Már gyerekkoromban, általános iskolában a 80-as évek végén, 90-es évek elején nagy „divat” volt a krokodil, kígyó, stb. kis gyöngyállatkák elkészítése. Sajnos akkor nagyon korlátozott volt a gyöngyök beszerzése lehetősége, kicsi volt a kínálat és ez el is felejtődött részéről.
2004-2005 környékén kezdett el „ismét” gyöngyöt fűzni, Valkó Andrea Gyöngyfűzés titkai című könyve került kezébe, majd a Gyöngyvarázs sorozat többi kötetét is átlapozta.
Először a gyöngyállatkákkal kezdte, drótra, olcsó távol-keleti gyöngyökből. Ezután az egyszerűbb karkötők, nyakláncok következtek, tudatosan kereste a gyöngyfűzéssel kapcsolatos kiadványokat, mintákat, ismerkedett az anyagokkal, technikákkal.
Mindig is szeretett sok kicsi dologból egy új nagyot készíteni. A gyöngyfűzéshez nem igazán kell szabadkézi kézügyesség, elég a fantázia, a technikák ismerete és határ a csillagos ég. A gyöngyfűzés fejleszti a finom motorikus képességet, memóriát, megfigyelő képességet és nem utolsó sorban kitartást ad és kikapcsolódást jelent. Az internet hatalmas lendületet adott a fejlődéséhez, mindig van mit tanulni, rengeteg új minta, technika, oktató videó kering a világhálón. A közösségi oldalak elterjedésével az azonos érdeklődésű emberek megtalálják egymást, úgy is, ha az ország különböző pontjain élnek. Ki lehet alakítani csoportokat, amikben egymást segítik, tippeket adnak egymásnak, versenyen vesznek részt, vagy csak megmutatjuk, épp min dolgoznak, ezzel is motiválva a másikat. Nem lehet azt mondani, hogy konkrétan egy valakitől tanult, hanem autodidakta módon, könyvekből, internetről, videókból sajátította el mindazt, amit jelenleg tud, de még szeretne sok mindent megismerni, megtanulni. Minden újjal, amivel találkozik szeretné kipróbálni, megtanulni. Vannak olyan minták, amelyeknek a megfejtése így 12-13 év tapasztalat után is fejtörést okoz, de éppen ebben van a kihívás. Szerencsére a világháló az alapanyagok beszerzésében is segítségére van, rengeteg fajta gyöngy létezik. Az olaszfai lét e téren kissé korlátozza az ember lehetőségeit. De ő egy nagyon kitartó mindenben, nem csak a gyöngyfűzés terén. Ha valamire nem sikerül megoldást találni, – hogyan lehet egy mintát leolvasni, honnan lehetne pont azt a gyöngyöt beszerezni, – hogyan tudja a könyvtári és kulturális programokat az általa megszerzett tudást, ismeretet a gyerekeknek, vagy a hosszabb ideje fiataloknak átadni, ő addig megy utána, amíg a megoldást meg nem találja. Hiszi, ha az ember szeretne valamit, akkor azt meg tudja valósítani, el tudja érni a célját, még ha rögös út is vezet a megoldáshoz.
Világszerte nagy népszerűségnek örvend a gyöngyfűzés, folyamatosan fejlesztenek új gyöngy típusokat, például 4-5 éve jelentek meg a többlyukú és különböző alakú gyöngyök. Most már létezik például 3 lyukú V alakú is. Ezek mind-mind újabb lehetőségeket, ötleteket adnak számára az új mintákhoz, új kihívásokat jelentenek. Készít karkötőt, nyakláncokat, fülbevalót, gyűrűt, idén a hajcsatot is sikerült „kipipálnia”. Egyelőre saját tervezésű mintája nem sok van, szerinte még csak tanul és a szárnybontogatás elején van, de munkáit elnézve már több éven keresztül én nem ezt mondanám. Új területe volt az elmúlt években a gyöngykokárdra tervezése, készítése. Én is vásároltam tőle a Vajdaságból hozzánk érkező pedagógusok számára különböző formájú és alakú különleges ékszerként hordható darabokat egy egyedi nemzeti színű kis dobozkába becsomagolva. Hatalmas sikere volt az ajándéknak.
Hasonlóan különleges alkotása a gyöngyből fűzött Művelődési Ház képe, melyet bekeretezve láthatunk a ház falán.
Célja, hogy munkahelyén, az olaszfai Művelődési Házba járó különböző korú és társadalmi helyzetű gyerek és felnőtt számára is népszerűsítse a kézimunka hasznosságát és jelentőségét, a szabadidő igazán hasznos eltöltésének módjaként.