Mariska néninek a fejében volt a málé receptje

Két tepszi „kőtt” málé elkészítésekor először cukros tejbe élesztőt teszünk. Amíg ez a meleg tűzhelyen felfut, kimérünk kb. 1,2 kg lisztet egy fazékban, kicsi sót és egy pici cukrot (kb. 10 dkg) teszünk hozzá. Pontos mennyiségeket azért nem tudunk, mert a „régieknek a recept mindig fejben volt”, és „úgy csinálták, ahogy érezték”. Miután az élesztő feljött a tejben, az egészet a liszttel teli fazékba tették, majd „picinyesként” olajat (összesen 1,5 dl), és melegített tejet öntünk bele, illetve hozzáadunk még egy tojást. Az így kapott masszát egy fakanállal addig „csapkodjuk, vagdaljuk” erősen, amíg nem „pöffent”, „puffant”. Készüljünk fel, hogy ez egy meglehetősen fárasztó művelet. Amikor már megjelennek a hólyagok, egy fedővel lefedjük a fazekat és kb. fél órát kelni hagyjuk.

Amíg „várjuk a vihart”, vagyis azt, hogy megkeljen, kikenjük zsírral a tepsziket. A fél óra letelte után a tészta már szépen „kidagad” a fazékból, felmegy, ráfordul a „födőre”. Ekkor szétkenjük a tésztát a tepszikben, majd 20 percig abban is kelni hagyjuk. Közben begyújtjuk a tűzhelyt, mivel előmelegített sütőbe kell majd betenni a málét. Amikor letelt a 20 perc, egy kiskanállal lekvárt csepegtetünk a tésztára, majd cukros dióval jól megszórjuk. Végül 20 percig a legmagasabb hőfokon fél órát sütjük. Kiszedjük sütőből, kockákra szeleteljük és már lehet is fogyasztani. Jó étvágyat kívánunk hozzá! (A málé mellett fánkot is sütött, de hosszúkásra formázva, amit a telekesiek „egérkének” hívnak.)

A laska a falu hagyományos étele

A laska a falu tradicionális étele, amely egyszerű, sokféleképpen elkészíthető tésztaétel. Az elnevezés a napszámosokat gúnyoló csúfnévből ered. A szemenyei napszámosokat a szomszéd falu napszámosai ebédidő alatt az otthonról vitt egyszerű pogácsaszerű ételük, laskájuk miatt „laskásoknak” gúnyolták. A jelenkori helyiek erényt kovácsoltak gúnyból, melyre felépítették egy helyi ünnepet, a minden év júniusában megrendezett szemenyei „Laskafesztivál”-t, ahová a környező falu lakosságát hívják meg és vendégelik meg őket egy vidám műsor és hangulatos baráti beszélgetés keretében.

A laskát többféleképpen készítik. Horváth Antalné (Annus néni), a falu egyik idős asszonya a sajtos laska tallérjaival vált ismertté. A csemegét főként a családjának készíti, havonta akár többször is. Az étel elkészítése nagyon egyszerű, hozzávalók szinte minden háztartásban fellelhetők, de viszont nagyon időigényes, akár 4-5 órát is igénybe vehet.

A laskatallér receptje:

            Hozzávalók:

1kg liszt

1 ráma

40 dkg reszelt sajt

2 dl tejföl

2db tojás

1 kávéskanál sütőpor

A száraz alapanyagokat össze kell keverni, majd hozzá kell gyúrni a rámát, a tojást, a tejfölt és a sajtot. A tésztát jól ki kell dolgozni (ez fontos), majd ketté kell venni, az egyik felét mákkal, a másikat köménnyel ízesítik. A vékonyra nyújtott tésztát négyszögletesre vágják és felforrósított kiolajozott tallérsütőbe helyezik, melybe egyszerre négy darabot tudnak kisütni. Az előkészített anyagmennyiség 300 kis tallérra elegendő.

Balogh Attiláné és Molnár Tamásné teljesen máshogyan készíti, ők pogácsaszerű tésztát gyúrnak, melyet esetenként túróval ízesítenek, általában gulyásleves mellé adják.

A kelt laska receptje:

            Hozzávalók:

  • kg liszt
  • kg Ráma

                        3dkg élesztő

      25 dkg túró

            2 dl tejföl

            25 dkg reszelt sajt

            1 tojás

            só

A száraz alapanyagokat összekeverik. Belemorzsolják a Rámát és az élesztőt, hozzáadják a túrót, sajtot és a tejfölt. Lágy tésztát gyúrnak belőle, duplájára kelesztik. Majd többszöri hajtogatás után pogácsánál nagyobb és laposabb (laska) formát szaggatnak. A tetejét tojással kenik és sajttal megszórják.

A Laskafesztiválra több háziasszony készít laskát, és ezeket úgy tálalják a vendégeknek, hogy nem tudják melyik asszony sütötte a felszolgált laskát. Emiatt egyáltalán nincs versengés a legjobb „laska” címért, mert nem ez a vigasság célja.

Nelli néni saját receptje alapján készítette a prószát

A falu egyik népi étele, aminek receptje Büki Jánosné (Nelli néni) elmondása alapján a következő:

Először egy szép fej hagymát apróra vág és kis olajban üvegesre pirítja, majd hagyja kihűlni. 1 tojást egy lapos teáskanál sóval kikever, majd hozzá ad egy nagydoboz kefirt, 2-3 krumplit lereszelve és fél kávéskanál szódabikarbónát tesz bele, amihez hozzáadja a kihűlt sülthagymát, majd annyi lisztet szitál bele, hogy lágy tésztát kapjon. Ezután egy tepsit kizsíroz és beleönti a kikevert tésztát, majd előmelegített sütőben készre süti. A kész tészta tetejét megkeni a sült hagyma maradék olajával. Felszeleteli, és már lehet is tálalni. Jó étvágyat kívánunk hozzá!

Krampé Pál mesélt a csárda értékeiről

A csárda épületének története a török utáni időkre nyúlik vissza, hiszen akkoriban több helyen is épültek csárdák. Ezek egymástól körülbelül 15-25 kilométerre helyezkedtek el, amit „éhezésnyi távolság” -nak neveztek, hiszen az emberek gyalog, lóháton vagy lovas kocsival közlekedtek, s ezeken az utakon terelték a vásárra az állatokat is. Az út menti csárdákban tudtak megpihenni, étkezni. A Vén Gesztenye Csárdát jelenlegi tulajdonosai (Takács Marianna és Krampé Pál) 1996-tól családi vállalkozás keretében üzemeltetik. Krampé Pál – aki egyben kiváló szakács is -, fontosnak tartja a hagyományos értékek megtartását, ugyanakkor ügyel arra is, hogy folyamatosan fejlődjenek, és lépést tartsanak a gasztronómiai újításokkal, mindenkori trendekkel. Fontos számára, hogy meghagyva a csárda jellegzetességét, zömében magyaros ételek töltsék meg az étlapot. A szárnyasokból, halakból készült ételek is konyhájának specialitásai.

Az épülethez tartozó terület egy részén őshonos magyar állatok legelésznek a tulajdonos és a látogatók örömére egyaránt, ami a kisgyermekes családoknak a gasztronómiai élmény mellett tartalmas szabadidő eltöltési lehetőséget is biztosít a játszótérrel együtt. A vendégmarasztaló környezet felkeresését és az igazán finom ételek kóstolását mindenkinek csak ajánlani tudjuk!

A település és a térség lakóinak életében jelentős szerepet tölt be a Vén Gesztenye Csárda, hiszen születésnapok, ballagások, esküvők, s egyéb családi rendezvények helyszíneként a helyiek igazán magukénak érzik. Ételeiket nem csak a csárda területén, hanem a térség rendezvényein is gyakran fogyaszthatjuk. A tulajdonos és családja részt vesz a falu életében, gyermekeik ide járnak iskolába, s a helyi rendezvényeket is támogatják. Bár a betyárok korában már álló, névadó vén gesztenyefa mára elpusztult, de a gondos kezek által ültetett és ápolt utódja remélhetőleg több száz év múlva is állni fog a csárda mellett.

Ki szaggatja a dödöllét a legügyesebben?

Nagy Istvánné, messze földön híres sütő főző tudományáról. Számtalan díjat, elismerést kapott az általa készült ételekért. Receptjeit olvashattuk a megyei napilap, a Vas Népe hasábjain, vagy mikor különböző helyezéseket ért el az egyes pályázatokra beküldött receptejeivel. A Vas Népe szakácskönyv sorozatának minden kötetében szerepel legalább egy recepttel. Amíg aktívan dolgozott a környék óvodáiban, míg az utolsó két évtizedben csak a pácsonyi óvodában, a keze alatt felnövő gyerekeket is a sütés-főzés tudományára oktatta. Farsangkor fánkot sütött a gyerkekkel, húsvétkor kalácsot, míg karácsonykor mézeskalácsot, szülinapokra tortát készítettek. Aki a keze alatt nőtt fel, bepillantást kaphatott a sütés főzés tudományába.

Velünk azt az étel főzte meg, amelyért a legmagasabb elismerést kapta a Földművelésügyi Minisztérium egészséges ételekre kiírt pályázatán, a Vasi dödöllét.

Örök vita itt Vas és Zala megye határán, hogy kié a dödölle, honna származik, vasi- vagy zalai. A kérdést nekünk sem sikerült eldöntenünk az iagzán közös főzés során, de megállapítottuk, hogy mindegy kié, de egy nagyon finom étel. Nagyon sokféleképpen készítik még itt a Vasi Hegyháton is. Van pirított, nem pirított, sült hagymás, tejfölös. Mindenki a saját szájaíze szerint fogyasztja. Lehet savanyúsággal és anélkül, pörkölttel, vagy csak úgy natúr.

Próbáltuk ellesni a készítés fortélyait, nagyon figyeltünk, hogy az Óvónéni hogyan csinálja. Akár főzőiskolát is nyithatna, olyan jól kalauzolt bennünket, pedig voltunk egy páran. A fiúk is nagyon kivették részüket a főzésből. Élveztük mindannyian. Nagyon jól is esett a munka végén a vadpörkölttel kínált finom dödölle. Ajánlottuk is neki, mivel már nyugdíjba vonult, nyisson egy főzőiskolát, hogy más is megtanulhassa tőle azoknak a finom ételeknek az elkészítését, amit még nagyanyáinktól tanult. Hogy más is elkészíthesse, itt a recept, amit a falu 800 éves évfordulója alkalmából a pácsonyi lakos is olvashatott a „Pácsonyi kóstoló” régi pácsonyi ételek receptjeit is tartalmazó receptfüzetében.

Íme itt a recept egy kis verses kísérettel Edit tollából:

Vasi dödölle, pácsonyi módra, meleg salátával

„Egyszer volt egy dödölle, apu nagyon szerette.

A mama készítette, nagy lábasban kevergette.

Ha a liszt már forrósodott, a krumpli meg szétrotyogott, összetörte, pihenésre félrehúzta.

Icipici lábaskában olvasztott sírban, vöröshagyma pirult gyorsan.

Aztán jött a kemény munka, a krumplis masszát kiszaggatta egy tányéron simára lapította.

Végül a jó vöröshagymás zsírral nyakon borogatta.

Készen lett a dödölle, harangoztak ebédre.” Nagy Istvánné

Hozzávalók:

–          4-5 db közepes nagyságú burgonya

–          kb. fél kg. simaliszt

–          1 púpozott evőkanál zsír

–          1 közepes nagyságú vöröshagyma

–          só ízlés szerint

Elkészítése:

A krumplit apró, vékony darabokra vágjuk, sós vízben megfőzzük.

Közben egy nagyobb lábasban lassú tűznél kevergetjük a lisztet, vigyázva, hogy meg ne barnuljon.

A megfőtt burgonyát a saját levében apróra törjük, majd ráöntjük a forró lisztre. Alaposan összedolgozzuk, tányérra lapítjuk.

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNUNK HOZZÁ!!

Ritter-Babos Beatrix saját készítésű kecskesajtjaiból kínál

Büszkén mutatja még mielőtt belépnénk a házba a ház melleti telken legelő kecskéit Bea és a kislánya, aki szintén angy szeretettel simogatja, a hogy Bea mondja a „cuki”állatokat.

Benn a házban a sajtkészítés technikájáról érdeklődünk. Minden sajtnak megvan a maga elúőállítási módja világosít fel bennünket. Először a gomolyát mondja el, mert hogy az Óvónéni is azt visz és azt lehet is kóstolni. (Az Óvónéni, a minket nagyon kedvesen kalauzoló Nagy Istvánné, a falu Óvónénije, hiszen a több évtized alatt amit itt a környék óvodáiban eltöltött jó pár gyerek, aki ma már szülő is az ő keze alatt nőt fel, de a megszólítás mind a mai napig megmaradt.)

Sima gomolya, friss fűszeresnek is mondják. Először is megfejem úgy kezdődik a kecskét mesélte nevetve,- mivel hát a kecskéké a főszerep. (Így igaz!) Ezt a tejet 38 fokon kell beoltani. Beoltom sima oltóval, semmi kultúra nincs benne, csak az, amit a marháknak a gyomrából nyernek ki. Ezt csepegtetek a tejbe, 10 literhez kb. 2 és fél milliliter és az kb. 25 perc alatt megalvad és utána fel lehet vágni. Nevetni is szokott a családom, mikor mondom, hogy felvágom a tejet, de így van. Kicsapódik a savó, ahogy így felszeletelem négyzetekre leöntöm a savót, összekeverem és akkor még több savó lejön belőle és ezt lemerem szűrővel és prés alá teszem. Nekem mint a kistányér, akkorák vannak, amiből kb. 1 kg lesz. Egész éjjel rajt hagyom és reggelre szép lesz és még egy napot hagyom szikkadni, majd 20 %-os sófürdőbe teszem. A sófürdőt nem mindenki így csinálja, van aki az alvadékba teszi bele a sót. A sófürdő úgy készül, 1 liter vízhez 20 dkg sót összekeverek és ebbe lébe teszem bele a sajtot, amiben 8 órát úszik. Amikor kivesszük nem szabad egyszerre megenni, mivel akkor még csak a külseje sós a belseje nem. Érdemes vele egy-két napot várni és akkor az egészet átjárja a só és sokkal finomabb lesz. A Feta sajtot 40 fokon oltom és abba még kell egy ún. feta kultúra, amit a Panni sajtműhelyből szoktam rendelni. Ezzel többet kell várni, egy napon át kell lecsöpögtetni. Az alapja ugyanaz, mint a másiknak. Még nagyon az elején vagyok a sajtkészítés mesterségének, szeretnék még sokat tanulni. Kipróbálnám a füstölt sajt készítését is.

Mindig is szerettem volna ezt kipróbálni, nagyon tetszettek mindig a kecskék, olyan kis „cukik”. A férjem mondta, hogyha egyszer cukik, akkor próbáljuk ki, de akkor már tejelőset vegyünk. Elvégeztem egy egy napos tanfolyamot, de szeretnék egy három naposat is elvégezni, ahol azért jóval többet tanulhatnék, de nem volt még rá módom. Vannak sajtkészítő ismerőseim, és őtőlük szoktam tanácsot kérni. Mindig mondják, hogy „ne a sajt irányítson”. De hát ezt még nem mindig sikerül megállnia. A nyáron sok sajtját a tyúkok ettek meg, mert nem sikerültek. Mondták a többi sajtosok, hogy forraljam fel, de csak 68 fokon szabad sterilizálni akkor még nem veszik el belőle semmi. Nyáron nagyon nehéz. Most ősszel jó lenne, de most meg kevés a tej, mert az ivarzás ideje van és akkor egyre kevesebb lesz a tej. Jönnek télen a gidák, így mindig van mit tenni. Ezzel szeretnék foglalkozni, hogy ebből meg tudjunk élni, de ez nagyobb befektetést igényel. Sajtkonyhát kéne csinálnunk, a helye megvan, de talán jövőre már kistermelőként csinálhatja. Egy kis füstölőt is szeretne, próbálta folyékony füsttel, de az nem vált be.

Jelenleg 12 kecskéje van 3 bak, 9 anya van és az csúcsidőben 18 liter tejet ad. De lesz ez még jobb is. Ha sikerülne, akkor ezzel szeretne foglalkozni. Regisztrálni kell a kecskéket – neki van már fajtatiszta bakja, de azt még törzskönyveztetni kell és csak akkor igényelhet támogatást. Minden nap 6 óra körül megfeji a kecskéket, mikro szűrős szűrővel átszűri a tejet.

A kecskék egész nap kint vannak a legelőn. Tett a fű közé gyógynövénykeveréket is, hogy a fű mellett azok is nőjenek a kecskelegelőn. Amikor azt megeszik a kecskék, akkor a tejben lehet érezni a gyógynövények ízét. Ezért a nyáron sokkal finomabb a tej és az abból készült sajt is.

Csak ámolva hallgattuk a sok érdekes tanácsot a sajtkészítésre vonatkozóan, miközben kortyoltuk a szintén házi szörpökből készült finom innivalókat. Aki ilyen szeretettel beszél arról amit csinál, az csak finom sajtot készíthet, gondoltuk. Megkóstoltuk és így volt!

Büszkén mutatja a kislánya által készített fametszetre rajzolt logót „Csillagvirág kecsketanya és Méheskert” mivel, hogy mézzel is foglalkoznak.

Séfelné Horváth Ilona 9 éves korában segédkezett először a rétes készítésében

Fülöp Gyuláné a káposztás pogácsa készítés mestere

Oszkó kincsei közé tartoznak a gasztronómiai finomságok. Ezek egyike a rétes, amelyet Séfelné Horváth Ilona, az iskola volt igazgatónője, a helyi dalkör vezetője készít. Ica néni 9 éves korától segített nagymamájának a rétes nyújtásában, tőle tanulta meg a fortélyokat. Nem méri a hozzávalókat, ahogy mondja, benne van a kezében, miből mennyit rak bele. A tészta receptje nagyon egyszerű: a lisztbe sót, olajat vagy olvasztott zsírt és vizet rak. Alaposan kidagasztja a tésztát, hiszen ez a rétes lelke. Akkor jó, ha elválik az edénytől, állaga puha, ruganyos. ¾ óra pihentetés után terítőn kézzel húzza-nyújtja a tésztát. Olajjal megkeni, ami selymessé és könnyebben nyújthatóvá teszi. Ezután különböző gazdag töltelékekkel teszi ízletessé a süteményt, pl. túróval, különböző gyümölcsökkel. Különleges a tökös-mákos rétese. Rendezvényeken legnagyobb sikere a vaníliás túrós és a meggyes-túrós rétesnek van. Több rétesfesztiválon is részt vett Vasváron, és nyert különböző díjakat, pl. Arany Abroszt. A Velemi Gesztenyefesztiválon 2 nap alatt 3200 szelet rétest sütött meg. Szerepelt a Duna TV „Ízőrzők” című műsorban is. Tudását szívesen átadja mindenki számára: lányának, unokáinak, családtagjainak, ismerőseinek.

Fülöp Gyuláné Éva a káposztás pogácsát készíti mesterfokon. E sós sütemény különlegességét az adja, hogy a lereszelt káposztát meg kell pirítani, ízesíteni (mint ahogy a káposztás tésztához szoktuk). A pirított káposzta kelt tészta tetejére téve, többszöri hajtogatással kerül bele a tésztába, majd sül gyönyörű magasra, levelesre. Ennek titka, hogy a tésztát jól ki kell dolgozni, nem szabad rá sajnálni az időt és az energiát.

Rózsika néni és férje, István büszke a település értékeire

Takács Istvánné Rózsika néni (71) diós csigát, lekváros buktát, diós és gesztenyés kiflit sütött nekünk. Amíg dagasztott, előkerült a férje, István (76) saját bora, aztán meg a harmonikája is, amin korábban sokat játszott. Megesett, hogy közösségi rendezvényre hívták, és maga is meglepődött, milyen jól szórakoznak az emberek. Megfogalmazta számunkra, hogy „mit tett az ember lelkével a mulatás: felszabadította.”  A régi falusi mulatságok élményeit, tapasztalatait így sűrítette össze: „Az ember lelke egészen megváltozik a közösségben. Feloldódik, kitombolja magát.” Pista bácsi úgy véli, hiányzik a faluból egy tanító vagy egy „kulturális felelős”, aki szervezné a közösségi életet. Saját vegyes pálinkájából kínált minket, amit ugyan Petőmihályfán főzetett, de a Telekesen maga szedte gyümölcsből.

Pista bácsiék háza 1972-ben épült, azóta Tilajban laknak. 40 éve vadászik, rengeteg trófea van a folyosón. Egy fiuk és egy lányuk van. Három éve átadta a vejének a vadászási jogot, Pista bácsi azóta tiszteletbeli tag a vadásztársaságban. Trófeára nem vadászhat, csak őzsutára, szarvastehénre, borjúra, vaddisznóra, dúvadra (rókára, szajkóra, fácánra, borzra). Amíg aktív vadász volt, minden este kiment, de már nem jár ki, csak havonta egyszer- kétszer. Amint tőle megtudtuk, a Nagytilaj – Bérbaltavár vadásztársasághoz 3100 hektár tartozik, a 90-es évek végén még 10 ezer hektár volt, Oszkó is idetartozott, illetve Mikosszéplak és Zalabér egy része. Jelenleg 22 fős a vadásztársaság, akkor 50-70 vadászt számláltak. Régebben szokás volt, hogy a tilaji búcsúra lőttek egy vaddisznót, és elosztották öten-hatan maguk közt a húst. 10 évvel ezelőttig volt minden évben vadászbál vadvacsorával Tilajban vagy Baltaváron, Potypusztán, Egerváron. „Szép is volt eljárni oda.”

Rózsika néni a konyhában, az immár megtöltött és sütőbe került kiflik, bukták illatában azt mesélte, minden hétvégén készít valamit: rétest, lepényt, gyümölcskenyeret, krumplis, sajtos vagy leveles pogácsát, diós, mákos vagy kakaós kalácsot. Természetesen krémest és tortákat is tud, ha valamelyik unokának születésnapja van. Szüretkor pogácsát, kalácsot visznek fel a hegyre, ott főzik bográcsban a gulyást. A szőlőjüket maguk művelik, Pista bácsi sokat dolgozik vele, naponta feljár, mostanában azt figyelgeti, nem forrt-e ki a bor. Rózsika néni segít, ha tud, de az utóbbi időben egyre kevesebbet, mert egyre jobban fáj a lába. 10 sor kordonos szőlőjük száz méter hosszú, ötven méter széles. A fiúknak mellettük van birtoka. Milyen szőlőtőkéik vannak? Saszla, olaszrizlig, szlanka, othello, irsai olivér. Csak saját fogyasztásra készítik a bort, de az elég is a családnak. A süteményekbe mindig Rózsika néni saját lekvárjai kerülnek, ahogy most a buktába is a szilva, a sárgabarackot csak úgy külön megkóstoljuk kanállal. Szezonálisan minden gyümölcsből tesz el – „mert így szokták meg” –, van eper, szeder, ribizli, meggy, cseresznye. Az őszibarackból kompótnak lesz, mindig sok az eltett lecsó is.

Horváthné Kántor Klára polgármester szerint olyan ízletes savanyúságokat senki nem készít ezen a vidéken, mint Rózsika néni. Gömbölyű paprikából, gyöngyhagymából, uborkából (kaporral), káposztából, céklából. A vegyes savanyúságba köménymagot nem tesz, mert a férje nem szereti, de borssal, mustármaggal is jól meg lehet azt fűszerezni. Pista bácsi mindig segít reszelni a hozzávalókat: sárgarépát, káposztát, hagymát, uborkát. Megígérjük, hogy e híresen jó végeredményt legközelebb kóstoljuk meg, tehát kell, hogy legyen legközelebb.

Rózsika néni szilvalekváros buktája és diós csigája

Érdekesség, hogy mindkét sütemény ugyanabból a kelt tésztából készül. Először 5 dkg élesztőbe egy kis cukrot és só teszünk, amelyet aztán tejben felfuttatunk. Miután felfutott, beleöntjük 1 kg lisztbe, majd hozzáöntünk 2 evőkanál olajat és egy kis tejet (amennyit felvesz, kb. 1,5 litert). Ezután összegyúrjuk tésztává. Az asszonyok „tudják, milyen gyengére kell gyúrni”! Majd lelisztezzük a tetejét, és egy konyharuhával letakarjuk (Rózsika néni még egy vánkost is rárak, hogy melegebb legyen a levegője, hamarabb megkeljen). Kb. fél, háromnegyed órát pihentetjük így. Ha már megkelt, kis cipókat formálunk, majd azokat vékonyra kisodorjuk.

Ekkor a tészta egyik részéből szilvalekváros buktát készítünk. Ajánlott a tavalyi év lekvárját felhasználni, ha még maradt, mert az idei kifolyna belőle. Hasznos tanács még lekvárkészítésnél, hogy a szalicilt ne a lekvárba tegyük, hanem a celofán tetejére, mert így az íze nem megy bele a lekvárba. A tészta másik feléből diós csiga készül. A darált dióba citromhéjat, vaníliás cukrot és cukrot teszünk. A kinyújtott tésztát tejjel kenjük meg, hogy jobban rátapadjon a dió.

Rózsa Imréné Ilonka néni egyházi énekei

Nem volt könnyű élete Rózsa Imréné Ilonka néninek, de sok vigasztalást talált az egyházi énekekben, amelyeket az édesanyja testvérétől tanult, ahogy mondta, mindig nagyon szeretett templomba járni. A korábbi plébánossal, Farkas Lászlóval 2000-2010 között számos zarándokhelyre elutazott, és Mária- illetve Jézus Szíve énekeket énekelt. Verandájára kiülve hallgattunk meg tőle néhányat, ahol diótörés közben találtunk rá. Énekei között voltak például a „Nézz le a mennyből öröködre, Mária nagyasszonyunk…” és a „Fájdalomtól roskadozva jöttünk anyánk, hozzád…” kezdetű dalok.

A gondos kezek által készített kiflit méltán illetik a „finom” jelzővel. Fontos szerepe van a közösségi rendezvényeken, szeretik a falubeliek. Ottjártunkkor két hölgy, Katona Lászlóné és Rumi Antalné készítette el ezt az ízletes süteményt. Elmondásuk szerint, Kámban 1962-től sütik a finom kiflit, amit egy vasvári hölgytől, Manci nénitől sajátítottak el, aki sütni tanította a helyi asszonyokat. Ilyenformán a recept nem saját, ám úgy beépült a falu életébe, hogy már teljesen magukénak érzik. Maga az elkészítés nem bonyolult, és elég kiadós sütemény.

Kámban 1962 óta sütik a finom kiflit

Lássuk hát a receptet:

Tészta: 25 dkg liszt, 10 dkg vaj, 3 tojássárgája, 1 kis pohár tejföl, cukor, só

Töltelék: 20 dkg porcukor, 1 vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 15 dkg dió/mák, 3 felvert tojásfehérje

Összegyúrjuk az alapanyagokat, majd gyúródeszka nagyságúra nyújtjuk. Ezt megkenjük zsírral, majd feltekerjük, mint a palacsintát. A feltekert tésztát tányérra helyezzük, s pihentetjük (Erzsi néniék szerint minél tovább pihentetjük, annál kezelhetőbb állagú lesz a tészta). Legalább egy órán át kelesztjük. (Ők egy napig szokták hagyni a hűvös kamrában vagy hűtőben.) Pihentetés után, a feltekert tésztát 25 darabra vágjuk, s ezeket kistányér méretűre nyújtjuk. Ezután következhet a töltés: a kikevert masszával megkenjük a kinyújtott tésztákat, s feltekerjük kifli vagy palacsinta formára. Végezetül behelyezzük kifliket a tepsibe, s 180 0C-os előmelegített sütőben, 10-15 perc alatt pirosra sütjük.

A sütemény elkészítésében szívesen vesznek részt a gyerekek is, így biztosan nem vész a feledés homályába ennek a finom süteménynek a receptje.

László Tamásné Rózsika az édesapja révén csöppent a gyógynövények világába. Kezdetekben még csak a mezőről gyűjtötte az alapanyagokat, de most már otthon is termeszt gyógy- és fűszernövényeket. Ezeket a növényeket szárítással tartósítja, hogy a színüket megőrizze, újságpapír között szárítja. A szárított gyógynövényekből legtöbbször teákat főz, de készít belőle kenőcsöt, alkoholos italokat és különböző ízesítő eceteket is. Az alkoholos italok alapja a pálinka, a gyógynövényeket pálinkába ágyasítják, majd az érlelési idő leteltével (minél többet áll, annál finomabb és selymesebb lesz) leszűri, és a gyógylevet kockacukorra csepegtetve fogyasztja. A gyógynövényekből készít különböző szörpöket is, például bodza, levendula, vörös rózsa, ribizli, málna. Tapasztalata szerint a különböző gyógy- és fűszernövények különböző betegségekre vannak jótékony hatással. Például:

            Cickafark: vizeleti panaszokra, meghűlésre.

            Kamilla: bélbetegségekre és megfázásra.

            Mentafélék: (borsmenta, ananászmenta…) torokgyulladásra, megfázásra,             emésztésserkentő.

            Köménymag: puffadás gátló.

            Zsálya: izomlazító.

            Torma: baktériumölő (télire nagyon jó megfázás ellen: reszelt torma, méz,                      citrom keveréke).

            Csípős paprika: keringés javító.

            Hársfavirág: megfázás ellen.

Az asszonyok szívesen készítenek házi unicumot és diólikőrt is, mindkettő alapja a zöld dió, aminek jótékony hatása van a gyomorpanaszokra. Azonban az italkészítés összetevői és elkészítésének folyamata titkos, az idegenek számára nem hozzáférhető a receptura. Annyit tudni lehet, hogy a különböző gyógynövények képezik alapját a házi unikumnak. Rózsika egyik újdonsága: fenyőrügyet szed, üvegbe rétegezi, cukrot tesz rá, majd pálinkával felönti, érni hagyja körülbelül 1 hónapig, utána leszűri. Kiválóan használható légúti panaszok ellen.

A faluban sokan készítenek otthon savanyúságot

A falu asszonyai az otthoni kiskertben megtermelt zöldségeket frissen is fogyasztják, a maradék egy részét lefagyasztják, a másik részét pedig savanyúságként tartósítják. Leggyakrabban savanyított zöldségek az uborka, a paprika, a káposzta és a paradicsom. Egyre gyakoribb, hogy már nem dunsztos üvegekbe rakják el, hanem kannába vagy vödörbe. A vödörbe akármilyen szezonális zöldséget bele lehet rakni. Mindkét elrakási módnál egy alaplevet használnak, amit László Tamásné Rózsika a következőképpen készíti: 5 liter savanyúsághoz 30 dkg cukrot, 8 dkg sót, 2 liter vizet, 3 dl 20%-os ecetet, köménymagot, mustármagot, egész borsot és koriandermagot összefőz, kicsit lehűti, majd felönti az üvegben előkészített zöldségeket, majd egy kis szalicilt rak az üvegbe és lezárja.

Egyik specialitása a káposztával töltött paprika. Ehhez először kicsumázza a paprikákat, majd finomra felszeleteli a káposztát, amit szeletelt hagymával kever össze, és ezzel tölti meg az előre elkészített paprikát. Szépen üvegekbe rakja, leöntik tartósító lével, majd rárak egy kevéske szalicilt és lezárja. Ízlés szerint rak bele erős paprikát is.

Egy igazi érték – gyöngybetűkkel írt szakácskönyv

Végh István tervezőmérnök (tiszteletbeli csendőr), számos fejlesztést hajtott végre Zala megyében. 1944-ben költözött (vissza) Csehibe. Egy ciklusban polgármester volt, és jelenleg is fontos számára a faluval való kapcsolata, szívén viseli a település sorsát.

Kegyelettel őrzi édesanyjának, Végh Istvánné Szabó Máriának és testvérének, Végh Mariannának a hagyatékát: több, réges-régi füzetbe lejegyzett szakácskönyvet. Mária még leány korában kezdte gyűjteni a recepteket, majd asszonykorában folytatta. Marianna alsó tagozatos tanítónő volt, ami az általa leírt receptek gyöngybetűin is jól látható. Nem minden receptet írtak le, életükben tele voltak ezek a könyvek újságból kivágott lapokkal is.

Ma már sajnos nem készül közös családi ebéd a leírt receptekből, ma már csak emlékeket idéz, hiszen a családtagok elköltöztek vagy meghaltak. István kedvenc ételei, amelyeket még édesanyja készített: a márciusi tészta (ez egy kelt tészta diószórással), és a kukoricaprósza lekvárral.

Mária egyik füzetében a Csehiben jellegzetes édesség, a holipni receptjét is leírja: fél liter tej, egy kávés kanál fahéj, egy evőkanál porcukor, 3 tojás sárgája, és annyi liszt, hogy palacsinta sűrűségű tészta legyen. Hogy mit tegyünk a tésztával, az már nincs a füzetben, de Dóczi Máriától azt hallottuk, hogy az elkészítéséhez ostyapirító kellett. A végeredmény egy szivart formázó édes finomság. A szakácskönyveket már „felfedezték”, digitalizált formában őrzik Vasváron az utókor számára.

Ami néni és Kati néni együtt sütötték a pogácsát

Sajtos pogácsát sütött nekünk Rakos Lászlóné, Ami néni (72) és Dremmel Lászlóné, Kati néni (68). Sajnos Kati néni sütője elromlott, de eszébe jutott kedves barátnője, Ami néni. Mindketten a település bevándorlói. Ami néni 52 évvel ezelőtt költözött ide, egyébként salomvári lány volt. Kati néni 44 éve él a településen. Mint megtudtuk, jó barátnők ők ketten. Együtt dolgoztak a baltavári óvodában. Mindketten özvegyek már, a temetőbe is együtt járnak, illetve gyakran sütnek közösen is. A falubeliek már tudják, hogy kihez forduljanak, ha sütni kell. Szüretkor, falunapkor vagy éppen lakodalomkor gyakran kérték fel a két hölgyet, hogy süssenek valami finomat. Egy-egy lakodalom alkalmával akár 4 adagnyi süteményt is készítettek 2 kg lisztből. Korábban főzőversenyeken is részt vettek, ilyenkor vadpörköltet, gulyást főztek. Ami néni egyébként a családjának is sokat süt: háromszöget, pogácsát, dobos kockát (mézes tészta csokis krémmel). Hat unokája és két dédunokája is van. Háromszögeit egyébként a falu doktornője és asszisztense is nagyon szereti, tíz évig takarított a rendelőben. Rendezvényekre azonban már két éve, férje halála óta nem jár el.

Készül a hagyományos „kőttmálé”

A dalkör egyik tagja, Deáki Ferencné mutatta meg nekünk hogyan készül a hagyományos diós kőttmálé.

A recept szerint 50 dkg liszt, 3 dkg élesztő, 1 jó kanál zsír, 1 tojás, só, egy kis tej és némi elszántság elegendő ahhoz, hogy nekilássunk a vasi finomság elkészítéséhez. A langyos tejben felfuttatott élesztőt valamint a többi hozzávalót a lisztbe keverjük, majd azt egy főzőkanállal jól kiverjük, ezután hagyjuk kelni. Egy zsíros tepsibe öntjük a masszát, tetejére cukros diót szórunk. Újra kelesztjük és megsütjük.

Süssék meg Önök is, valóban finom sütemény! Jó étvágyat kívánunk hozzá!

Erzsi néni és a töpörtős pogácsa
Alsóújlak gasztronómiájába Koós Jánosné, Erzsi néni messze földön híres töpörtős pogácsája vezetett be minket.
A recept szerencsénkre nem titkos. Így szól:
Hozzávalók:
-1 kg liszt
-1 marék só
-2 db tojás
-1 jó ,,kanálfej” zsír
-1 kis pohár tejföl
-1 egész élesztő
-fél liter tej
-15 dkg töpörtő darálva
-1 tojás a tetejére

Az élesztőt a langyos tejben felfuttatjuk egy teáskanál cukorral. A liszt közepébe lyukat formálunk, ide halmozzuk a tojásokat, zsírt, tejfölt, sót. Ezt jól összedolgozzuk, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt is, összegyúrjuk. Kinyújtjuk a tésztát, amire a meglangyosított darált töpörtőt rákenjük. A megkent tésztát két oldaláról feltekerjük, majd a széleit középre hajtjuk. Így kelesztjük 5 percet. Ezt a folyamatot 2-3-szor megismételjük. Utoljára kb. 2 cm-esre nyújtjuk. Késsel csíkokat húzunk bele keresztbe-hosszába. Kiszaggatjuk, tetejét a felvert tojással megkenjük. Előmelegített sütőben 250 fokon kb. 10-15 percig sütjük.
A végeredmény mind látványban, mind ízében magáért beszélt. Mindenkit bátorítunk, hogy süsse meg ezt az egyszerű, de annál nagyszerűbb vasi finomságot.

15/15
Megszakítás