A harangok még ma is működnek
Andrásfa központjában áll a ma is működő haragláb. Pontos építésének dátuma nem ismert, de a helyiek szerint az 1900-as évek elején építtették, mivel a faluszéli templomból nem hallatszott el idáig a harangozás. Andrásfa történetét kutató Nagyné Márffy Gyöngyi talált rá egy régi ház padlásán arra a levelezőlapra, amelyen a harangláb 1939-es felvétele látható – helytelenül templomként megnevezve. A feltételezés szerint a régi megsárgult fotón néhai Kocsis János tanító látható diákjai körében. Első írásos említése pedig Kósa Csaba író nagyanyja, Kocsis Jánosné által, 1954-ben írt Andrásfa története című könyvében található. A dokumentumok szerint akkoriban pihenőpark még nem volt a harangláb körül, viszont itt álltak a zsuppos házakhoz az utcai bejárók. Jelenlegi formáját, sziklakerttel, pihenőpaddal, sövénnyel 2008-ban alakították ki. A toronyban két harang lakik, amelyeket lehetőségünk volt közelebbről is szemügyre venni. Kutatóink felmehettek az ódon toronyba, amire régen nem volt példa. A kisharangot a rajta szereplő felirat szerint 1718-ban öntötték Grazban: „Francz Antoni Pigneth in Graz goss mich 1718”. A nagyobbik harangot Beke András és családja adományozhatta a falunak 1944-ben. A harangok ma is működnek, minden reggel 5 órakor, déli 12-kor és este 20 órakor megkondulnak. Amikor haláleset történik a faluban, a kisharang szól az elhunyt lelkekért.