A Vasi Hegyhát legészakibb csücskében, a Kutyori-patak forrásánál található Csipkerek község. Dombos vidéken fekszik, határában erdők és szőlőhegyek találhatók. Az eredetileg egyutcás falu a 8-as és 87-es utak kereszteződésétől mintegy 7 km-re délkeletre található. A falu határa a Rába és a Zala közötti vízválasztó is, de a község területéről a Zala irányába lejt a térszínt. A vidék uralkodó talaja az agyagbemosódásos barna erdőtalaj.
A falu nevében a régi magyar „kerek” szó is az erdőre utal, a „csipke” pedig vadrózsás-bozótos helyre s az összetételi tagok megrövidült ejtéséből származik: csipke + kerek = csipkerek. Emellett ismert egy legenda is, amely más magyarázatot ad a név keletkezésére:
„Egykor, mikor a szekérkerék még nagy érték volt, egy kereskedőnek éjszakai pihenője folytán valamelyik kereskedőtársa ellopta a kocsikerekét. Reggel a kárvallott ember a maga idegen akcentusával próbálta elmesélni, hogy »megcsíptek kerek«,azaz elcsípték a kocsikerekét. Az egykori szálláshely pedig, ahol ez az eset megtörtént, a mai település őse volt.”
A falu múltja az ókorig nyúlik vissza, ugyanis a helység határában húzódik az ún. zemenyei út, annak az országútnak a maradványa, amelyet a Római Birodalom épített Rómától Arrabonáig, azaz a mai Győrig. Később ezt az utat kereskedelmi útvonalnak használták.
Bármi is volt a falu nevének eredete, már egy 1314-es feljegyzés Chipkerek alakban írva tesz említést róla. A név írásmódjának változásai: 1347-ben Cypkerek, 1773-ban Csipkerék, 1786-ban Cshipkerek, 1828-ban újra Csipkerék, majd 1863-ban a mai helyesírással Csipkerek.
A falu eredetileg kisnemesek birtoka volt, tőlük került még a középkorban a vasvári káptalan birtokába. A török időkben elpusztult települést csak a 18. században építették újra. A betelepült lakosok nagy része horvát és német származású törpebirtokos volt. A mai népesség családnevei között azonban csak kevés idegen eredetűt találni, mert a családok nagy része az idők folyamán magyarosította a nevét. A lakosság számát az 1785-ös népszámlálás 630 főben állapította meg. Ez a népességszám folyamatosan növekedett, míg az 1940-es évben elérte az 1215 főt. A második világháború kissé megállította a népszaporulatot (1946-ban 1199 fő), de az 1950-es népszámlálás újra fellendülést mutatott, ekkor éltek legtöbben Csipkereken: 1250-en. Ma már csak 342 fő él a faluban.
A település első temploma az Árpád korban épült, a mai temető helyén állt. Az új templom 1906-ben készült el 197 család összefogásával, valamint az egyházközség és az egyházmegye támogatásával. A Szent Anna római katolikus templom egyhajós épület, melyet ötszögletű szentély zár, 1980-ban készült fényben ragyogó ólomüveg ablakait szentek alakjai díszítik. Mindszenty József bíboros tiszteletére is készítettek egy üvegablakot. Bejárata előtt Szent Józsefnek, Szűz Máriának, s a Szentháromságnak emelt szobor magasodik.
Ugyanebben az évben készült el a volt iskolaépület is.
Az első világháború messze elkerülte a települést, de a 250 bevonuló csipkereki férfi közül így is huszonkilencen haltak hősi halált. A két háború között a gépesített gazdálkodás szerepe jelentősen megnőtt. Az iparágak számos képviselője megtalálható volt a faluban: dolgozott helyben asztalos, ács, bognár, cipész, mészáros, kovács, kőműves és szabó. Ezenkívül három cséplőgép-tulajdonos élt Csipkereken, és sok olyan földbirtokos, akiknek a dohánytőzsdén is érdekeltségük volt. Négy-öt állandó bolt mellett vendéglő és italmérés is volt a településen, s évente háromszor rendezték meg az országos állat- és kirakodóvásárt. A kisközség kulturális élete is ebben az időben élte egyik virágkorát. Többek között olyan egyesületek működtek a faluban, mint az önkéntes tűzoltó-egyesület, tornakör, leventeegyesület, ipartestület, lövészegylet, színjátszó kör. A második világháború során többször átvonult a front a településen: először a menekülő német katonák, majd az őket üldöző bolgárok és a második ukrán front. Szerencsére senkinek nem esett bántódása, csupán egy pince égett le. A lakosság hálája jeléül, hogy megmenekült a háború borzalmaitól, beiktatta az istentiszteletbe a „Jézus szíve-péntek” napot, amely az úrnap utáni kilencedik-tizedik péntekre esik. Csipkereken található 18 szakrális emlék is a lakosság vallásos lelkületét mutatja.
Az 1956-os forradalom szele Csipkerek lakosságát is megérintette. Véres eseményekre ekkor sem került sor, de a nép hangos felvonulással követelte a beszolgáltatási kötelezettség megszüntetését, majd elégette a beszolgáltatási papírokat.
Az 1960-as évektől több intézmény is épült, mint például a kultúrház, melyet 2006-ban teljesen felújítottak. Itt kapott helyet az orvosi rendelő, a polgármesteri hivatal, az ifjúsági klub, az Idősek klubja és a színházterem. Itt kapott helyet a helyi értékek kiállítása is. A helyi posta szintén itt székelt, de a 2004-ben Csipkereken is bevezették a mobilpostát, így a hivatalt bezárták. A kultúrház mellett található a felújított épületben a fogorvosi rendelő és a könyvtár. A két épület közötti téren szabadtéri színpad, kemence és kikövezett tér biztosítja a település nagyobb rendezvényeinek megvalósításához szükséges kulturált környezetet.
A településen 1960-ban alakult meg a termelőszövetkezet, amelybe a lakosság nagy részét beszervezték. Az 1970-es évek körzetesítés hulláma a kisközséget sem kímélte meg. Megszűnt a termelőszövetkezet, az összes kulturális egyesület, valamint az iskola önállósága. Ekkor – a munkahelyek és megélhetőségi lehetőségek utáni elvándorlás következtében – indult meg a lakosság nagyarányú csökkenése. Jelenleg a népességszám 423 fő, s a lakosság túlnyomó része idős ember.
1994-re az új önkormányzat felépíttette a napközi otthonos óvodát, melynek konyháján az óvodásokén túl az iskolások és a nyugdíjasok étkeztetését is megoldják. Az ebédet az önkormányzat kisbusza, a falugondnoki szolgálat hordja ki a távolabb élő idős emberekhez. Iskolája 2004. szeptember 1-jével gazdasági és racionalizálási okokból először csak beolvadt a csehimindszenti 8 osztályos iskola szervezetébe, majd 2016-ban véglegesen bezárta kapuit. A gyerekek a környező települések iskoláiban tanulnak tovább, így Csehimindszenten, Rumban. A kialakított játszótér, a folyamatos felújítások, melyek finanszírozását pályázati támogatások biztosítják és az egyre fejlődő közösségi élet mutatja, hogy a településen élőknek és a községi vezetőknek fontos Csipkerek léte, az itt élők mindennapjainak szebbé tétele.
A faluhoz szőlőhegy is tartozik, amellyel a Hegyhát keleti oldalán végig futó hegyek láncolata indul meg Csehin és az egykori Kisbéren keresztül egészen Nagytilajig.
Az itt élők még mindig ragaszkodnak hagyományaikhoz és az egyes falurészek, utcák régi megnevezéséhez. Így a köznyelvben a Kossuth Lajos utca a „Főszeg”, a Petőfi Sándor utca az „Ószeg”, a Dózsa György utca a „Csapás”, a Rákóczi Ferenc utca a „Fő utca”, a Béke utca pedig a „Kutyor”.
A hagyományok közül nem veszett ki a szüreti bál, a betlehemezés, a farsangolás, a húsvéti locsolás, a pünkösd és a búcsú szokása sem, sőt egyes családoknál még mindig dívik a lucázás és a korbácsolás. Sajnos azonban már a múlté az Iparosbál, a Tűzoltóbál, a Madarak és fák napja, amelyen a gyermekeket a Mikosdi-kastély vadas parkjába vitték kirándulni. Továbbá elmúlt az a szép nap, amit húsvét hétfőjén tartottak, mikor a helybeliek és az erre a napra hazalátogató csipkerekiek egy közös vidám találkozót rendeztek, amelyen az idősek beszélgettek, a fiatalok játszottak és vetélkedtek egymással.
Kultúrháza 2006 szeptemberében került átadásra, melyben működik a falu könyvtára valamint a Hegyhátjóléti szolgálat által támogatott „Idősek klubja”.