A Barabás utód – Bozzai Lajos, Vasvár
A Barabás gyűjtemény darabjait fel is lehet próbálni
Bozzai Lajos tűzoltó betekintést adott az önkéntes tűzoltószolgálat múltjába és jelenébe, valamint az ott folyó munkába, feladatokba. A vasvári önkéntes tűzoltó egyesület 1877-ben alakult meg Barabás István kántortanító szervezésében, aki hamarosan katonai szolgálatra vonult be, így az egyesület vezető hiányában feloszlott. Barabásnak 1883-ban sikerült újra megszerveznie a tűzoltóságot, melynek 142 tagja volt. Az egyesület a háborús évekig folyamatosan fejlődött, felszerelése gyarapodott. 1926-ban újjá kellett szervezni a korábban legendásan jól működő tűzőrséget. A II. világháború, illetve az államosítás következtében a felszerelés nagy részét elvesztette az egyesület. Az 1950-es években lassú fejlődés indult el.
A vasvári lánglovagok a mai napig Barabás István hagyatékának szellemében végzik munkájukat. Hivatásuk, munkájuk mellett aktívan részt vesznek a városi és egyházi ünnepeken. Régi hagyomány, hogy Szent Flórián napjához közelebb eső vasárnap a temetői templomban tartják a fogadalmi Flórián misét, ahová az egyesület díszegyenruhában, testületileg kivonul. A város kulturális életét rendezvényekkel (beszélgetéssorozat), hagyományőrző programokkal (locsolás, disznótor, májusfaállítás, -kitáncolás) gazdagítják.
Szemenyecskék együttes
Egy menyecske és a kutatók csapata
Szemenyecskék egy helyi kulturális közösség, melynek tagjai fiatal lányok és asszonyok, férfiak nélkül. Már 10 éve működik ez a kis csapat. Kezdetben színdarabokkal, rövid tréfás előadásokkal szórakoztatták a közönséget. Ma már inkább táncos mulatságokkal lépnek fel. A csapat vezetője Frigy Gyuláné (Erika), aki egyben az együttes koreográfusa is. A fellépő ruhák tervezését közösen beszélik meg, azok megvarrását pedig egymás között elosztják. Falunapokon, különböző szomszéd falusi rendezvényeken, versenyeken lépnek fel. Jeles szereplői a minden év novemberében megrendezendő vasvári Toborzónak is. Most már szép „emléklap” gyűjteménnyel rendelkeznek. Próbára az elfoglaltságaik miatt nem sok idő marad, de a fellépések előtt minden este próbálnak. A kánkántól a polkáig szinte mindent táncolnak. Céljuk a közösség összefogása, a jó hangulat megteremtése.
A művelődési ház csoportjai: Hajnalcsillag Daloskör és Citeracsoport, Kézimunka szakkör – Rábahídvég
A Hajnalcsillag Daloskör és Citeracsoport 2005 óta lép fel rendszeresen
A patinás, mégis modern francia klasszicista stílusban épült, kívül- belül megújult, korszerűsített Művelődési Házat gondos kezek munkái teszik élettel telivé. Különböző korcsoportokban működnek a színjátszó körök, a vasvári Zeneiskola kihelyezett tagozata is itt kapott helyet. A mozgás szerelmeseinek sem kell a településen túlra utazniuk. A Hajnalcsillag Daloskör és Citeracsoport 2005 óta tevékenykedik mai formájában. A Citeracsoport tagjainak egy része az egykori tanító és igazgató, Gazsi Lajos bácsi tanítványa. Jelenleg 5 citerás és 25 dalkörös alkotta csoportot Borsicsné Pásti Rita fogja össze. Heti egyszer, másfél órás próbán készülnek fellépéseikre, amelyeken a hölgyek bordó hosszúruhában szerepelnek, az urak pedig ugyanilyen színű mellénnyel hangsúlyozzák ünneplő ruhájukat. Számtalan helyen felléptek már: ilyen a Savaria Karneválon való szereplés, a Birkás Pálinkafesztivál, a Vasvári fúvósok újévi koncertje, vagy a Középkori Kavalkád Vasváron. De szerepeltek egy jótékonysági koncert keretében a szombathelyi Bartók Teremben is, s nem utolsó sorban a helyi, térségi rendezvények színvonalát is emelik előadásaikkal. De elsődlegesen a maguk örömére énekelnek és zenélnek, kikapcsolódásként a mindennapokból. Az együtt eltöltött idő alatt már több mint 500 dalra nőtt a repertoárjuk, amiből bármikor szívesen elnótázgatnak egyet-egyet szívből és lelkesen a közös kirándulásaik, mulatságaik alkalmával, vagy csak úgy a hangulat kedvéért is. Hagyomány már, hogy karácsonyi koncertet adnak a helyi templomban, az adventi időszakban. A legifjabb tag 23, a legidősebb tag pedig 85 éves.
Fiatal és idősebb tagjai is vannak a kézimunka szakkörnek
A Kézimunka szakkör 2007-ben alakult, jelenleg 10 főből áll. Korosztálya vegyes: 23 évestől a 80 évesig. Volt időszak, amikor a hölgyek mellett férfi tagja is volt a szakkörnek. A megalakulását követően a Művelődési Ház vezetőnőjének első dolga volt, hogy szervezett egy kiállítást az asszonyok munkáiból, aminek hatására sokan kedvet kaptak a csatlakozáshoz. Először gobelineztek, mára azonban széleskörű lett tevékenységük: horgolnak, kötnek, makraméznak, hímeznek, subáznak, bábokat készítenek, s a település intézményeinek dekorációit is ők készítik. Egymást tanítgatják az újdonságokra. Ki a kórházi kezelések alatt tanult valami új technikát, ki a családtagjaitól, de mindezt szívesen mutatják, tanítják meg egymásnak. Szeretik a kihívásokat is, így szívesen horgolnak akár fényképről, minta nélkül is. Egy alkalommal kis polipokat horgoltak a szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórház koraszülött osztályának. A rábahídvégi templom terítőit is ők készítették, keresztszemes hímzéssel, több garnitúrában, hogy mindig az alkalomnak megfelelőt lehessen felrakni. A közös együttlétek a kézimunkázás mellett jó alkalmat teremtenek arra is, hogy kötetlenül beszélgessenek és akár a település ügyes-bajos dolgait is megvitassák, vagy dalolgassanak egyet.
Csodaszarvas Tájpark – Rábahídvég
Az őshonos állatok jól érzik magukat a parkban
Az épített környezet az őrségi és a hegyháti stílusjegyeket hordozza
A Csodaszarvas Tájpark a Rába folyó mentén, Rábahídvég határában, a 8-as főút mellett helyezkedik el tizenhat hektáros területen. A tájparkot egy háromhektáros tó, hét hektár legelő, valamint hat hektár erdő teszi tökéletessé. Az itt élő állatok, a területet határoló folyó és a kiszolgáló létesítmények biztosítják, hogy az ide látogatók megleljék a számukra kedves programokat.
Az elnevezés maga már jelzi a Tájpark fő profilját. A csodaszarvas sok eurázsiai népnél régóta a csillagos ég jelképe, a magyar őskultúra meghatározó szimbóluma. Szimbolizálja az újjászületést, a megújulást, a Napot és egyben Krisztust is.
Kézai Simon művében maradt fenn a monda, amely szerint Hunort és Magort, – egy testvérpárt, akiktől a történet szerint a hunok és magyarok származnak – vadászatuk közben új, letelepedésre alkalmas területre vezette egy szarvas. Kézai mester történetét a Képes Krónikában így olvashatjuk: „Történt egy napon, hogy vadászni indultak, és a pusztában egy szarvasünő bukkant fel előttük; az menekült előlük, ők pedig a meotisi mocsarak közé is követték. Ott azután teljesen eltűnt előlük, és bár sokáig keresték, sehogyan sem akadtak a nyomára. Bejárták a már említett mocsarakat és állataik legeltetésére alkalmasnak találták. Miután apjukhoz visszatérve megkapták tőle az engedélyt, minden holmijukkal a meotisi mocsarak közé mentek, hogy állataikat legeltetve ott lakjanak. A Meotis vidéke Perzsia földjével szomszédos; egyetlen gázlót kivéve mindenfelől tenger fogja körül, folyói nincsenek, de bővelkedik füves területekben, erdőkben, halakban, madarakban és vadakban; a be- és kijárás azonban nehézkes. A meotisi mocsarak közé mentek tehát, és öt évig el nem mozdultak onnan. Mikor a hatodik esztendőben kijöttek, a pusztaságban véletlenül a Bereka-fiak feleségeire és gyermekeire bukkantak, akik a férfiak nélkül sátoroztak, s éppen a kürt ünnepét ülték és zeneszóra táncot jártak. Jószágaikkal együtt gyorsan elragadták őket a Meotis ingoványaiba. A vízözön után ez volt az első zsákmány. Történt pedig, hogy abban a küzdelemben ama gyermekek között az alán fejedelemnek, Dulának két leányát is elfogták, egyiküket Hunor, a másikat Magor vette feleségül. Ezektől az asszonyoktól származtak azután az összes hunok, illetve magyarok.”
A csodaszarvas mondája megjelenik a regősénekekben is. A Vas megyei Bucsu községben egy, a századfordulón lejegyzett változat szerint ezer szarva van, szarva hegyén ezer égő gyertya, két veséjén két arany kereszt, a dozmati változatban a szarvas homlokán a fölkelő fényes nap, oldalán a szép hold található, jobb veséjén pedig az égi csillagok. Egyes dunántúli énekekben pedig ezer ága-boga van, ezen ezer misegyertya, amely „gyújtatlan gyulladék, oltatlan aludék”.
A történetet számos irodalmi alkotás is feldolgozta. Ezek közül talán a legismertebb Arany János költeménye, a Buda halála, melynek hatodik éneke regéli el a csodaszarvas legendáját.
Mindezekből is kitűnik, hogy a Csodaszarvas név egy kulturális elköteleződést jelez. A „tájpark” elnevezés pedig természetközeliséget jelez, amellyel elhatárolódik a szabadidő központ minőségtől, illetve úgy építi be a szabadidős programokat a tájpark mindennapi életébe, hogy azok illeszkedjenek az autentikus környezetbe.
Az Őrség és a Hegyhát közelsége adta azt az ötletet, hogy ezen tájegységek jegyeit mutassuk be a látogatóknak. Erdei iskola, tájház, csodálatos nádfedeles és kézzel faragott építmények, tanösvény, őshonos állatpark, nyári nomád tábor és erdei drótkötélpálya teszi élővé a területet. A tájpark szolgáltatásait mindezek mellett a horgásztó és a terület határán hömpölygő Rába saját kikötője egészíti ki.
A tájparkon egy nem klasszikus értelemben vett tanösvény vezeti végig a látogatót, amely 3 fontos egységből áll. Egyrészt az őshonos magyar állatok eredetének tisztázása, fajtájukra jellemző tulajdonságok bemutatása. A tájpark helyet ad egy baromfiudvarnak, különböző magyar marhafajták, vízi bivaly, lovak, mangalica is megtekinthető a parkban. A következő fontos pillér, amely meghatározza a tanösvényt, az a táj adta lehetőségek, a Rába vizes élővilága, a tó adta élővilág, és maga a környezet által meghatározott növényzet. A tanösvény harmadik, meghatározó eleme az épített környezet, amelyet az őrségi és hegyháti udvartartás hármas tagoltságának mintájára építettek fel és új funkciókkal láttak el. A fogadóban, amely szállásadásra alkalmas, hagyományos őrségi szobaberendezéseket találunk. De aki szeretné, kipróbálhatja a sátorban, de akár a jurtában alvást is. Vendégházai pedig a családi kirándulásoknak, pihenések színtere lehet. Mindemellett szaunázás előnyeit is élvezheti.
A Csodaszarvas szolgáltatásai rendkívül sokszínűek. Lehetőség van egész napos kirándulás kitöltésére, de gyerek és felnőtt táborokat is rendszeresen szerveznek. Ki lehet próbálni az íjászpályát, lovagoltatást. Igény szerint szerveznek vetélkedőket, kincsvadászatot, vannak kézműves foglalkozások is. Erdei és vízi drótkötélpályán lehet a magasban bejárni a tájpark területét és a tó felett oda-vissza csúszni. Csónakázási, kajakozási és kompozási lehetőségek is adottak. A tájpark egyik fő célja a gyermekek természetközelségének visszaállítása, az elfelejtett szakmák feltámasztása, a környezettudatosságra nevelés, a hagyományos háztáji gazdálkodás előnyeinek, a hagyományos magyar konyha ételeinek megismertetése. Sütés-főzés a szabadban, bográcsban, nyárson, vagy akár kemencében. A boresteken hazánk borvidékeivel és a hozzájuk kapcsolódó ételekkel várják a betérőket. De szívesen látják a hagyományos disznóvágásra érkezőket is! Érdemes ide eljönni! Megismerni a múltat és élvezni a jelent!
MozduljunKám Egyesület
Az egyesület aktívan részt vesz a település kulturális életében
A MozduljunKám Egyesület az 1993-as évi alakulásától kezdődően megszakítás nélkül tevékenykedik Kám településen. Az egyesület jelenleg 17 fős tagsággal és számtalan önkéntes segítővel dolgozik, vezetőjük Závecz Györgyné Erzsébet. Elnevezésük is mutatja, azzal a szándékkal jött létre e közösség, hogy megmozgassák a falu lakóit, felelevenítsék régi hagyományaikat és színvonalas szórakozási lehetőséget biztosítsanak az itt élők számára. A kezdeti időktől fogva sokrétű a tevékenységük, nem specializálódtak egy területre. Rendezvényeiken és az általuk szervezett szakkörökön, foglalkozásaikon a község bármely lakója részt vehet. Programjaik közül érdemes megemlíteni a zenés mozgásfejlesztő tornákat, a tánctanfolyamokat, melyeket felnőtt és gyerek csoportok részére is indítottak. Nagy népszerűségnek örvendenek tagjaik sorában az egy-egy tájegységet, természeti érdekességet, vagy akár egy jeles rendezvényt felkereső kirándulásaik, nyári közös nyaralásaik egy-egy tó partján, vagy egy hegy lábánál. De voltak együtt Erdélyben, Olaszországban és a magyarországi hegyek, dombok megmászása mellett gyakran kirándulnak a közeli Ausztria hegyvidékein is. A kulturális programok iránt érdeklődők író-olvasó találkozókon, színházi előadásokon, koncerteken vehetnek részt. Az egyesület elhivatottan őrzi a régi hagyományokat, így rendezvényeiken bemutatják, népszerűsítik településük és a Hegyhát hagyományait, szokásait, felelevenítve a régi idők hangulatát. Ilyenek a például a Májusfaállítás, Falunap, Szüreti felvonulás, az életnagyságú Betlehem készítése, Adventi koncert, mely programokat mindig egy közös vacsorával zárnak, melyen tájjellegű ételeket esznek és a helyi borokkal koccintanak. Augusztusban szervezik meg a nagysikerű, immár hagyománnyá vált „AliglátunKám” éjszakai túrát, amelyet játékos vetélkedővel és „faluvacsorával” tesznek izgalmassá. A környező települések kulturális életébe is bekapcsolódnak saját produkciójukkal, népdalokkal, színdarabbal és táncműsorokkal. Fellépnek a Hegyháti Toborzón, de a Hegyhát Falunapjainak állandó szereplői. Bevételeik az önkormányzati támogatásból, tagdíjakból, az egy százalékos felajánlásokból és pályázati forrásokból tevődnek össze, viszont a legtöbb rendezvény a falu lakóinak összefogásával valósul meg.
A Pöttyös Hagyományőrző Csoport
Horváth Barnabásné a csoport alapítója
A pünkösdölés még mindig hagyomány
A Pöttyös Hagyományőrző Csoportot közel 40 éve, 1978-ban alapította Horváth Barnabásné Marika néni tanárnő (A Magyar Kultúra Lovagja). A csoport, alapítójával azóta is végzi érték- és hagyományőrző tevékenységét. Nevüket onnan kapták, hogy megalakulásukkor piros pöttyös szoknyát viseltek a lányok. Marika néni vallja, hogy a múltunk megőrzésében a tárgyi emlékek is nagy szerepet játszanak, de még fontosabb a lelki örökségünk megőrzése, átadása, amely a hagyományokban és a szokásokban gyökeredzik.
Csehimindszenten nem merültek feledésbe az ünnepkörökhöz kapcsolódó hagyományok. Már a harmadik generáció jeleníti meg a pünkösdölést, a lucázást, a regölést, a korbácsolást és a betlehemezést a lakosság bevonásával és aktív részvételével. Tagjai emellett a vajköpülés és a kenyérsütést lépéseit is megtanulják és kipróbálják az egyes foglalkozások keretében. A csoport tagjai az idősek elbeszéléseiből több mint 50 CD-nyi hanganyagot készítettek, de a gyerekek gyűjtöttek archív felvételeket és régi írásos dokumentumokat is, valamint fotókon örökítették meg az épített értékeket, melyhez az anyagi támogatást a Hungarikumos és más nyertes pályázataik biztosították. A csoport színjátszó csoportként is működik. Számos díj mellett 2010-ben a VI. Meselátó Fesztiválon a „Piperéstik vagy kakaska” című produkciójuk Aranyhal-díjat, a Weöres Sándor Színjátszó Fesztiválon 2011-ben a „A Dödölle, avagy ki viszi haza a lábost” című előadásával arany minősítést kapott.
Értékteremtő közösség – az Andrásfai Dalkör
A dalkör 2011-ben alakult az Összefogás Andrásfáért Egyesülettel párhuzamosan, működésük is összefonódik. Míg az ének csoport vezetője Nagy Angyalka, addig az egyesület vezetője édesanyja, Nagyné Márffy Gyöngyi. Ők és a további 6 tag, Bobics Eleonóra, Deáki Ferencné, Lemper Józsefné, Baranyai Margit, Váradi Jánosné és Koczor Tiborné a falu kulturális lelkének számítanak, hiszen az éneklés mellett ez a társulat szervezi meg a falu közéletét.
Havi szinten lépnek fel és az év minden hónapjára jut egy-egy program is, melyek az ünnepekhez kötődnek. Mindemellett rendszeresek az író-olvasó találkozók, sport foglalkozások, sütések-főzések és egyéb programok, kulturális események.
Ott jártunkkor egy kis paprikás krumpli és kőttmálé kíséretében élvezhettük a tagok énekhangját. Ebben az élményben a vasváriaknak is évente részük van, hiszen a dalkör rendre képviselteti magát az ottani rétes fesztiválon. A csoportban minden generáció jelen van. Lelkesedésükkel így járulnak hozzá a közösség építéséhez, a tagok sokszínűsége a falut is színesebbé varázsolja.