Bérbaltavár a Vasi Hegyhát déli részén, két dombvonulat közötti völgybe és a dombok oldalába települt község, a Szent János-patak (más néven Kánya patak) völgyében, a Vasvárt Zalabérrel összekötő közút mentén fekszik. Bérbaltavár, Baltavár és Kisbér (egy ideig Hegyhátkisbér) egyesítésével jött létre 1935-ben. Ekkorra ugyanis a két település ekkorra már teljesen összeépült.
Kisbér (Byr) az urairól, míg Baltavár az egykori palánkváráról kapta a nevét.
Kisbér egy patak partján – kiterjedt szőlőheggyel – közvetlenül a Hegyhát észak-déli nyúlványának lábainál alakult ki. A középkor óta helyi kisnemesek által lakott falunak a 15. század óta saját temploma volt a mai temető területén. Ma is álló temploma azonban csak a 19. században épült.
Baltavár pedig a forgalmas középkori út, a római „via publica” (vagyis a közhasználatú út) mentén alakult ki. A falu első okleveles említése 1202-ből ismert. A falu birtokát Benedek vajda kapta „hű szolgálata és érdemei fejében”. Az 1247-ben a határjárásról szóló oklevélben a település neve Martinus, amely elnevezést nagy valószínűséggel akkori egyházi földbirtokosáról kapta: Mártunis, Márton-Mártonfalva. 1452-ben élte a település virágkorát, mert vásártartási jogot is kapott az uralkodótól. Majd a török lerombolja. Ezt követően a 16. században a falu egy részét a Bakács-család szerezte meg, akik újjáépítik. 1680-ban Bakács Sándor az akkori keszthelyi kapitány, birtokainak védelmére, felsőbb engedély nélkül, egy fából készült erősséget emelt, amelyről aztán új nevét kapta a mellette lassan újraéledő település. 1694-ben megjelent írásban is a Baltavár elnevezés szerepelt. Ettől kezdve a középkorban jelentős települést, Szent Miklós tiszteletére szentelt templomával és az építtetett erősséggel, amelyet a török korban végvárrá alakítottak, Baltavárnak kezdték nevezni. Martonfa emlékét ma csupán a baltavári temető és a körülötte álló pár ház őrzi, amit Marton kertnek hívnak.
A birtok a török után a Festeticsek kezére került, akik kisebb uradalmi központot alakítottak ki itt új kastéllyal és templommal. A birtok később a Thurn-Taxis család kezére került, akik a 19. század második felében a korábbi épületet látványos, romantikus kastéllyá építették át, amelyet azonban a család eladósodása 1911-ben elárverezték, néhány évvel később pedig lebontották. Építőanyagát a környékbeliek vásárolták meg.
Mária Terézia uralkodása idején a baltavári település földesura tolnai gróf Festetics Pál főispán volt, a kisebb földeken pedig kisbirtokosok osztoztak. Kisbér már ekkor híres volt boráról, búzájáról.
A 19. század második felében herceg Thurn-Taxis Miksa Egon felvirágoztatta a falu mezőgazdaságát. A 3000 holdas birtokon intenzív gazdálkodás folyt, és a hercegi uradalom híres volt telivér és félvér lótenyésztéséről.
Baltavárról származik az Entz feketecseresznye (más néven Fekete baltavári cseresznye), és a híres Glocker óriás cseresznye. A Glocker óriás cseresznye július közepétől érik. Középnagyságú gyümölcse szép sárga, napos oldalán piros, ropogós húsú. Befőzésre is kiválóan alkalmas. Fája edzett, bőtermő.
1911-ben megalakult a baltavári Úri Kaszinó, amelynek a helybelieken kívül szombathelyi, vasvári és zalaegerszegi urak is tagjai voltak.
A falun vezetett át az egykori Graz-Buda postaút, amelynek építése során a baltavári Kancsal – domb homokjából a mélyen bevágott út nyomvonalán 1856-ban megkövült ősállatmaradványok kerültek elő. Az ásatási munkálatokból a vasvári születési Bendefy László is kivette részét. Az európai hírű lelőhely történetét kis kiállítás mutatja be az egykori iskolaépületben, melynek létrejötte Szakály Ferenc tanár, helytörténész, a település szülöttének lelkiismeretes, kitartó munkájának eredménye.
A falu jeles szülötte Nagy Gáspár (1949-2007) Kossuth-díjas költő, a falu főutcáján emléktábla jelöli szülőházát, melyben életútját bemutató kiállítás állít emléket e neves személyiségnek.
A két falurész összlakossága a második világháború előtt meghaladta az ezerhatszáz főt, ma ötszázötven fő körül mozog a lakosság száma. Folyamatosan épülő, szépülő település, mely a helyi adottságokra építve, az önkormányzati pályázatok segítségével fajta honos szőlő és gyümölcstermesztő, feldolgozó vállalkozást hoz létre a helyi munkaerőre építve Vízvári Sándor szakértői irányításával.