Műemlék pincék Petőmihályfán
A pincéket ma már műemléknek nyilvánították
A Szőlőhegy legöregebb részén, a Barkóca-dűlőn található hat hagyományos építésű, műemlékké nyilvánított présház. A föld feletti épületek, az utak mentén falusi lakóházra emlékeztető sorokat alkotnak. Elsődleges feladatuk a borkészítés tárolás volt és az a mai napig.
Ezek az L alakú zsúpfedeles házak fagerendás szerkezetűek, boronafogas faluk sárral van betapasztva, fedelük szénával kitömött a hőmérsékletingadozás mérséklése érdekében. Alapterületük 30-35 négyzetméter, a beltér három részből áll, egy előszobából, egy belső szobából és egy bortároló helyiségből, mely valójában nem mondható pincének, mivel talapzata azonos szinten helyezkedik el a többi helyiséggel. A műemlék épületek nagyrészt még a 19. század közepén épültek, a helyi tulajdonosok, illetve az önkormányzat azóta is nagy gondot fordítanak a történelmi jelentőségű épületek karbantartására, megóvására. A szőlőhegy és a bor kultusza erőteljesen megjelenik a településen lakók életében. A hegyen található épületek 70%-a a helyiek tulajdonában van, ezáltal a tavaszi munkálatoktól kezdve, az őszi szüretig a lakosság gyakran tölti az idejét a gyönyörű környezetben fekvő külterületen. A hegynek nincs jellemző borfajtája, a fehér és a vörös szőlők is egyaránt megtalálhatók a hegyen.
Varga Zoltán, magyar bor lovagja – Olaszfa
Varga Zoltán díjnyertes borai és díjai között
Varga Zoltán, az olaszfai szőlőtermelő, több díjazott borral és pálinkával rendelkező borász, már a pincéje előtt sétálgatva várta értékfeltáró csapatunkat. Szerényen mutatta be kis vállalkozását rendben tartott, gondozott szőlőt, amelynek nagy részét odaérkezésünk előtt már a korai érés és a seregélyek étvágya miatt le kellett szüretelni. De a madarak és más erdei állatok ellen felrakott zöld háló még néhány fürtöt védett a kártevők ellen. Az erdő közelsége miatt villanypásztorral is védenie kell az egész éves munka gyümölcsét. Hiszen akinek volt és van szőlője az nagyon is jól tudja, hogy a szőlővel mindig kell dolgozni, ha szeretnénk, hogy ízletes, zamatos gyümölcsünk legyen a szüretre.
Olaszfai gyökerekkel rendelkezik, szülei is itt éltek és korán befogták a ház körüli munkába, Nem nagyon kellett erőltetni, mert szívesen tevékenykedett az állatok körül és a földeken. A hetvenes években a megnövekedett állatállományuk ellátásához már az egész család munkájára szükség volt. A kilencvenes évek elején ugyan műszaki pályára megy, de ekkor is be kell segítenie a háztáji munkákba. Sorra szűntek meg a munkahelyek a környéken, így testvérével 2000 őszén elhatározzák, hogy nem hagyják veszni szüleik örökségét. Szarvasmarhákat vásároltak, földművelésbe fogtak. Így ma már 2500 ha földet művelnek és 1500 szarvasmarhát tartanak. Van egy a Zalaco Sütőipari Zrt.-vel közösen alapított tejfeldolgozó üzemük, ahol a saját tejből állítják elő a különféle finomabbnál finomabb tejtermékeket. Olaszfa 20 km-es körzetében főként kukoricát, repcét, napraforgót, gabonaféléket és szálas takarmányokat termelnek. Kihasználják a fejlesztésekhez a pályázati támogatásokat, így 2005-ben 8 hektár körtét telepítettek. Elsődlegesen téli fajtát, amit kordonos rendszerben művelnek meg. Egy növényvédő szakember szerint ezt évente 24-szer kellene megpermetezni, amivel ő nem ért egyet, ezért a fák és növények védelmét környezetbarát, hagyományos módszerekkel valósítja meg, míg a tápanyag utánpótlást szerves trágyával.
E kis kitérő után visszatértünk a szőlőhöz, ami legközelebb áll a szívéhez. Felmenői között mindenkinek volt szőlője, bora, pálinkája. A direkt termő szőlőket kicserélte francia és magyar fajtákra, amit kordonos művelésben telepített. Csak kén és réz tartalmú szereket használ. A kemikáliákat ebben az esetben is, amennyire csak lehet, elhagyja. Természetesen bort szeretne fogyasztani, amit másoknak is szívesen kínál. A fehér fajtákat reduktív eljárással készíti, tartájban érleli. A vöröset pedig természetes erjedéssel, nem ad hozzá élesztőt. Utána minimum egy évig fahordóban tárolja, majd ezt követően egy fél évig a palackban. Borait rendszeresen – és ahogy a szőlőhegyi pince falán is látható, pedig ez csak töredéke az általa elnyert díjaknak – és eredményesen méretteti meg kistérségi, megyei, balatoni, somlói, horvátországi versenyeken. Ezért is nyerhette el 2013-as évjáratú malbecje Vasvár város bora kitüntető címet 2017-ben, amit a Békenapon, – az ünnepen, amikor a kútból is bor folyt – mutattak be az érdeklődőknek.
A szőlőművelés iránti elhivatottságát mutatja, hogy szeretné visszaadni a helyi önkormányzattal közösen a szőlőhegyek becsületét, rávezetni a termelőket a környezettudatos gazdálkodásra, illetve arra, hogy a Hegyháton is lehet minőségi borokat előállítani, minimális kemikáliával. Fő életelve, hogy „élhető világot kell hagynunk az utódainkra.” Hisz abban, hogy fejleszteni kell ezen a területen is, mivel van jövője a magyar boroknak a piacon. Mi tanúsíthatjuk is, hogy így van, mivel több palackból is kóstolhattunk szíves kínálással kísérve. Elhivatottságát, szakmaszeretetét is mutatja, hogy tagja az Oszkói Borbarát Körnek, ahol az élhető világról alkotott nézeteiről tagtársait is meg kívánja győzni. Tagja még a Somlói és az Európai Borlovagrendnek, ahol nézeteit hangsúlyozva elkötelezett híve a magyar bornak és a kulturált borfogyasztásnak. Elismerésünket, az általa végzett lelkes borász és vállalkozói tevékenységéért nem csak mi fejeztük ki és ismertük el, (bár mi csak lelkesen tudtunk gratulálni neki), hanem a Szakmai Elit is, hiszen 2017-ben az ÉV VÁLLALKOZÓJA kitüntető címet adományozta neki!
A szőlészet, borászat értékei Bérbaltaváron
Bérbaltavár két falu, Hegyhátkisbér és Baltavár egyesülésével jött létre 1935-ben. A baltavári szőlészet, borászat a Zalaszentgróti Hegyközséghez tartozik, a Zalai Borvidék része Baltavár és Nagytilaj, 2017. január 1-től Olaszfa és Oszkó is. Vasvártól a Rába alatti terület a szentgróti hegybíró, Kovács Zsoltné Franciska illetékessége, Zalaszentgrót székhellyel. Mindezt Vízvári Sándor (55) szőlősgazdától, hegyközségi tagtól tudtuk meg, aki hosszú ideig baltavári pincemester volt. 29 éve került Baltavárra a Balatonboglári Borgazdaság által, ez a cég volt akkor itt az ültetvény tulajdonosa, Vízvári Sándor pedig a szőlészet vezetője volt, mígnem 21 évvel ezelőtt új gazdája lett a birtoknak, utána 16 évig a vasvári kistérség vidékfejlesztési menedzsere lett, három éve vállalkozó. Szakmai tanácsadással segíti a helyi gazdákat, évi 15-20 előadást tart a Berzsenyi Dániel Könyvtár szervezésében Vas megyében, de Zala megyében is sok felé hívják. Szőlészeti, borászati segédanyagokkal kereskedik, borkezelő, derítő, szűrő és csomagoló anyagokat értékesít. Folyamatos önképzéssel jut új és új szakmai információkhoz, szaklapokból, könyvekből tájékozódik. A bortermelő gazdák tudják, hogy tőle érdembeli válaszokat kaphatnak a kérdéseikre. Vizsgázott borvizsgálóként versenyekre jár zsűrizni két megyében. A „Da Bibere” (Adj innom!) Borlovagrend tagja. Zalai származású, máig ott van a birtoka, két faluval odébb, de bérbaltavári lakos, a települési önkormányzat képviselője.
Amint tőle megtudtuk, Baltavár régi szőlő- és bortermelő terület, több mint 100 éves, az aktív szőlő 200 hektár körül van. 80 százalékban két alföldi cégé, 20 százalékát helyi gazdák művelik. A termést szőlőben és folyó borban (kannákban) értékesítik, palackozás egyelőre nincs. Mondják, olyan tökéletes adottságú a szőlőnek a talaj, hogy a jó minőségű baltavári bort felismerni az ízéről, akárhogy is van csomagolva. 450-500 hektolitert tudnak tárolni a gazdák, ennyit préselnek a pincéikben. Szombathelyről, Körmendről és Zala megyéből jönnek a vevőik, olyan területekről, ahol már nincs szőlő. A legalább 10 hektár fölötti ültetvényből tud megélni egy négyfős család, de a mindennapi munkához már alkalmazott kell. A szőlő mindig ad munkát, ha az ültetvényen épp nincs feladat, a pincében biztosan akad tennivaló.