Pintér György tanár úr 1958. augusztus 18-án született. Körmendről származik, történelem-magyar-orosz szakos tanár. Szülei pályáját folytatta. Negyven éve él Gersekaráton. Helytörténettel a 1990-es években kezdett el foglalkozni. Ennek eredményeként született meg egy olyan alkotása (helytörténeti munkafüzet), amely a gyerekek helytörténeti ismereteit volt hivatott előmozdítani. Az önkormányzat támogatásával sikerült megjelentetni első helyismerettel foglalkozó könyvét: A múltnak kútja „…Hogy is volt?” helytörténeti és néprajzi emlékszilánkok címmel. Majd következett a „A múltnak kútja” sorozat 2. része, „Plutyka, kajmó, dödölle” Szokások és Hagyományok a Vasi Hegyhát szívében, Gersekaráton című írása. Ebben olvashatunk többek között a korbácsolás hagyományáról, amely még ma is él a településen. A „Palavesszőtől a digitális tábláig” című mű az iskolák, az oktatás történetét mutatja be országos és helyi szinten. Szakterületéhez és nyelvszeretetéhez híven nyelvhasználattal, tájszavak gyűjtésével is foglalkozik. A Hegyháti krónikák című kötete négy kisregényt tartalmaz, melyeknek különleges ízt adnak a régi, helyi tájszavak. Fontosnak tartja nyelvjárások megőrzését, melyet véleménye szerint a mai kommunikációs technikák veszélyeztetnek. Fűzerőd – szintén szépirodalmi műve – az 1848-as történelmi múlton alapszik. Kisregényei is történelmi és nyelvi kutatásainak eredményein alapulnak. Élvezetes olvasmányok, melyekből sokat tanul az olvasó, úgy, hogy észre sem veszi. Tanár úr fontosnak tartja a hitelességet, alapos kutatómunka előzte meg minden könyvét.
Gyűjti az információkat a helyi boszorkányokról is, mert sok monda, történet kötődik hozzájuk (saját bevallása szerint élő boszorkányutóddal is találkozott). A helyi „boszorkányszokás” úgy tartotta, hogy aki képes volt a temető melletti vaddisznócsorda vadkanjának megülésére, annak boszorkányképességei voltak, mondván, hogy ért az állatok nyelvezetén. Jelenleg újabb helytörténeti kiadványon dolgozik, amely az elsőnél már bővebb, és melybe az azóta feltárt ismereteket is beépíti. Mellette pedig írja következő regényét, gondosan figyelve az ízes helyi nyelvezetre és a történelmi hűségre.