A szűkebb környék egyetlen települése, amely nevében viseli a Hegyhát elnevezést.
Hegyhátszentpétert a Vasi Hegyhát talán egyik legszebb tájképi környezetében találjuk. A kicsiny, mintegy 170 lelkes települést északról a római-kori Vasvár, délről Zala megye határolja. A falut minden oldalról dombok és erdők veszik körül, délen a Sárvíz patak és annak mocsaras rétje határolja.
Az erdőkben gazdag a vadállomány, bőven találhatók az emberi fogyasztásra alkalmas gombafajták, mint a nyulica, galambica vagy a vargánya.
Története a középkorra nyúlik vissza, azonban minden bizonnyal sokkal régebbi a település.
Első írásos emlékei a keszthelyi Festetics Levéltárban megtalálható 1334 és 1381-ből származó okirat Árokköziszentpéterfalva, de Árokközi-Szentpéterfalva elnevezéssel is emlegeti, ami a falu határában végződő Vasvári sánc eredeti nevére – Nagy Árok – utal.
A település a szomszéd birtokokhoz hasonlóan eredetileg a Sári-rokonság és a Nádasd nemzetség birtoka volt. Később a Gersei Pethők közvetítésével a Festeticsek kezére jutott.
A Szent Péter és Szent Pál tiszteletére épült temploma barokk stílust képvisel, de a vakolat alatt – az ősi helynév tanúsága szerint – minden bizonnyal Árpád-kori falak rejtőznek.
A vasvári prépost 1698-ban azt jegyzi fel, hogy az ősi templom romos, a körülötte lévő temető düledezőben van.
A török időben sokáig hódoltsági területen, illetve annak határán élnek itt az emberek, így a falu többször pusztává lesz, majd idővel újra települ. A török vész elmúltával a keszthelyi Festetics család lesz itt a birtokos, aki csakhamar fellendíti a település életét. 1728-ban már több mint húsz család él itt, 1740 táján pedig újjáépítik az ősi templomot.
1899-ig Hegyhát-Szentpéterfa néven találjuk a települést.
A templom előkertjében áll még két kőkereszt, illetve a torony falán a két világháború hősi halottainak emléktáblája.
Az itt élő emberek szorgalmának köszönhetően a falut egészen az 1960-as évekig a környék egyik legmódosabb gazdafalujának tartották. A földművelésből élő emberek nagy szorgalommal művelték a szőlőt is, helyben, a szomszédos gősfai hegyben, majd az 1720-as évektől a petőmihályfai hegyközségben. Az egyéni szükségleteken felüli terményeket és állatokat a vasvári, zalaegerszegi és zalaszentgróti vásárokon értékesítették.
A magyar és katolikus hagyományt nevében oly megejtően egyesítő Hegyhátszentpéter egyedülálló látványosságot kínál az idelátogatónak, a Béke utca 86-88 szám alatti népi műemlékegyüttest. Az 1891-ben részben vályogból, részben téglából készült lakóépület legértékesebb része a szíves, tulipános mintájú festett, faragott deszkaoromzat, a virágos népi reneszánsz szép példája. Felirata: Gothár István Bedics Anna 1891., készítője Tőke János asztalosmester volt. Hasonló, XIX. századi festett oromzatok Vas megyén kívül még Zalából és a vele határos szlovéniai Muramentéről ismertek. A ház belsejében sarokpados szoba, mászókéményes konyha és hombáros kamra látható. A környékbeli falvakból összegyűjtött tárgyakkal oly módon rendezték be a helyiségeket, hogy úgy nézzenek ki, mintha gazdáig épp csak vásárban vagy a szőlőben időznének, s a napnyugtával érkeznének haza.
Az udvaron csigás gémeskút áll, közelében foglal helyet a Győrvárból áttelepített harangláb és a püspökmolnári községi kovácsműhely és a hagyományos gazdasági épületek.
Az eredeti helyén fennmaradt tájház létrehozásában elengedhetetlen érdemei vannak Szakály Ferenc, volt hegyhátszentpéteri tanárnak, aki felismerte az épület értékét és a falu lakóival összefogva megőrizte az utókornak ezt a különleges épületet.
A faluban 11 út menti szobrot találunk / Mária szobrot és kőkereszteket /, melyek a múlt század elejéről valók. Az utcákon sétálva felfigyelhetünk arra is, hogy még mindig áll több, módos parasztgazda által épített lakóház.
Az első iskola 1893- ban épült, míg a 20. századi 1940-ben, mely napjainkban a közösségi háznak és a könyvtárnak ad otthont.
A kis falunak egykor ötszáz lakosa is volt, ma mintegy százhetvenen lakják.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Hegyhátszentpéter is. A Művelődési Ház udvarában, az utca felől található Kneipp park gyógynövény labirintusa mellett a vizes könyöklő és lábáztató objektumok pihenő paddal, vizes taposóval várja a felfrissülésre vágyó ide látogató vándort.
A település napjainkban folyamatosan épül, szépül, épületei a kihasznált pályázati forrásoknak köszönhetően átalakulnak, korszerűsödnek. A közösségi terei nem csak külső képükben otthonosak, becsalogatóak, hanem aktív közösségi élet is van a falakon kívül és belül. Rendszeresek e településen élők mindennapjait színesítő programok, segítő támogatások.