Auer Pista bácsi meghatározó tagja volt a helyi közéletnek
Az egervölgyi látogatás legnagyobb élménye volt, hogy megismerhettem a 94 éves Auer Istvánt, Pista bácsit. A máig fizikailag és szellemileg aktív, jó kedélyű bácsi mindig is meghatározó tagja volt a falu közéletének. Felmenői a település alapítói közé tartoztak. Asztalosként keze munkáját dicsérik a templom szenteltvíz tartói, a kultúrház és rengeteg lakóépület ajtói, ablakai. A kosárfonóként és kertészként is tevékenykedő úrnak nem csak keze nyomát viseli a falu. A közélet tevékeny tagjaként nagy befolyással volt a falu fejlődésére. Neki köszönhetőek az akkori újítások, mint az orvosi szolgálat, a kenyeres kocsi, a kultúrház, de még az iskola 7-8. osztályának bevezetése is. Lelkesedése és elkötelezettsége máig nem lankadt. A polgármester asszonynak levélben küldi ötleteit, tanácsait.
Hogy mi minden belefér egy életbe, arra Pista bácsi élettörténete döbbentett rá, kifejezetten azzal, hogy a több órás beszámoló után az is kiderült, hogy harmonikázni is tud, anno sok lakodalomban szórakoztatta a násznépet. A több száz nóta közül, amelyeket Auer István ismer, én egy szomorúbb dal fültanúja lehettem, ami könnyeket csalt a szemembe és örömöt a lelkembe. Az a sokat látott bölcsesség, ami nem önmagát, hanem a közösség és az eljövő generációk érdekeit tartja szem előtt így szól: ,,Amikor én már nem leszek, a kezem nyoma akkor is itt marad a faluban.”
Tausz István helytörténeti kutató munkássága
Tausz István és a kutatók egy csoportja Tausz István, bár ma már nem él Egervölgyben, máig ő a falu legfőbb ismerője, akinek nehéz olyan kérdést feltenni település történetéről, régi épületeiről, amire ne tudná a választ. István eredeti szakmáját tekintve földmérő, de egy régi tanára hatására kutatni kezdte, először csak a saját családja betelepülésének történetét, aztán a falu keletkezését. Majd Hajba Sándor tanár úr, helytörténet kutató 1997-es halála után kötelességének érezte, hogy folytassa a munkát. Kutatásai során eljutott a Németújvár melletti területre, ahonnan a családja származik, majd Alsó-Ausztriának arra a részére, ahonnan a falut alapító telepesek érkeztek. A falu 250 éves fennállása alkalmából kapott megbízást egy helytörténeti kiadvány elkészítésére. A kéziratok 2006-ban álltak össze, a könyvet Egervölgy történetéről 2007-ben, pályázati forrás segítségével sikerült kiadni 1000 példányban. A könyv anyaga Tausz István és elődje, Hajba Sándor több évtizedes kutatásának anyagait tartalmazza. Olyan különlegességeket is, mint 1756-ban Egervölgyben kérdőíves módszerrel a falu történetét, értékeit kutató cserkészcsapat feljegyzéseit, egy 1930-ból származó iskolai csoportképet, amin a falu minden gyermeke látható, ahogy körülülik a tanító nénit. A gyűjtemény darabja egy régi padlásról előkerült megkopott levelezőlap is, amely a szentháromság szobor 1907-es felavatását ábrázolja. Különlegessége, hogy a képen a falu akkori teljes lakossága, összesen 412 fő szerepel. Tausz István szülőfaluja, Egervölgy mellett jelenlegi faluja, Kám történetét is kutatja. Egervölgy tekintetében is vannak további tervei, a község eredetének kutatását szeretné folytatni.