Művelődési Ház előtti tér, a buszmegállók, az utak és járdák. Ezért nincs vége a folyamatos fejlesztéseknek, keresik a módját, lehetőségét hogy széppé, élhetővé tegyék Gersekarátot nem csak az itt élők, hanem az idelátogatók számára egyaránt.