Gerencsérné Ica falvédőit mutatja az értékgyűjtőknek
Gerencsér Imréné (Vincze Ilona) régóta gyűjti szülőföldje falvédőit, melyek a gyermekkor emlékeinek felidézői. Mindig közel állt hozzá az egyszerű falusi nép élete, hagyománya. 1960-ban, egy régi parasztházban született, melynek berendezési tárgyai még sokáig őrizték a paraszti kultúra emlékeit. Sajnálatos esemény (hagyaték) ébresztette rá arra, hogy az anyósa szekrényében féltve őrzött falvédőket nem szabad eldobnia. Akkor még nem gondolta, hogy ezeknek a tárgyaknak egyszer lelkes gyűjtőjévé válik. Gyűjtőterületei: Vasvár, Pácsony, Oszkó, Olaszfa.
Elmesélte, hogy régen a falvédők funkciója az volt, hogy a falat védje a szennyeződéstől. A falvédők téglalap alakúak, benne a láncöltéssel – ritkábban szál- vagy pelenkaöltéssel – varrt írások kék vagy piros színűek, akárcsak a széleit díszítő virágmintás csík. Térségünkre általában a házi áldások jellemzőek, míg más vidékekre például a házi erények. Ausztria közelségéből adódóan több német nyelvű falvédője is van. Összesen nyolcvan falvédőt jegyzett le, melyek leggyakoribb témái:
- a hazaszeretet: ,,Bármerre visz sorsom útja, mindig hazavágyom csendes kisfalumba.”
- intelem: ,,Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég.’’
- jókívánság: „Ízes gyümölcs, díszes virágkosár, élvezd az életet, mert repül, mint a madár.’’
- a család: ,,Jó ebéd, borocska, elégedett az uracska.’’; ,,Fekete szárú cseresznye, rabod lettem szép menyecske.’’)
- hit, áldás: ,,Áldás és szeretet lengjen-e ház felett.’’
- dalok, slágerek: ,,Én vagyok a falu rossza egyedül, engem ugat minden kutya messziről.’’