Önkéntes Tűzoltó Egyesület tevékenysége Petőmihályfán
A működési napló őrzi az egyesület történetét
Az 1900-as évek elején a Vasi Hegyháton sorban alakultak az önkéntes tűzoltó egyesületek, köztük Petőmihályfán is, 1926. április 25-én 50 fővel. Megalakulásakor a mihályfaiakban még élénken él egy múlt század végi tűzeset rémképe, amikor a falu nagy része porig égett. Mivel a zsuppos pincék, kazlak gyorsan gyulladtak, az első erőpróbájukra 1931-ben kerül sor. Az akkori megyelap, a Vasvármegye „petőmihályfa borzalmas vasárnapja” szalagcímmel számolt be a fél falu leégését eredményező tűzesetről, amit egy gyerek okozhatott, míg a falu lakói az andrásfai búcsúi misén tartózkodtak.
A szervezet különlegessége, hogy a megalapítása óta kisebb hullámhegyek és –völgyek ellenére jelenleg is aktívan működik. Az egyesület kizárólag Petőmihályfa területén tevékenykedik, évente szerencsére csak 1-2 alkalommal vonulnak tűzesethez. A szervezet tevékenysége főképp a hagyományőrzésen, illetve a település karbantartásán (levágják a balesetveszélyes ágakat, rendbe teszik az elhanyagolt területek, stb.) és a közösségi programokon való részvételen alapul. Rendelkezésükre áll egy kézikocsi, tömlők, sugárcső és saját szimbólummal ellátott egyenruhák is. Rendszeresen járnak a térségben megrendezésre kerülő tűzoltóversenyekre, melyeken motorszerelésben és fecskendőzésben is jó eredményeket értek már el. 2016-ban Becsehelyen 4. helyezettek lettek az összesített versenyben. Az egyesület elnöke Molnár József, parancsnoka pedig Mozsár József. A 28 jegyzett tagból 10-12 fiatal vesz részt aktívan a hagyományőrző, közösségi tevékenységekben. Egy régi eseménynaplót megőriztek, melyben a legrégebbi bejegyzés 1956-ból származik.
Nyertes pályázataiknak köszönhetően többek között felújították a Tűzoltószerházat, felszereléseket vásároltak és 2011-ben megjelentették a Mezei Orsolya írását „Petőmihályfai történetek” címmel.
Rendezvénypajta Petőmihályfán
Igazi közösségi térként működik a pajta
A petőmihályfai Rendezvénypajta 2014-ben épült egy nyertes LEADER pályázatnak köszönhetően szlovén mintára. A fából készült takaros építmény a falu központjában található, közösségi színhelyként működik, lehetőséget adva a település lakói számára a rendszeres találkozásra. Többek között a Gyermeknap, kézműves foglalkozások, a májusfaállítás és -kitáncolás, a Falunap illetve a Szüreti ünnepség is itt kerül megrendezésre. Ezen kívül a nyári időszakban a Vasvári Színjátszó Fesztivál kihelyezett előadásainak és egyéb szabadtéri programoknak is színtere.
A pajta része egy állandó interaktív Helytörténeti kiállítás is, mely a helyben használt régi tárgyakat őrzi az utókor számára. Az eszközöket és egyéb kiállítási tárgyakat maguk a falubeliek ajándékozták a köz javára. A Rendezvénypajta 50 fő befogadására képes, de úgy került kialakításra, hogy a környezetében még több embernek adhat kulturált lehetőséget a pajtában zajló eseményeken való részvételre. Évente több alkalommal is teltházas rendezvényeket valósítanak meg „falai” között.
Műemlék pincék Petőmihályfán
A pincéket ma már műemléknek nyilvánították
A Szőlőhegy legöregebb részén, a Barkóca-dűlőn található hat hagyományos építésű, műemlékké nyilvánított présház. A föld feletti épületek, az utak mentén falusi lakóházra emlékeztető sorokat alkotnak. Elsődleges feladatuk a borkészítés tárolás volt és az a mai napig.
Ezek az L alakú zsúpfedeles házak fagerendás szerkezetűek, boronafogas faluk sárral van betapasztva, fedelük szénával kitömött a hőmérsékletingadozás mérséklése érdekében. Alapterületük 30-35 négyzetméter, a beltér három részből áll, egy előszobából, egy belső szobából és egy bortároló helyiségből, mely valójában nem mondható pincének, mivel talapzata azonos szinten helyezkedik el a többi helyiséggel. A műemlék épületek nagyrészt még a 19. század közepén épültek, a helyi tulajdonosok, illetve az önkormányzat azóta is nagy gondot fordítanak a történelmi jelentőségű épületek karbantartására, megóvására. A szőlőhegy és a bor kultusza erőteljesen megjelenik a településen lakók életében. A hegyen található épületek 70%-a a helyiek tulajdonában van, ezáltal a tavaszi munkálatoktól kezdve, az őszi szüretig a lakosság gyakran tölti az idejét a gyönyörű környezetben fekvő külterületen. A hegynek nincs jellemző borfajtája, a fehér és a vörös szőlők is egyaránt megtalálhatók a hegyen.
Petőmihályfai hegyi kápolna
A hegyi kápolna épülete igazi épített örökség
A petőmihályfai szőlőhegyen elsőként 1740-ben építettek fából kápolnát, a Barkócza hegyen, a korábban ott álló harangláb helyére. A településnek ekkor még nem volt egyházi épülete, így a falubeliek a hegyre jártak imádkozni, azóta iskolatemplom épült a település központjában.
A hegyen lévő épület mai formáját 1858-ban nyerte el. A téglaépítésű kápolna belseje egyhajós szerkezetű, beltéri díszítése barokk stílusú. A műemlékké nyilvánított építmény a XX. században kétszer lett felújítva, 1967-ben és 1989-ben. Az 1967-es felújításkor, melyhez a petőmihályfai hívek jelentős adománnyal járultak, a vakolatleverést követően kiderült, hogy az eredeti épületet jelentékeny résszel megtoldották. Feltehető, hogy a torony és bővítése 1898-ban készült.
Ma már évente csak négy szentmisét tartanak a hegyen. A kápolnadombon rendezik meg immár 40 éve az augusztus 20-ai ünnepséget is, amelyre a környékbeli települések teljes lakossága hivatalos, így napjainkra már térségi rendezvénnyé nőtte ki magát. A helyiek életében továbbra is fontos szerepet játszó kápolna jelenleg ismét felújítás alatt áll, és nagyszabású tervekkel néz a jövő elé.
A keresztek története szorosan összefügg a település lakóinak életével – Petőmihályfa
Petőmihályfa határában összesen 13 út menti kereszt található, melyek története szorosan összefügg a település lakóinak életével. A módosabb családok az 1800-as évek folyamán állíttatták a feszületeket köszönetképp a családi örömhírekért vagy a bőséges termésmennyiségért; ezen kívül terület, illetve határjelzőként is funkcionáltak. A település legrégebbi keresztje 1801-ből származik, a Vendel-kereszt, melyet az állatok megóvása érdekében állíttatták a település lakói.
Kiemelkedő jelentőségű még az 1806-ban elkészült Templom kereszt vagy Ferenc kereszt, mely az iskolatemplom mellett található. A Keresztet a község háborús emléktáblákkal bővítette a hősi halottak emlékére. „A Világháborúban elesett hősök emlékére az 1938-as szent évben állíttatta Petőmihályfa község közönsége. AKI A HAZÁÉRT ADJA ÉLETÉT ÖRÖKKÉ ÉL!”
De a Nők Petőmihályfáért Egyesület tagjai 2009-ben az „Idegen földben nyugvó petőmihályfaiak emlékére” állítottak keresztet az Új Temetőben.
A keresztek a katolikus egyházhoz tartoznak, azonban a település is a szívén viseli a jelképek sorsát, gondozza azokat. Három építmény restaurálása már megvalósult az utóbbi évek során.
Petőmihályfa településtörténete
Petőmihályfa Vas megyében, a Vasi-Hegyhát dombokkal, patakokkal tagolt festői vidékén, Vasvártól 8 km-re elterülő kis település. Északról a Rába árteréből kimagasló dombhát, Délről a Sárvíz patak határolja.
Az iparosítás messze elkerülte ezt a vidéket, itt nem láthatunk magas, füstölgő gyárkéményeket, helyette nagykiterjedésű erdőkkel, gondozott szőlőskeretekkel, gyümölcsösökkel, rétekkel találkozhat az ide látogató.
Régészeti feltárások bizonyítják, hogy a területen már a vaskor óta élnek emberek.
A település első írásos említése 1233-ból való, ekkor „SAR” gyűjtőnéven nevezték, 1272-ben már a Nádasd nemzetség birtokaként írnak róla. Majd 1308-ban, mint a Sárvíz mellett fekvő Mihályfa néven említik.
A tatárjárás idején királyi birtok lesz, majd a falu egy része a vasvári domonkosok, más területei a káptalanok birtokába kerülnek. 1422-ben a falu egy része zálogként a Gersei Pető család tulajdona lesz, majd 1441-ben I. Ulászló, királyukhoz való hűségük jeléül, a káptalan birtokokat is a Pető családnak adományozza.
Mihály nevű birtokosa annak a Sári-rokonságnak az egyik tagja lehetett, akik a terület legkorábbi birtokosa volt. Erre utal a település mai névének második tagja, míg a Pető- előtagja, a Gersei Pethő családra, akik viszont később, a 15. században itt alakították ki egyik központjukat.
A Petőknek a település déli részén vára is állt, amit Márványkő Várnak neveztek. Ezt 1405 körül a Gersei Pető János kezdte el építeni fából. 1440-ben Szécsi János ostrommal foglalja el Erzsébet királyné részére, de I. Ulászló 1441 márciusában visszafoglalja és visszaadja a Petőknek. 1490-ben még állt a vár, több esemény színhelye volt, de 1690-ben már csak omladékai találhatók. Korának jellegzetes földvára volt, amelyet cölöpök közé döngölt agyagföld védett, mint természetes védelmi vonal, a Sárvíz mocsara.
A vár elnevezése feltehetően egy díszes kapura utalt, amely a várba vagy annak kápolnájába vezetett, melyet Szent István első vértanú tiszteletére építettek. Hasonló módon csak nyomaiban ismerhető fel az egykor a Sárvízen állott malom is.
Mátyás király uralkodása idején a környéken virágzik a mezőgazdaság, amelynek egyik legfontosabb terménye a szőlő és az abból készült bor. Petőmihályfa területén az első szőlőskerteket feltehetően a vasvári domonkosok hozták létre.
A virágzó gazdaságot 1570 körül a török beütése zavarja meg, majd 1606 után már a lakosság két urat szolgál, a saját magyar urait, és a törököt.
Ebben az időszakban Bakacs Sándor, a falu egyik tulajdonos családjának a tagja saját birtokából telkeket oszt a Petőmihályfai szőlőhegyen, amelynek nagy része ekkor még erdős terület. Ebben az időben váltak a szőlőskertek önálló birtokká, ekkor különültek el a jobbágytelkek státuszától.
A falu a török időkben teljesen megsemmisül, az 1860-as években csak néhány új család él a településen.
Egy 1690-ben kelt irat szerint a községnek közepes magasságú PRO MONOTORIUMA, szőlőhegye van, arról átlagos termést szüretelnek.
1698-ban a Kazó-féle vizitáció szerint a községben 137-en laknak.
1690. Kanizsa visszafoglalása után lassan megindul a gazdasági élet.
A Hegyháton új nagyhatalmú család, a Festeticsek szereznek birtokokat. Mihályfa a vasvári és a kemendi uradalmakkal együtt Festetics Kristóf tulajdona lesz.
Petőmihályfán 1727. április 22-én hirdetik ki a mihályfai hegyre vonatkozó törvényt, más néven ARTIKULUST, amely kijelentette, hogy a hegyközség, egy külön közösséget alkot, ahol mindenki egyenrangú.
1730-ban Bél Mátyás lejegyzi, hogy a településnek halastava és lisztőrlő malma is van, melyeket a Festetics család működtet, a lakosság zöme magyar, akik mezőgazdasággal, és szőlőműveléssel foglalkoznak.
A szőlőhegy, a szőlő művelése egyre jelentősebbé vált a lakosság számára, a hegyen haranglábat, majd ennek helyére 1740-ben fából készült templomot emelnek. A ma is látható barokk kápolna 1858-ban készült Szt. Bertalan tiszteletére, téglából, a régi alapjain áll.
Az 1850-es években a szőlőhegy a virágkorát éli, rendezett telekhatárokkal, nagy kiterjedésű szőlőkkel. A szomszédos községek gazdái is rendelkeznek itt szőlőterülettel.
A szőlőhegy történetében a legnagyobb csapást az 1890-es évek végén, és 1900-as évek elején fellépő országos méreteket öltő filoxéria vész mérte, amely elpusztította a régi szőlőket. Az újratelepítés a direkt termő amerikai fajtákkal történt. Sajnos a vész előtt termelt szőlőfajtákról alig maradt megbízható adat.
A z I. és II. világháborúban sok régi pince elpusztul, ennek ellenére a hegyközség szervezete 1949-ig fennmarad.
Az 50-es 60-as évek faluromboló politikájának köszönhetően Petőmihályfa és a környező községek lakossága folyamatosan csökkent, az elöregedés jelei a szőlőhegyre is kihatottak.
Fellendülést az 1978-tól megrendezett Hegyháti Napok rendezvénysorozat hozott, amelyben a petőmihályfai hegy is helyet kapott, mint rendezvényhelyszín.
1990-ben újra megalakult a hegyközség, Petőmihályfai Hegyközségi Társaság néven. Megindult a nemes szőlőfajták telepítése, egyre több vidéki tulajdonos vásárolt birtokot a szőlőhegyben. Több új, és tájba illő pince, présház épült, a meglévő régi pincéket a Műemlékvédelmi Felügyelőség védetté nyilvánította a Barkóca-hegyen és az Öreg hegyen is.
Különlegessége, hogy kiépített út és villanyhálózata van. A szőlőhegy ad otthont a Hegyháti Napok keretében az augusztus 20-ai ünnepségsorozat egyik állomásának.
A rendszerváltás után (1990-es évek) megváltoztak földhasználat tekintetében a tulajdonviszonyok, újra kialakultak a magánbirtokok, az állam lehetőséget biztosított külföldi befektetőknek földek vásárlására, bérlésére. A településen ekkor alakultak ki az osztrák tulajdonban lévő almáskertek, fenyvesek, amelyek munkát biztosítanak a környékbelieknek is.
Az 1990-es évek közepén megszűntek a Termelő Szövetkezetek, amelyek eddig a lakosság többségének munkát adott. A családok a környező városokban, Vasvár, Zalaegerszeg találtak megfelelő munkahelyet.
Napjainkban is problémát jelent a növekvő munkanélküliség, amelynek egyik lehetséges, ideiglenes megoldása a Közmunka Programban való részvétel, ahol e település is keresi a lehetőségeket, évente 10-12 embert foglalkoztatva.
Mára már több civil szervezet is működik a faluban, melyeknek köszönhetően színesedik a rendezvényi paletta és így a lakosság több rendezvényen, programon tud részt venni. Az utóbbi években Falunapot, Gyereknapot, Nőnapot tartanak nagy érdeklődés közepette.
A falunak ma sincs temploma, az egykori iskolaépületben ún. iskolakápolna működik. Az iskola többi része turistaszállásként üzemel.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Petőmihályfa is. A település központjában, a volt óvoda udvarán kialakított Kneipp parkban, – a Lábaspajta szomszédságában – a gyógynövényparkban ismerkedhetünk meg a gyógynövényekkel és azok felhasználási módjaival. Felfrissülve a vizes könyöklő, a lábáztató objektumok és a száraz taposó használata után, megpihenhetünk a küllemében is az igazi felüdülést nyújtó parkban.
A település másik felén pedig Rózsakertet alakítottak ki, mely ámulatba ejti az Erdészház felől érkező idegent.
Az egykor több, mint hatszáz fős falut ma kétszáznegyvenen lakják.
A község vezetése mindent megtesz, hogy e a pár száz lelkes településen, az itt élők számára szép, kulturált, rendezett, gazdagon virágosított környezetet biztosítson. Kihasználva apályázati forrásokat folyamatosan szépül, virágzik a település. Parkok, terek, lábas pajta interaktív kiállító tér épül. Felújításra került az Orvosi rendelő, a Tűzoltó szertár, a Művelődési Ház. Parkosítva, térkövezve lett a kápolna, a temető előtti terület. De a fejlesztéseknek még nincs vége…