Vasvár határából induló Római sánc a Sárvíz mocsaraiban, Győrvár határában tűnik el. Elsüllyedt várról szóló mondák sora fűződik ehhez a titokzatos helyhez, ezt támasztja alá a falu elnevezése is. A környéken nagy szerepet játszó, de mára már elpusztult Árpád-kori földvár elősejlő nyomai a Győrvárról Hegyhátszentpéterre vezető út mellett, az ún. bodavári forrásnál, a Sárvíz hidjának közelében figyelhetők meg. A helyi legenda szerint a vár Boda királyé volt, aki gőgje miatt várával együtt elsüllyedt a mocsárban. A Szántó Imre által készített legendaillusztráció a Sárvíz melletti égererdőben áll. A várat egy torony jelképezi, amely alatt egy betonkút kapott helyet, a kút fenekén egy hatszirmú virágot látunk. A tornyot kígyók veszik körül, akik láthatóan már urai is a várnak. A vár előtt Boda király szobra áll, amely egyben kútház is. A szobor alatt forrás fakad. A forrás feletti felirat: Бода král. Az alkotás 1977-ben készült, a forrást 1992-ben még felújították, de azóta az egész kicsit magára hagyatva áll.
Győrvár a Sárvíz és annak több mellékvize által közrefogva, a Vasi-Hegyhát déli peremén, a Zala megyei határra szorulva fekszik. A 74-es út mentén, viszonylagosan kedvező fekvését kihasználva, több kisebb község központjaként funkcionál. Elérhetőségén tovább javít a Szombathelyt és Zalaegerszeget összekötő vasútvonal, amely a falu mellett húzódik.
A község területén már ősidők óta élnek emberek. Ezt bizonyítják a határában előkerült csiszolt kőbalták, melyek a kőkorszakból származnak. 1255-ben Geruwar néven említik először. 1258-ban terra Geur, 1334-ben Gewrguar, 1338-ban Terra Gyurgwar, 1438-ban Poss Gyurgwar néven szerepel. A név eredetileg gyűrű alakú várat jelölhetett.
Központi része, az eredeti Győrvár falu az Árpád-korban királynéi birtok volt, IV. Béla király adományaként 1260-ban került a szentgotthárdi ciszter apátság tulajdonába Dobra váráért cserébe. Ettől kezdve birtokosa az apátság, ill. annak kegyurai.
A középkor végén magánföldesúri kézre jutott, majd a Széciek és Batthyányak után a Festeticsek szerezték meg.
A török hódoltság előtt tiszta magyar község volt, később tótokat telepítettek ide, kik azonban idővel teljesen megmagyarosodtak.
A falu neve leginkább az 1706-ban a császáriak felett aratott kuruc győzelemről ismert. Ennek állít emléket a falu déli végén kialakított Kuruc emlékpark. Győrvár melletti mezőn 1706. november 6-7-én. Csata előtt a kuruc csapatok Egerváron, a császáriak Zalaegerszegen táboroztak.
1706. november 6-7-én zajlott a kurucok Béri Balogh Ádám vezérletével nagy győzelmet arattak a császáriak felett. Itt esett fogságba a császáriak vezére, Heister Hanibál osztrák generális. Az Esztergom elveszítése utáni katonai helyzetben, amikor Stahremberg hadserege is visszavonult nyugat felé, a kuruc erőknek egyesülniük kellett, hogy a Rába-menti átjárókat meg tudják menteni. A császári udvar egy horvát bánt, Heister Hannibált küldött hazánk területére, aki november első napjaiban átlépte Magyarország határát. Heister pusztítva, dúlva kereste az egyesülést Stahremberg csapataival. A bán bármilyen területet hagyott el, „lábnyomát” nyomor követte. A falvakat felgyújtotta, a lakosságot kardélre hányta, nem kímélve a gyermekeket, öregeket, asszonyokat sem. Zala népe riadtan Vas megyébe menekült. November elején menekülő tömegek gyűltek össze Győrváron és a környező erdőségekben. A kuruc csapatoknak Andrássy seregével kellett egyesülniük. A magyarok célja, hogy az ellenséget kicsalják védett állásaikból és alkalmas helyen lecsapjanak rájuk. Andrássyék megkapták azt a hírt, hogy Heister átkelt a Murán, és Zalaegerszeg felperzselése után Vasvár irányába nyomul. A kurucoknak meg kellett akadályozniuk Heister és Stahremberg egyesülését. November 5-én indultak el a hazánkat védő csapatok Kőszeg alól Vasvár felé, addig az ellenfél Zalaegerszeget elhagyva Egervárig hatolt előre. Az összeütközés helye ekkor még bizonytalan volt. A labancok száma 3-5000 fő között mozgott, a kurucok kb. 3-4000-en lehettek. A Habsburg-pártiak elfoglalták Egervár várát és letáboroztak. Az ütközetre Győrvár határában került sor. A csata központja a falu előtt végződő dombvonulat aljában található malom volt. Ettől észak-nyugati irányban húzódik az egykor mocsaras, de ma sík rétet kettészelő, de már csak elszórt nyomokban látható malomgát. A kurucok 1706. november 6-án reggel érkeztek községünk alá, átkeltek a gáton, és az erdők lábánál megálltak. A császári sereg nem mozdult, ezért a szabadságharc hívei elindultak, hogy a betolakodók hátába kerüljenek. A megkerülő mozdulatot az Egervár-Győrvár országút bal oldalán vonuló domb mögött hajtották végre. Ez délután 2-3 óra között lehetett.
Heister csapatai figyelés és felderítés nélkül haladtak Győrvár felé. Délután 4 óra tájban érkeztek a labancok a falu melletti mocsarakon át vezető gáthoz. Az út összeszűkült, így ez megtorpanásra késztette őket. Kisfaludy László volt annak a 7 zászlóalja katonának a parancsnoka, akik azonnal rajtaütöttek az ellenségen. A támadás ideje délután 5 óra volt. A kuruc előhadak lovas rohama kettéválasztotta a császári csapatok hadoszlopát. Egyik részük sietve rohant át a gáton, többségük a gát innenső részén a malomhoz szorult.
Heister leesett lováról, kísérőkocsija és egyik ágyúja elmerült a sárban. A csata első mozzanata a kurucoknak kedvezett. Az ellenség a malom környékén megrekedt és megindította a tűzharcot. Az ágyúk tüzére a kurucok csak karabélyaikkal tudtak válaszolni. A lovasság nem tudott előre nyomulni. Az éjszakát mindkét fél a csapataik megerősítésével töltötte. A kurucok visszatértek Egervárra.
Az irányítást Béri Balogh Ádám és Bezerédy Imre vette át. Úgy döntöttek, hogy nincs értelme szorosan az ellenfél előtt állni, ezért egy mérföld kitéréssel akadtak a császáriak oldalába kerülni. Egervárról kiindulva a mai vasútvonal mentén húzódó dombvonulat biztonságos rejtése alatt haladtak el, hogy Győrvár széléről a „frontra” intézzenek döntő támadást. A rohamot először Béri Balogh Ádám vezette. Az ellenfél más utat nem látván, a mocsár felé indult. A heves harcokban a kuruc brigadéros három sebet kapott és vérbe borulva bukott le lováról. (Vasvárra szállítják és a kolostor épületében ápolják. Ennek emlékét tábla őrzi, melyet minden év novemberében a Toborzó alkalmával megkoszorúznak.) A lovas csapatok rohamai voltak az ütközet döntő mozzanatai. A harc vezetését Bezerédy vette át. A császáriak már csak a menekülésre összpontosítottak. Egy karabély sortűz után megindultak visszafelé a gáton. A kurucok gyalogtámadásba mentek át. A labancok ismét a malomhoz szorultak. Ekkor már eldőlt a küzdelem, a később érkező Andrássy már csak a foglyok összeszedésében segédkezhetett.
Heister Hannibált egy 17 éves zászlótartó Sibrik Gábor fogta el. A foglyot Sümeg várába vitték. A kurucok vesztesége csekély volt, kb. 100 ember veszthette életét. A győzelem osztatlan örömet okozott a hazájukat védő csapatok táborában. Rákóczi a tisztekhez írt levelében dicsérte hősiességüket, és magatartásukat követendő példaként állította az egész kuruc sereg elé.
E nap eseményeit elevenítették fel hagyományőrző szándékkal 2017 novemberében, pályázati támogatással a falu lakosai és hagyományőrző csoportok együttműködésével.
A források szerint a falunak már 1244-ben volt temploma, melyet tűzvész pusztított el. Helyette 1559-ben építették fel a Szent Erzsébet templomot, melynek alapjain a mai templom nyugszik.
Plébániája már 1688-ban virágzott. 1775-ben új temető létesült az Ótemető utcában. Kath. templomát a Festeticsek építtették 1782-ben.
1778-ban tűzvész pusztított a településen, amelynek martaléka lett a templom mellett az iskola, és a falu lakóházainak nagyrésze is. Az új templom fő út keleti oldalán kapott helyet és kiegészült egy 2 szobás paplakkal. 1831-ben a paplaknak már 4 szobája, kamra, magtár, csür, szín, pajta, istálló tartozott hozzá. 1866-ban létesül posta. A vasútépítés 1865-ben érte el a községet, egykori vasútállomása ma Pácsony nevét viseli, 1950. május 1-jén avatták az új vasúti megállót.
A 20. század elején a házak legnagyobb része zsuppos, a tűzvész után épülteknél egyszerűbbek. A falu egyutcás és az Ótemető utcáig tart.
A Sárvíz-patak és Verna-patakok szabályozásának hatására eltűnt a falu déli részén lévő a tó, a vizekből a gazdag élővilág: halak és rákok. 1910-ben Győrvárnak 770 magyar lakosa volt. 1902-ben a grófi birtokból kihasítva új temető létesült. Ebben az évben nyílt meg a tejcsarnok. 1907-ben Boskovits Aladár földbirtokos kastélyt, gazdasági épületeket, magtárt, cselédlakásokat épített, melyet 1956 körül lebontottak. 1907-ben Andrásfáról Győrvárra került át a körjegyzőség.
1907-ben, 1922-ben, és 1929-ben is tűzvész pusztított, amelyek közül a legkorábbi volt a legpusztítóbb. Hatására eltűntek a zsupos fedések, módosabb házak épültek. 1912-ben a cselédlakásokból létesült az új iskola. 1925-ben kap először körorvost a lakosság, a gyógyszertár 1936-tól működik.
1952-ben bekapcsolták a községet a villamoshálózatba. 1954-ben aszfaltozták le az országutat, kimélyítették a vasúti aluljárónál az űrszelvényt. Aztán 1996-ban az aluljárót 10,5 méteresre szélesítették ki. 1952-től óvoda működik helyben a Legényegylet épületében, majd 1962-től mai helyén találjuk.
Győrvár magában foglalja az egykor Pácsonyhoz tartozó Újmajort is. Korábbi időkben további majorok is tartoztak a faluhoz, de ezek a téeszek felállításával fokozatosan elnéptelenedtek.
A falu és a hozzá tartozó majorok lakossága egykor meghaladta az ezerkétszáz főt, ma mintegy hatszázan lakják, és a tágabb környék iskolai és plébániaközpontja.
A Faluház a község kiemelkedő középülete, Makovecz Imre és Ekler Dezső tervei alapján épült. Az ún. organikus építészet látványos példája. Ez az épület ad otthont a Faluház Baráti Kör Egyesületnek, a Teleháznak, és az Idősek Klubjának. A győrvári Teleház 1999. április 30-án nyitotta meg kapuit az akkori körjegyzőség településein élők előtt.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Hegyhátszentpéter is. Az Óvoda előtti tér árnyas fái alatt található Kneipp park gyógynövény labirintusa mellett a vizes könyöklő és lábáztató objektumok pihenő paddal, vizes taposóval várja a felfrissülésre vágyó ide látogató vándort.
A település határában alapította meg vállalkozását a Győrvár Tej Kft., melynek egyik tulajdonosa a Zalaco Zrt., míg a másik tulajdonos Varga Gyula, övé a helyi állattartó gazdaság, a tehenészet, melynek területén tejüzem is épült. A legmodernebb olasz gépekkel felszerelt üzem létesítésével a Győrvári tej – tejbolt és tejivó bolthálózatában a vásárlók mindig megbízható forrásból származó, helyi tejet kapnak. A Vas és Zala megyében működő tejívókban tej, kakaó, gyümölcsös turmixok, krémes tejföl, lágy vaj, a darabos túró, a selymes tejszín, a megannyi ízesítésű sajt, így a porcelánfehér színű mozzarella golyó, vagy éppen a csípőspaprikás, a diós, vagy éppen a vörös áfonyás gomolya várja a vásárlókat.
A Faluház Baráti Kör – hosszú éveken keresztül – Varga Gézáné Marika elhivatott vezetésével a falu kulturális és közösségi életének meghatározó szereplője volt és az mind a mai napig.
Mindezekből is látszik, hogy a falu mindig is a Vasi Hegyhát egyik legjobban fejlődő és korszerűsödő településének egyike volt és ma is az. Különösen igaz ez az utóbbi évekre. Épületei, közterei megújulnak, korszerűsödnek, élhetővé teszik a település lakóinak mindennapjait. Szálláshelyek épülnek, horgásztó és zöldövezetes turistaparadicsom várja nyugalmat és jó levegőt kereső pihenni vágyókat. Fesztiváljai, a Kuruc-, korábban a Birkás Pálinkafesztivál, manapság pedig a Csülök- és Sörfesztivál, a Szüreti felvonulás aktív, sokrétű kikapcsolódást kínál a település és vonzáskörzete lakói számára.
Fontos a község vezetői számára az otthonos, élhető, biztonságot nyújtó település kialakítása, ahol az emberek szívesen és jól élnek, ahova mindig hazavágynak. Figyelmet fordítanak minden korosztályra, mind a fejlesztések, – saját iskolakonyha épül, stb. – mind a programok, rendezvények terén. A mindennapok jó közérzetének biztosítása mellett nagy hangsúlyt fektetnek a múlt hagyományainak összegyűjtésére, az értékek megőrzésére. A gulágra hurcoltak emlékére Harangtornyot állítottak, A fiatalabb nemzedék számára a Kuruc Park mellett korhű játszótér épült, Tündérkertet hoztak létre. És még nincs vége a fejlesztéseknek, még sok elképzelés vár a kezdő lépések megtételére. Legújabban az itt működő Birkás Pálinkaház viszi a falu hírét országszerte. A Győrváron készült pálinkák sorra kapják az elismeréseket. A közelmúltban az Eredetvédelmi Program keretében nemzeti oltalmat kapott a Vasi vadkörte pálinka, melynek előállító a győrvári Birkás Pálinkaház. A vadkörte olyan különleges gyümölcs, amelyet már az ókorban is ismertek, és szerettek az emberek. Amikor a térség eredetvédett pálinkájáról született döntés, azért a vadkörtére esett a választás, mert az a vidék egyik leggyakoribb vadgyümölcse. Birkás István úgy véli Vasi vadkörte pálinka oltalom alá helyezésével egy helyileg ismert érték kapott most eredetvédelmet, ugyanakkor a Vasi vadkörte pálinka révén egy újabb pálinkavidék is felkerült a pálinka alapanyagául szolgáló gyümölcsök termőtájai közé.