Margit néni nagyon sok dalt, éneket tud még mindig énekelni
Margit néni manapság is készít hagyományos ételeket: dödöllét, porozinkót (császármorzsát), barátfülét, gánicát, kukoricaprószát. Nekünk krumpli prószát sütött. Amíg a régi falusi finomság a sütőben volt, Margit néni végig énekelte az 1942-45 között írt „Kalász Leánykörben” vezetett naplójának teljes dalos repertoárját. Az énekek egy részét Tőke Magdolnától, a leánykör vezetőjétől, a másik részét Desics Jenő kántor-tanítótól tanulta. Margit néni 1928-ban született, 1934-ben ment iskolába. A tanító, aki nagyon a szívén viselte a magyarság sorsát, már az első osztályosoknak is tanított trianoni dalokat, hegedűkísérettel. Például: „Szőke Tisza haragjában megáradt/Szilaj habja átszakítja a gátat./ /Haragszik, mert azt beszélik felőle,/ hogy a magyar a cseláknak, az oláhnak adja jussát belőle./ /Tisza vizét magyar könnycsepp táplálja, /nem is lesz más gazdája. /Beszélhetnek Párizsban, mit akarnak, /De a Tisza minden cseppje mindörökre/ csak megmarad magyarnak”.”
Vagy: „Édesanyám sírját, minden nefelejcsét durván letarolta a galád ellenség. /Istenem, csak egyszer tudnék hazamenni,/ édesanyám sírhalmára friss virágot tenni.// Lesz még egyszer nekünk virágos ünnepünk, /Az elárvult sírra friss virágot teszünk. / Piros rózsa mellé zöld levelű lombot, /Édesanyám fehér lelke leszel te még boldog.”
Margit néni sok „párosító” nótát, egyházi éneket és vasi népdalt is tud. Elénekelte nekünk ezt a dalt is: „Levegőben szépen szól a pacsirta, / Az embernek szívét úgy felvidítja,/ nemcsak húzza édes-kedves cigányom, /a te nótád a legszebb a világon.”
Leány korában kezdte a kántorizálást, mikor még 20 éves sem volt, és első gyermekének megszületéséig, 26 éves koráig kántorkodott. Az első plébános tanította harmóniumozni. Ezután „gyüttment” tanítók kántorizáltak, aztán lett rendes kántor, és amikor megint nem volt, ismét ő ugrott be, egészen 10 évvel ezelőttig rendszeresen énekelt. Eközben elhasznált két varrógépet, amiből jövedelmük volt, felnevelt öt lányt és egy fiút, eddig hat unokája és két dédunokája született. A falu egykori tanítónője, a Telekesi Dalkör vezetője, Hábencius Ferencné Amálka néni (80) ma is eljár még hozzá eltanulni tőle a régi dalokat. Közöttük több olyan van, amely helyi illetőségű földrajzi nevet tartalmaz, például a „Mikor én a Sárvíz parton halásztam/ Száraz ágon zöld levelet találtam./ Megtaláltam reménységem, boldogságom fényes csillagát,/ szeretőmnek választottam egy barnát.”
A következő dal azért emlékezetes számára, mert az akkori fiatalok 1956. október végén, az utcán vonulva énekelték: „Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted,/nem vész az el, ha eddig el nem veszett. /Tud szeretni a magyar szív igazán, / kit szeretne, ha téged nem, szent hazám.”