Vörös László helyi amatőr pálinkafőző a faluban, aki csak saját magának készít pálinkát, de kedves vendégeit rendre kínálja saját párlataival. Már 32 éve foglalkozik főzéssel hatalmas szakmai háttérrel.

A kiváló pálinkakészítésének előkészülete már a fa metszésével elkezdődik. Régen teljesen máshogyan metszették a fákat, magasra „engedték”az ágakat. A hatalmas fák rengeteg termését a családok nem tudták felhasználni, a többletből pálinkát főzettek. Jelenleg tudatosan alacsony ágkoronát hagynak, amit gondos metszéssel alakítanak ki. Tapasztalata szerint a cefrébe csak olyan gyümölcsöt szabad felhasználni, amibe az ember szívesen beleharapna. A mosást, kivágást, csumázást követően apróra kell darálni a gyümölcsöt. A szilvát kimagozza, kézzel kicsit megzúzza. Néhány szilvafajtánál kettő napi erjedés után a mag elválik a hústól, ezután lemeri a levet, amit tovább erjeszt. A leülepedett mag így már könnyen eltávolítható. A körte és almafajták esetében gondos válogatás után répadarálón ledarálva készíti elő a gyümölcsöt. A cefréhez nem ad pektinbontót és cukrot. A cefre forrása közben a habot ereszt, amit rendszeresen, naponta akár többször is elkever. A forrásban lévő cefre a lezárt hordótetőt felpúposítja, ilyenkor a csatot meglazítja, így a gázok szabadon távozhatnak. Ha már a hordótető nem dudorodik, akkor az erjedés befejeződött. A cefrés hordót főzésig nem nyitja ki.

Vörös László duplafalu rézkupolás kisüstöt használ, melyet akácfával fűt fel. Sajátos pálinkafőzési tesztet fejlesztett ki: egy kanálba önti az alkoholt, majd a tűzbe „vágja”, ha a tűz nem lobban be, akkor jó az alszesz, mert nincs már benne szeszpára. A kész pálinkát üvegbe tölti, amit fadugóval lát el. Három hónapig sötét helyen tárolja a pálinkát, azért hogy a pálinka aromája összeérjen.