Nagy Gáspár szellemi hagyatéka – Nagytilaj
A költő hazatért: Nagy Gáspárt a végakarata szerint Nagytilajban temették el. Életének nagyobb részét a falujától távolt töltötte, de az utolsó útja visszavezetett a Hegyhátra. Ez a vidék és az itt élő emberek számára is többletet jelenthet: „üzenet a szülőföldnek”, amelyből vétetett, amelyet éltetett, emelt, táplált „a reménység helytartójaként”. Amikor a sírjánál álltunk, akkor is elhangzott az ezen a tájon sokat idézett gondolata: „a remény sohasem meghaló,/ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való.”.
Halála (2007) után Bérbaltaváron és Nagytilajban indult „A költő hazatér” című vers- és prózamondó találkozó, amely kinővén a két „anyaközséget”, átkerült Vasvárra, ahol a Kulturális Központ 2009-ben felvette Nagy Gáspár nevét, így a költőnek nem is két, hanem három otthona van a Hegyháton. A vers- és prózamondó találkozók a Nagy Gáspár Kulturális Központ színháztermében, a Bendefy Könyvtárban és a Békeházban zajlanak, ezután a résztvevőket Bérbaltavárra utaztatják, ahol megkoszorúzzák a kívül-belül felújított, emlékházzá alakított szülőházat (amelyen 2011-ben emléktáblát avattak, 2013-ban megnyitották a kiállítását), majd Nagytilajba mennek a temetőbe, ahol virágot helyeznek el a költő sírján.
Mivel Nagy Gáspár nemcsak a verslábak világába, de „az aranylábú fiúk” csapatába is teljes szívvel beletartozott, emlékkövet állítottak tiszteletére a nagytilaji focipályánál, és minden évben megrendezik Nagy Gáspár Labdarúgó Tornát, vándorkupával. Ezen a napon adják át a budakeszi székhelyű, a költő özvegye, Szabó Márta által létrehozott a Nagy Gáspár Alapítvány elismerését, a Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjat is. A focimeccsek mindig máshol vannak, a Nagy Gáspár életútját meghatározó településeken. Csapatot állít ki: Vasvár, Szombathely, Budakeszi, Pannonhalma, Magyar Katolikus Rádió, Hitel Szerkesztőség (mint egykori munkahelyei), továbbá „Gazsifalva” (Nagytilaj és Bérbaltavár együtt).
Nagy Gáspár szülőháza
Az emlékház belső szobájában az eredeti bútorokat találjuk
A Vasi Hegyhát szülötte Nagy Gáspár (1949-2007) Kossuth-díjas költő, író, szerkesztő, két falu is magáénak mondja. Nagytilaj, ahol a családjával élt, és Bérbaltavár, ahol a nagynénje, Kelemen Rózsa lakott, és történetesen nála tartózkodott az édesanyja, amikor a kis Gazsi megszületett. Gyerekkorában folyton ingázott a két falu között, kései gyermek volt, idős édesanyja, Kelemen Erzsébet átengedte nevelését Rózsa nevű testvérének, aki a keresztanyja lett. A hajadon asszony a második anya szerepét töltött be az életében, sok művét neki dedikálta. Nagy Gáspár úgy emlékezett kisgyerekkorára, hogy az édesanyja és a keresztanyja szokásosan a Nagytilaj és Bérbaltavár között félúton álló jegenyénél adták át őt egymásnak.
A bérbaltavári szülőház a keresztanyja, Kelemen Rózsa háza a Rákóczi utca 33. szám alatt áll. 2013-ban avatták emlékházzá felújítása után, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Művészeti Akadémia, a vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központ támogatása és sokak összefogása tett lehetővé. Az emlékház kialakítását a költő felesége és gyermekei által 2009-ben alapított Nagy Gáspár Alapítvány kezdeményezte, a Petőfi Irodalmi Múzeum segített berendezni.
Az emlékház belső szobájában az eredeti bútorokat látjuk, meghallgathatjuk Nagy Gáspár hangját, ahogy saját verseit mondja, a kanapén helyet foglalva beleolvashatunk a Hitel folyóirat néhány lapszámába, amelynél szerkesztőként dolgozott. A külső szoba pályafutását eleveníti fel az életének különböző korszakait megjelenítő tablókon, verseit kiemelve üveglapokon, látvánnyá téve, ahogy árnyékot vetnek a betűk, középen személyes tárgyai vitrinben. A tárlat megmutatja, hogy Nagy Gáspár szemléletét erősen meghatározta a paraszti lét, amelyben nevelkedett; a keresztény értékrend, amelyet keresztanyja, Kelemen Rózsa közvetített számára, valamint a Bibliai történetek, amelyeket a nagyanyja mesélt, ezek gazdagították képzelőerejét. A vőfély nagyapjától hamar eltanulta a versben beszélés technikáját. A pannonhalmi bencés gimnáziumban megerősödött a hite, hogy a keresztény értékrend követése megváltoztathatja a személyiséget. Ez adott számára erőt ahhoz is, hogy felszólaljon a társadalmi és erkölcsi igazságtalanságok ellen. A kiállítás hangsúlyt ad szülőfölddel kapcsolatos gondolatainak, amelyek alkalmasak a hegyháti ember identitásának erősítésére. Feleleveníti a 80-as években írt, a rendszerváltás szellemi előkészítésének számító verseit, amelyek miatt összeütközésbe került a hatalommal. Szállóigévé lett legendás sora, amit a tárlat szintén kiemel: „Nem voltam bátor, csak nem mertem félni”. Nagy Gáspár egész életében az igazságot kereste, annak jegyében, hogy „valami szabadítót kéne mondani”, felelősséget érzett az alulmaradtak, szegények iránt. Verseiben igyekezett emelni a létet, a „felfelé igazodást” célozta meg, amely tartás a szülőföldjén, e hátrányos helyzetű térségben különösen fontos, hiszen megtartó erőt adhat, a megmaradásban segít. Morális költészetében a felsőbb igazodási pont maga az Isten, akinek – ahogy ő mondta -, „az íródeákja volt”. Remélhetően a közeljövőben nem csak a Vas megyei Értékek, hanem a Kiemelt Nemzeti Értékek sorában is találkozhatunk munkássága elismerésével.