Gasztronómiai különlegességek Oszkóban
Séfelné Horváth Ilona 9 éves korában segédkezett először a rétes készítésében
Fülöp Gyuláné a káposztás pogácsa készítés mestere
Oszkó kincsei közé tartoznak a gasztronómiai finomságok. Ezek egyike a rétes, amelyet Séfelné Horváth Ilona, az iskola volt igazgatónője, a helyi dalkör vezetője készít. Ica néni 9 éves korától segített nagymamájának a rétes nyújtásában, tőle tanulta meg a fortélyokat. Nem méri a hozzávalókat, ahogy mondja, benne van a kezében, miből mennyit rak bele. A tészta receptje nagyon egyszerű: a lisztbe sót, olajat vagy olvasztott zsírt és vizet rak. Alaposan kidagasztja a tésztát, hiszen ez a rétes lelke. Akkor jó, ha elválik az edénytől, állaga puha, ruganyos. ¾ óra pihentetés után terítőn kézzel húzza-nyújtja a tésztát. Olajjal megkeni, ami selymessé és könnyebben nyújthatóvá teszi. Ezután különböző gazdag töltelékekkel teszi ízletessé a süteményt, pl. túróval, különböző gyümölcsökkel. Különleges a tökös-mákos rétese. Rendezvényeken legnagyobb sikere a vaníliás túrós és a meggyes-túrós rétesnek van. Több rétesfesztiválon is részt vett Vasváron, és nyert különböző díjakat, pl. Arany Abroszt. A Velemi Gesztenyefesztiválon 2 nap alatt 3200 szelet rétest sütött meg. Szerepelt a Duna TV „Ízőrzők” című műsorban is. Tudását szívesen átadja mindenki számára: lányának, unokáinak, családtagjainak, ismerőseinek.
Fülöp Gyuláné Éva a káposztás pogácsát készíti mesterfokon. E sós sütemény különlegességét az adja, hogy a lereszelt káposztát meg kell pirítani, ízesíteni (mint ahogy a káposztás tésztához szoktuk). A pirított káposzta kelt tészta tetejére téve, többszöri hajtogatással kerül bele a tésztába, majd sül gyönyörű magasra, levelesre. Ennek titka, hogy a tésztát jól ki kell dolgozni, nem szabad rá sajnálni az időt és az energiát.
Értékőrzők, hagyományőrzők, alkotók Oszkóban
Szép Józsi bácsi a színjátszó csoport alapító tagja volt
A 82 éves Szép Józsefet a falu nótafájának nevezik. Mindig sokat énekelt, örömét és bánatát így fejezte ki családja és barátai számára. Józsi bácsi 40 éve a helyi színjátszó csoport alapító tagja volt, még most is segíti munkájukat. Megható, érzelmes verseket ír, amelyeket a település rendezvényein ad elő nagy sikerrel. Íme, az egyik alkotása:
Ez a föld az én hazám,
Hol bölcsőmben ringatott anyám.
Hol a könny és veríték összefolyt,
Amit a zsarnokság annyiszor eltiport.
Ez a föld a nemzetnek kincse,
Sírhalmok alatt az örökös béke,
Őrködik ott a békesség angyala,
Ez a föld hantjával takarja.
Apáink vérükkel védték ezt a földet,
Mégis olyan sokszor megalázták őket,
Mert hon nélkül az ember csak gyászolja magát,
Szívéhez öleli e drága szép hazát,
Mikor a nap fénye ontja rá sugarát,
Érleli a búzának aranyos kalászát,
Lengeti a szellő szépen simogatva,
Az éneklő madaraknak se vége, se hossza.
Fent a bérci tetőn havasi gyopárok,
Lent a hegy aljában fehér gyöngyvirágok,
Százszorszép virágok édes illatában,
Itt érzed magad, a szép mennyországban.
Ide hallik most is a harangok szava,
Nem messze van innen az Istennek temploma,
Misére jöttünk el és keresztet vetni,
Istenem, milyen jó itt magyarnak lenni!
Áldd meg Istenem ezt a magyar földet,
Öleld a szívedre szenvedő népedet,
Ahol a bölcsőmben ringatott anyám,
Ez a föld még most is az én hazám.
Ha ez a föld az Isten kalapja,
Akkor mi, a nemzet legyünk rajta a bokréta.
Életének, gyermekkorának történeteit napló formájában örökítette meg, melyek 1941-től datálódnak. Korrajzot ad a régmúlt eseményeket elmesélve, valamint a település történetét is gazdagítja visszaemlékezéseivel.
Régen szinte minden parasztember tudott kosarat kötni, ami a hosszú téli estéken hasznos elfoglaltság volt. A településen Németh József hántolatlan fűzfavesszőből köt különböző méretű és funkciójú kosarakat, gyümölcs, zöldség, krumpli és fa tárolásához. Józsi bácsi a kosárfonás mellett nyírfavesszőből készít nyeles ágseprűt, ami nélkülözhetetlen a falusi portákon. Termékei a faluban találnak gazdára.
Nádler Galéria – Oszkó
Nádler László a saját házában működteti a galériát
Nádler László festőművész az 1990-es évek elején költözött feleségével Budapestről Oszkóra. A táj megihlette művészetét. Mára közel 300 alkotásából állandó Képzőművészeti Galériát működtet házában, ahová szívesen látja a művészetszerető látogatókat. Rendhagyó módon, a használaton kívüli medencét és annak épületét is kiállítóhelyként, illetve műteremként használja. Nádler László az impresszionista, realista olajfestményektől a konstruktivista, absztrakt alkotásokig széles spektrumban alkot. A művek közt láthatók mediterrán tájképek, csendéletek, portrék, pincék, falusi jelenetek, vadász és lovas témájú képek, erdőrészletek.
Képein a görög, spanyol és olasz vidék tengerpartjai, régi utcái és épületei a helyszínre varázsolják a képek nézőit. Műveiben a harmónia és a rend jelenik meg, melyre különösen figyel a művész minden képének megalkotásakor. Az 1970-es években a fonyódi és keszthelyi művésztelepek résztvevője volt. Sok művész volt rá hatással, többek közt a szintén keszthelyi kötődésű Mikus Gyula is, aki elindította a természetfestés útján. Nádler László szerint minden képnek mondanivalója és célja kell, hogy legyen, de nagy hangsúlyt fektet a mesterségbeli mívességre is. Legfőbb szándéka, hogy festményeivel, rajzaival, szobraival a természet, a környezet szépségére utalva a szemlélő szívét megörvendeztesse, és esztétikai érzékenységét növelje. Az utóbbi években a síkplasztika eszközeivel (talált, gyűjtött tárgyak beépítése a képbe) fejezi ki érzéseit, gondolatait a világ, az emberiség mai állapotáról. A gesztusfestészet technikáját alkalmazva, a különböző zenéket hallgatva színeket lát, ezeket és érzéseit mozogva-táncolva önti egyedi képi világba. Több alkalommal szervezett a helyi önkormányzat segítségével képzőművészeti alkotótábort, az itt született alkotásokat a helyi művelődési házban állították ki. Ars poeticája: „Az ember számára legdrágább az élet, s a művész az emberi jellemek konstruálására és rekonstruálására hivatott, hogy kitartóan nevelje az ember érzelemvilágát, jellemét és arculatát.”
Hegypásztor Kör – Oszkó
Kovács István is birtokosa a zsúpkötés tudásának
A 30 éve alakult egyesület tevékenysége országosan és nemzetközi szinten is mintaértékű. A klasszikus önszerveződés – közösségfejlesztő jellegét megőrizve – szociális foglalkoztatóvá, non-profit vállalkozássá nőtte ki magát, megvalósítva a kulturális alapú gazdaságfejlesztés modelljét. A megalakulást követően megvásároltak egy romos állapotú présházat az oszkói szőlőhegy egyik legelhanyagoltabb részén, amit sokéves munkával teljesen felújítottak. A helyreállítási munkák jelentős részét nyári néprajzi táborok keretében végezték, ahol a helyi és a környékbeli fiatalok mellett az ország különböző pontjáról érkező középiskolások és egyetemisták éltek és dolgoztak együtt. A résztvevők megismerkedhettek a szőlőhegyi építészethez kapcsolódó különböző népi mesterségekkel pl. aratás, cséplés, kévekettőzés, zsúpolás, sározás, meszelés. Ezt követően az épület és környezetének fenntartása, majd az újabb területek és épületek kialakítása is közösségi munkában történt. Az oszkói szőlőhegy épített és természeti értékeinek védelmét a mai napig az egyesület fő feladatának tartja. Mivel a présházfelújításokhoz folyamatosanzsúpra volt szükség és az egyesület több tagja kitűnően megtanulta a zsúpkészítés munkafázisait az idős mesterektől, így elkezdtek nagyobb mennyiségben foglalkozni a kézi aratással és a rozsszalma-feldolgozással, sőt tanítják is a mesterséget. Kovács István elnök is birtokosa zsúpkötés tudásának, amit be is mutatott.
A 25 fő sErdei Iskola és Turistaszállás szép környezetben, széles programajánlattal, hagyományőrző, interaktív foglalkozásokkal várja látogatóit. Tanösvényt alakítottak ki a szőlőhegy természeti és épített értékeinek megismerésére. A május végi Orbán – Napi Hegyi Vigadalom a borról és a hozzá kapcsolódó hagyományokról szól.
A 2005-ben kialakított Közösségi Házban működő Határmenti Vinotékában közel 40 borász több mint 150 fajta borát kóstolhatják és vásárolhatják meg az érdeklődők. A volt iskola épületében kialakítottak egy helyi gyümölcsfeldolgozót, ahová a helyben termett nagyobb mennyiségű gyümölcsöket viszik be a lakosok, és abból – térítés ellenében – gyümölcslevet, lekvárokat, dzsemeket készítenek. Ugyanitt működik az Édes Vidék Cukrászműhely is, amely helyi alapanyagokból készíti el finomságait. Az egyesület aktív közösségi élete egyéb közösségek létrejöttét is generálta (pl. Rozmaring Színjátszó Csoport, Gyöngyvirág Daloskör) és folyamatos kapcsolatot tartanak fenn a faluban működő többi civil szervezettel (Nőszövetség, Polgárőr Egyesület, Tűzoltó Egyesület). Együttműködnek az önkormányzat és a civil szervezetek programjainak lebonyolításában is.
Útmenti keresztek és a Máriás-ház – Oszkó
Oszkó képének meghatározó elemei a kőkeresztek
Oszkó képének meghatározó elemei a kőkeresztek, a Mária- és a Szentháromság-szobrok, ahogy azt Tar Jánostól megtudtuk. Tar János 43 éve a helyi önkormányzatnál dolgozik, amatőr helytörténész, rendkívül sokat tud a település történetéről. A faluban és határában húsznál több ilyen emlék található, amelyek közül legrégebbi eredetű a szőlőhegyi kereszt, hiszen már 1787-ből van adat a megújításáról. A templom előtt egy 2009-ben adományból megújított, 1914-ben emelt kőkereszt áll. Valamikor a falu határában számtalan helyen volt feszület, vagy szobor, amit valamilyen természeti katasztrófa (pl. jégeső), vagy családi tragédiának az emlékére állítottak. A tsz-esítés világában nagy táblák és művelések alakultak ki, a kisebb utak megszűntek. A határban lévő keresztek és szobrok elhagyatottá, elhanyagolttá váltak. Ezért Zágorhidi Czigány Szabolcs tanító behozta azokat a faluba, amelyek nem út mellett álltak és településen lettek újra felállítva.
Az ún. Máriás-ház különlegessége, hogy a Mária-szobor a lakóház részét képezi. A helyi Nőszövetség vállalta fel és végzi ezeknek kereszteknek és szobroknak a tisztítását, karbantartását minden évben.
Oszkó településtörténete
Oszkó a Rába és a Zala vízgyűjtő területe között futó dombvonulat déli oldalában a Vasi Hegyháton fekszik. A falu határát képező Farkas-erdő és a Sárvíz medence legészakibb pontján helyezkedik el.
A Nyugat-Dunántúl múltjában a történelem előtti időktől kezdve az észak-déli utak játszottak meghatározó szerepet. Oszkó is olyan út mentén alakult ki, amely Zala megye észak-déli völgyeiből érkezve itt haladt át a Hegyháton a rumi Rába-átkelő irányába. Az ezen az útvonalon érkező népek nyomai – a neolitikumtól a bronzkoron át a római korig – megfigyelhetők a falu környékén.
A magyar honfoglalás után azonban egy másik, északkelet-délnyugati irányú út, az úgynevezett Katonák útja kapott fontos szerepet. Honfoglaló eleink ezen kalandoztak Itáliába, majd később ezen érkeztek a nyugati kereskedők és ellenséges hadseregek. Az út környékünkön a Hegyhát vízválasztóján vonult végig, s mint az őserdő egyetlen tájékozódási pontja, kijelölte a korabeli falvak, köztük Oszkó határát is.
Oszkó neve először 1217-ben tűnik fel Vzkow formában II. Endre király oklevelében, amely a vasvári káptalan birtokait írja össze. A település mint a káptalani birtokok szomszédja csak a puszta említés szintjén szerepel az oklevélben, annyi azonban kiderül még, hogy ezeket a birtokokat még III. Béla (1172-1196) király adományozta. Későbbi levéltári dokumentumokban az Ozko, Ozkou, Vzkou, Wzkou, Ozkow, Uzquo írásmódok is szerepeltek.
A X.-XI. századi határvédelem elsősorban az országból kivezető utak ellenőrzésére törekedett. A Katonák útja egyik védelmi vonala Vasvárnál épült ki, ez ma is látható – a részben rekonstruált – Vasvári sánc. A sánc mögötti terület bizonyára fontos szerepet játszott a védelemben, s mint ilyen, királyi vár vagy várbirtok lehetett. A terület történetét azonban csak a védelmi rendszer felbomlásától, a XII. század végétől tudjuk nyomon követni. A földbitokok ekkor kisebb részletekben egyházi és világi birtokosok kezére kerülnek, az egyetlen nagyobb összefüggő birtoktest, Oszkó, a Nádasd nemzetség birtokában van.
A nemzetségnek három fő ága ismert (Nádasdy, Nádasdi Darabos és Gersei Pethő), de a XIII. század második felében kialakulóban volt egy oszkói ág is. Itemer fia Péter és ennek fiai a család többi tagjaitól igyekeztek felvásárolni oszkói birtokrészeiket és összefüggő birtoktestet kialakítani. Ez a XIV. század elejére részben sikerült is, az oszkói birtok nagyobb része – a későbbi Felsőoszkó – a család kezére került. A birtok kisebb részét – a későbbi Alsóoszkót – továbbra is a Nádasdy család tagjai birtokolták. Felsőoszkóból még a XIV. század közepe előtt birtokadományt kapott a család egyik tagjától a vasvári káptalan.
A Nádasd nemzetség oszkói ága rövid történetének a XIV. század közepén egy családi tragédia vetett véget. 1355-ben ugyanis Pető fia Miklós birtokjogi nézeteltéréseik miatt megölte unokatestvérét, Beke fia Bekét, aminek következtében ő maga is elvesztette birtokait. A királyi kézre került javakért hosszú évtizedekig tartó persorozat indult, amelyből végül a családdal nőágon rokon Egerváriak kerültek ki győztesen.
A XIV. század elején a Nádasdyak elvesztették Alsóoszkót – hűtlenség miatt -, majd a birtok adományként a Gersei Pethő család kezére került. A XV. század végén az Egervári család főúri ága is kihalt, oszkói birtokrészeik előbb a Kanizsaiakra, majd Nádasdy Tamásra háramlottak, de az Egerváriak köznemesi ága is tartott meg birtokrészeket településen.
Oszkói lakosokkal 1313-ban találkozunk először, ekkor Mákfai Péter fia Bálint és oszkói jobbágyai: Belyd, Noster fia István, Domonkos, Mátyás és Mihály fia Péter tanúskodnak egy perben.
1412-ben pedig a vasvári káptalan Zsigmond király előtt tiltakozott amiatt, hogy az Egerváriak jobbágyai uraik biztatására a káptalan adóbeszedőit fegyverrel elüldözték. Itt már a jobbágyok vezetékneveit is feltüntetik mint: Chon, Chan, Kazas, Gersse, Lorandi, Zanthow, Sye, Baan, Thoth, Kewer, Kolchar, Thome, Chvra.
A török háborúk idején – annak ellenére, hogy a falut kettős adóztatás sújtotta, és időszakosan el is néptelenedett – a birtokjogi helyzet a különféle zálogszerződések következtében csak tovább bonyolódott. A XVIII. század folyamán azonban a Festetics család fokozatosan felvásárolta az egykori Pethő-birtokrészeket, sőt megvette a Széchenyiek kezére került egykori Nádasdy-földeket is. A század végétől a jobbágyfelszabadításig Alsóoszkót és Felsőoszkó egy részét a Festetics család birtokolta, a további felsőoszkói birtokrészek pedig az Egervári család és a vasvári káptalan tulajdonában voltak.
A jobbágyfelszabadítás után csak a Festetics család tartott meg majorsági birtokokat Alsóoszkón, ám 1909-ben ezeket is kiparcellázták. A család többi birtokát a káptalannal és az Egerváriakkal együtt már ekkor eladta. Ezekből vásárolt magának a Festetics-uradalom egykori mérnöke, Győry Lajos, akinek örökösei, a Rusznyák-Höhn rokonság egészen az államosításig a falu egyetlen jelentősebb birtokos családja volt.
Mai formájában, Alsó- és Felsőoszkó 1941. évi egyesítésével jött létre Oszkó településnéven, mint a környék legnépesebb faluja.
A jobbágyfelszabadítástól a téeszesítésig a falu többsége kis- és törpebirtosként gazdálkodott, tevékenységüket elsősorban a gabonatermelés és az állattenyésztés-tejtermelés határozta meg. Annak ellenére, hogy a gazdálkodó családok helyzete – elsősorban a birtokok aprózódása miatt – generációról generációra egyre kedvezőtlenebb lett, a falu lakosságszáma egészen a második világháborúig folyamatosan nőtt, az 1930-as évekre érte el az 1450 fő körüli maximumot. A háború után azonban előbb mérsékelt ütemben, majd a téesz megalakításának évétől, 1960-tól rohamosan csökkeni kezdett, napjainkban 650 fő körül stagnál.
A szocialista korszakot a falu mint kisebb központ élte át (három település – Oszkó. Olaszfa, Pácsony – közös tanácsának székhelyközsége, az egyre több falut összefogó téesz központja és körzeti alsó tagozatos iskolaközpont), s ha jelentősebb fejlesztésre nem is volt módja, de a tudatos leépítést elkerülhette. A rendszerváltást egy elmaradott kistérségnek az átlagnál némileg jobb adottságú településeként élte meg.
A község lakosságának egy része ma is a mezőgazdaságból él, részint a téesz alapjain létrejött szövetkezetben, részint újonnan alakuló családi gazdaságokban. Az alkalmazottak többnyire Vasvárra, Szombathelyre és Sárvárra járnak dolgozni, helyben az óvoda, az öregek otthona, egy faüzem, egy kisebb cipőüzem és egy csirkenevelő ad munkát. A község iskolája sajnos megszűnt, a tanulók Győrvárra és Vasvárra járnak iskolába. Jelenleg az Édes Vidék Cukrászműhelynek és a Gyümölcsfeldolgozó Üzemnek ad otthon a pályázati támogatásból átalakított épület.
A felsőoszkói falurész közepén áll a középkori eredetű, bár többszörösen átépített plébániatemplom, a Szent György-templom, körötte a faluközpont frissen felújított középületei. De figyelmet érdemelnek a világháborús emlékművek, a temetői emlékhely és a XIX-XX. századi út menti kőkeresztek is.
A falutól kissé távolabb fekvő szőlőhegyen számos régi, hagyományos építésű présház maradt fenn. A régi bortermelő kultúrával rendelkező terület megóvására és hasznosítására alakult 1985-ben a Hegypásztor Kör. Az egyesület ma népi műemlékegyüttest, turistaszállást és erdei iskolát működtet a szőlőhegyen, a faluban pedig Közösségi házat és Vinotékát. Az egyesület sikeres projektekkel mára már országos népszerűségre tett szert. Tevékenységi körük körvonalai az értékmentés, hagyományőrzés, helyi értékek népszerűsítése mentén körvonalazódik ki.
A településen több civil szervezet is működik: Tegyünk Együtt Oszkóért Közalapítvány, Oszkói Polgárőr Egyesület, Független Nőszövetség, Oszkó-Győrvár Térsége Sport Egyesület, Szivárvány Színjátszó Kör, Oszkói Tánccsoport, Oszkói Daloskör.
Oszkó gazdag kulturális élete az Integrált Közösségi Szolgáltató Tér szervezésében történik. A település önkormányzata – lehetőségeihez mérten – példaértékű módon támogatja ezeket a programokat. Elszármazottak találkozóját, de még Férfi napot is tartanak, és megköszönik minden évben fehér asztal mellett mindazoknak a munkáját, akik a településért dolgoztak az év folyamán. Évek óta képzőművészeti alkotótábornak is helyt ad a falu.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Oszkó is. A Vasvár felöl érkező vándor a faluba beérve egyszerre a Kneipp park gyógynövényparkjában találja magát. Felfrissülve a vizes könyöklő és lábáztató objektumok és a vizes taposó használata után, megpihenhet a park kényelmes padjain kortyolgatva a Kneipp teaház gyógynövényes teáit. A település másik végében pedig, Hegypásztor Kör szőlőhegyén kialakított Kneipp parkban tűzrakóhely, vizes játékok, gyógynövénylabirintus és egyensúlyozó várja kalandvágyó kicsiket és nagyokat. A táplálkozás piramis eligazítja őket az egészséges táplálkozás kialakításához vezető úton.
A település vezetősége kiemelten fontosnak tartja, hogy biztosítja a 21. századi elvárásoknak megfelelő hátteret az itt élők mindennapi életének. Számtalan sikeres pályázat járult hozzá, hogy a település intézményei, úthálózata, csatornarendszere kiépüljön, megszépüljön, modernizálódjon. Játszóteret, szabadidő parkot alakítottak ki a falu központjában. Felújították a templomot, a mellette üresen álló plébániaépületben 19 fő befogadására alkalmas ifjúsági szálló épült. Színvonalas kulturális programjaik nem csak az itt élőket, hanem a távolabbi települések lakóit is idecsalogatja. Folyamatos fejlődésének köszönhetően sokan telepednek le ebben a szőlőhegyek lábánál fekvő virágos faluban.