Dr. Kiss Imre munkássága – Mikosszéplak
dr. Kiss Imre tanító síremléke a temetőben
Mikosszéplak életének alakulásában jelentős szerepet töltött be a néhai dr. Kiss Imre. Róla a volt polgármestertől, Horváth Istvántól, valamint a falu néhány idősebb lakójától tudtunk tájékozódni, akik egytől-egyig szeretettel és tisztelettel emlékeztek a falu egyik legnagyobb közösségkovácsoló egyéniségére.
Dr. Kiss Imre (1907-1994) pedagógusi pályáját Vasváron kezdte, tanfelügyelőként. Ezzel követte a családi hagyományt, hiszen szülei és nővére egyaránt pedagógusok voltak. Munkásságának egyik fontos, a település életére is kiható eseménye volt, hogy részt vett a körzeti iskolák létrehozásában. Ezután igazgatóhelyettesként tevékenykedett. Színdarabokat, énekkart és zenekart működtetett. Az amatőr művészeti közösségek nagy népszerűségnek örvendtek az itt élők körében. Ő maga is játszott hangszereken, hegedűn és zongorán. Borsits Magdi néni, férjezett nevén Németh Károlyné, aki szerepeiért elismerő okleveleket kapott, nagy szeretettel beszélt lányként és édesanyaként megélt fellépéseikről. Szigligeti Ede: Liliomfi, valamint Csíki Gergely: A nagymama című darabját említette. Ez utóbbi főszerepét már asszonyként játszotta.
Azt is megtudtuk, hogy a Tanító úr jó barátságot ápolt Sárdy Jánossal (neves színész, operaénekes volt), aki azzal segítette a társulatot, hogy jelmezeket szerzett az előadásokra. Magdi néni máig nagyon büszke rá, hogy a nagymama főszerepét Honthy Hanna (Kossuth-díjas színművésznő, operettprimadonna, érdemes és kiváló művész) ruhájában alakította.
Az előadások bevétele is hozzájárult az 1930-ban megépített Hősi emlékmű felépítéséhez, melynek kezdeményezője és a folyamat koordinátora szintén dr. Kiss Imre volt, amit az emlékművön ma is hirdet a tábla.
Dr. Kiss Imre fáradhatatlan munkával felpezsdítette a község kulturális és közösségi életét, amiért a mai napig nagy tisztelet övezi Mikosszéplakon. Gondolkodásmódja, munkássága példát állít mindannyiunk elé.
Báró Mikos Ede tevékenysége – Mikosszéplak
A Mikos család építtette a templomot is
Mikosszéplakon ma is szeretettel gondolnak vissza báró Mikos Edére. Horváth István, a település volt polgármestere, a Települési Értéktár Bizottság jelenlegi elnöke mesélt erről.
A Mikos-família 1669-ben kapott magyar nemességet, majd a XIX. században (1825-ben) bárói címet is. Cselédjeikkel példásan jól bántak, jó gazdák voltak, így emlékeznek rájuk. Ők építtették Mikosszéplak két legjelentősebb és legismertebb épületét, a Mikosd-kastélyt és a Szűz Mária Neve templomot. Előbbit a későbbiekben gyermek- és felnőtt üdülőként is használták. Mikos Ede báró jó barátságot ápolt a festő, Than Mórral, aki bevezette a családot, de leginkább a báró fiát, Jánost a festészet fortélyaiba. Ennek köszönhetően a templomban a mai napig látható az oltár mögött Mikos János festménye. Than Mór 1869-ben festményt készített báró Mikos Edéről, melynek hátterében látható a Mikosd-kastély is. Mikos Ede báró halála után (1873) lányaira, Olgára és Gizellára szállt az uradalom, mert fiát, Mikos Jánost kitagadta, pazarló életvitele miatt. 1876-ban azonban a két lány és János egyezséget kötött, így a báró fia megkapta a sorokújfalvi és a mikosdi uradalmat. Nem sokkal később viszont Mikos János rossz anyagi helyzete miatt kénytelen volt eladni a kastélyt és az uradalmat, így 1891-től Zierer Vilmos bécsi bankár lett az új tulajdonos. A későbbiekben SZOT gyermek- és felnőtt üdülőként is használták, majd leépült, tönkrement. A faluban tett fejlesztésekért, építkezésekért és az emberekkel való jó bánásmódért a település lakói kezdeményezték, hogy az akkor még csak Széplaknak nevezett községet nevezzék át a Mikos család után. Így 1906-ban a falu új neve Mikosszéplak lett, örök emléket állítva a Mikos családnak, leginkább báró Mikes Edének.
Hősi emlékmű – Mikosszéplak
dr. Kiss Imre tanítónak nagy szerepe volt az emlékmű állíttatásában
Mikosszéplak lakóinak életében fontos szerepe van a Hősi emlékműnek. Az emlékmű a Szűz Mária Neve templom közelében, a Rákóczi utcában áll. Sokan úgy tartják, hogy Mechle Béla készítette, mert a környező településeken (Türjén és Alapon) két évvel korábban hasonló stílusú emlékműveket épített. Az biztosan állítható, hogy a falu néhai tanítójának, dr. Kiss Imrének nagy szerepe volt az emlékmű elkészíttetésében. Ezt támasztja alá a talapzat hátoldalán látható felirat is: „E szobor dr. Kiss Imre tanító kezdeményezése és vezetése mellett épült 1930. évében.” A volt tanító a faluban színdarabokat, énekkart és zenekart működtettet, és az előadásokból származó bevétel egy részét az emlékmű felépíttetésére használták fel. A 2000-es években már szükségessé vált a felújítás, amire 2011 decemberében kerülhetett sor. A felújítás során kipótoltál és lefestették a talapzatot, festést kapott a szobor is.
A talapzat felső részén, körben kerültek elhelyezésre az I. világháborús emléktáblák. A talapzat elején az elhunytaknak, oldalán a hadba vonultaknak és sebesülteknek, hátoldalán a hadifoglyoknak állítottak emléket. A II. világháborús emléktábla a talapzat elülső oldalán, annak alsó részén került elhelyezésre, rögzítési technikája is más, mint az eredetileg elhelyezett tábláké. Mikosszéplak lakosai minden évben megemlékeznek hőseikről az emlékműnél.
Vasalógyűjtemény – Mikosszéplak
Bozzai Lajos bácsi nagyon büszke a vasalógyűjteményére
Mikosszéplak lakói fontos értéknek tartják, hogy a településen élő Bozzai Lajos gyűjtésbe kezdett. Otthonában láthatunk régi használati eszközöket, de ő maga leginkább vasalógyűjteményére büszke. Bozzai Lajos először egy kovácsnál dolgozott, ahol hamar kitanulta a szakmát. Saját elmondása szerint lócipész volt, azaz patkoló kovács. Mikosszéplakon sosem volt műhelye, sokfelé dolgozott a környéken a szakmájában. Dolgozott még a termelőszövetkezetben, az Állami Gazdasági Majorságban, a Veszprémi Építőipari Vállalatnál, a KTM-ben és Zalaegerszegen a vízműveknél.
Több mezőgazdasági szerszám díszíti házának falait, de vasalógyűjteményének híre terjedt el legjobban a településen. A gyűjtemény jelenleg tíz darabból áll. Amikor megjelentek a villanyvasalók, Lajos bácsi elgondolkodott azon, hogy el fognak tűnni, szemétre kerülnek a régi vasalók, és megpróbált minél többet összegyűjteni. Eldöntötte, megment belőle annyit, amennyit csak tud, mert nem csak funkciójuk volt fontos, és hogy az utódok is megismerjék ezeket az eszközöket, mint a múlt egy darabját, hanem külsőre is szépek voltak. Arra már nem emlékszik, hogy melyiket honnan szerezte be, egyről tudja biztosan, hogy Zalaegerszegről való. A gyűjtemény gyarapodásához hozzájárult 1-2 mikosszéplaki lakos is, akik tudtak arról, hogy Lajos bácsinál jó helyen lesznek, és még nem dobták ki a szemétre. A vasalók öntöttvasból készültek, van köztük egészen díszes is, mintha nem csak vasalásra szánták volna. Bozzai Lajos előszobájában, virágokkal körbevéve foglalnak helyet a régmúltat idéző vasalók, melyek száma már nem biztos, hogy növekedni tud, de Lajos bácsi bízik benne, hogy még sikerül néhány példánnyal gyarapítania gyűjteményét.
Mikosszéplak településtörténete
A Széplaki-patak két oldalán elhelyezkedő, nevéhez méltóan szép fekvésű Mikosszéplak a Vasi-Hegyhát keleti szélén fekszik. A megye délkeleti sarkában, a városoktól messze található, egyedül Vasvár van elérhető közelségben (19 km). A község keleti határát a Szajki-tavakká felduzzasztott Csörgető-patak képezi, de délnyugatról is vízfolyás határolja.
A település első okleveles említése 1279-ből származik. A falu a középkorban a szomszédos Botkaházával és Endrédpusztával a széplakiaknak is nevezett Bottka család birtokában volt.
A falu lakosai már az 1500-as évek végén kénytelenek voltak a töröknek hódolni. A században, a zálogbirtokosok által kirótt elviselhetetlen terhek miatt a lakosok kozül sokan költöztek át Zala megyébe.
A jelentős köznemesi família a környéken szokatlan módon egészen a 18. századig megőrizte birtokait, az azonban már annál szokványosabb, hogy a kihalt család birtokai a Festeticsek kezébe kerültek. 1767 körül a Festetics-család új jobbágyokat telepített le, akik rövid ideig el is különültek a korábban itt lakóktól, mert Új Széplak néven írták össze őket az Úrbéri összeírások során.
A 19. század elején tőlük vette meg báró Mesznil János. Tőle 1836-ban a község nevében is megjelenő Mikos-család szerezte meg. Ők építették fel a falun kívül az 1850-1860-as években hatalmas romantikus, historizáló stílusú kastélyukat, mely a családról a Mikosdpuszta nevet kapta; innen ered aztán a mai falunév előtagja.
A mikosdi uradalomban született és nevelkedett Sobri Jóska, a 19. század első felének neves betyárja.
„Sobri Józsi híres betyár / Kit megfogni már sok kíván / Kerék piros az orcája / Ezer csók illenék rája./ Piros selyemből van az öve / Nagy dupla pisztoly van ráfűzve / Kordovány pisztoly bőrből csizmája / Ugy lép benne, mint a páva” – énekelték a jóképű, daliás – ám négy dunántúli vármegye pandúrjaival égre földre kerestetett Sobri Jóskáról a leányok. A mikosdpusztai kondás fia 18 évesen már peres iratokon szerepelt, midőn az eplényi kanásztól négy társával hat disznót lopott, s az orgazda rajtaveszett. Vas vármegye fenyítő törvényszéke Szombathelyen, 1832. évi Szent Iván-napi törvényszakasz alatt tartott ülésén, Pap, vagy Sobri Józsi, mint fegyveres csavargó ellen, aki tolvajlásait „gyakoriziben megújította” még két esztendei fogvatartást és „fertályanként nyerendő” 30, összesen 60 „pálczaütéssel” történő megfenyítést ítélt. A „tömlöczi tartásukra” fordított költségeket Márton István alszolgabíró „javadalmaikból bevétetni elhatároztatik”. A Sobrival kapcsolatos források mindig jóképű, daliás legényről szólnak. Szabadulása után tovább folytatta a betyár életet. Amilyen mértékben távolodott a becsületes élettől, úgy nőtt betyárságának híre. Csakhamar Vas, Zala, Veszprém és Győr megyék összes haramiája őt tartották vezérüknek, akinek feltétlen engedelmességgel hódoltak. A nép szemében hős volt, aki a véres harcokat kerülte, s a nőkkel szemben mindig nagy tisztelettel viseltetett. A hatóság megelégelve rablásait, vérdíjat tűzött ki a fejére. Egy ilyen hajtó csapatnak sikerült Sobri és társait 1837. március 17-én a Tolna megyei Tamásiban elfogni. Sobri Jóska történetét a bírósági iratok mellett Eötvös Károly Balatoni utazás című könyvéből ismerhetjük meg, Sobri szerelmének Répa Rozi történetével együtt.
A 19. század végétől, amikor egy bécsi bankárcsalád tulajdonába került a kastély és az uradalom, jelentős mintagazdaság épült ki a kastély körül, ahová vasút is vezetett. A második világháború után azonban mindez szétzilálódott: a gazdaság leépült, a vasút megszűnt és a hosszú ideig gyermeküdülőként használt kastély romos állapotba került.
A falunak és a környező gazdaságoknak az 1930-as évek elején több mint ezer lakosa volt, ma mintegy háromszázhetvenen lakják.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Mikosszéplak is. A község főterén található Kneipp park a gyógynövény labirintusa mellett a vizes könyöklő és lábáztató objektumok pihenő paddal, vizes taposóval és napórával várja a felfrissülést keresőket. A Kossuth utcai volt Turistaház épületében Kneipp szobát alakítottak ki a hosszabb ideig itt tartózkodók számára.
A nagyon kicsit, csodás fekvésű település lehetőségeihez mérten fejlődik. A volt iskolaépület átalakítása, korszerűsítése is folyik napjainkban. Itt szeretnének kialakítani a település lakói számára egy modern közösségi teret, a falu rendezvényeinek helyet adó udvarral. A kis színpaddal, kemencével felszerelt zárt terület a gyerekek és felnőttek számára biztosítja majd a jövőben a kulturált kikapcsolódás lehetőségét. A település vezetősége ezzel is szeretné az itt élők számára élhetőbbé varázsolni a mindennapokat.