Sári Józsefné mesélt a település történetéről
A 88 éves Sári Józsefné (Ilus néni) féltve őriz néhány régi helytörténeti kiadványt, dokumentumot, melyek segítségével felidézte a kámi határrészhez fűződő számára is érdekes történeteket. Az egyik ilyen történet a harangokról szól: „Hová lettek a jeliszentegyházi harangok?”. Régen, ahogy most is, Jeliszentegyház nevű dűlőn állt a falu, ami a török dúlás következtében a templommal együtt elpusztult. A templom harangjait azonban sikerült kimenteni. A kámi emberek hite szerint a falu lakói a templomuk mindkét harangját a Herpenyő patakba rejtették el a törökök elől. Ott, ahol a Herpenyő kanyarodott, a malomnál dobták a vízbe a harangokat. Ilus néni szerint talán még ma is a Herpenyő iszapja alatt vannak a jeliszentegyházi harangok.
Ugyancsak érdekes a kámi temetőkápolna harangjának történte is. 1916-ban, egy júliusi délutánon harangoztak vele még egyet, aztán egy nagy huppanás hallatszott, amikor a toronyból leejtették… (Be kellett adni háborús célokra.) A kámi uraság megneszelte, hogy el akarják vinni az értékes harangot, és még idejében megegyezett a zsennyeiekkel, hogy az értéktelenebb zsennyei kápolna-harangot áthozatják Kámba, és azt adják be hadi célokra, beöntésre. Így az értékes, feliratos, érmekkel és bevésésekkel ékesített, díszes kámi harang megmenekült, mert még időben átszállították a zsennyei kápolnába.
Ilus néni emlékszik még arra az akácfára, amit Bezerédj György hozott be Észak-Amerikából. Ez volt az első akácfa Magyarországon. A kis fát a kámi kastély díszparkjában nevelték nagyra. 1918 táján villámcsapás érte, és a belsejének nagy része kiégett. Mindent megtettek az értékes fa megmentéséért, a törzse azonban egyre csak gyengült. Egy szélvihar végül kidöntötte a hatalmas öreg akácot, azonban a törzsével a földnek dőlve is még mindig zöldellt. Ilyen vigasztalan helyzetben élte utolsó éveit a híres kámi akácfa egészen 1950-ig.