Egy igazi érték – gyöngybetűkkel írt szakácskönyv
Végh István tervezőmérnök (tiszteletbeli csendőr), számos fejlesztést hajtott végre Zala megyében. 1944-ben költözött (vissza) Csehibe. Egy ciklusban polgármester volt, és jelenleg is fontos számára a faluval való kapcsolata, szívén viseli a település sorsát.
Kegyelettel őrzi édesanyjának, Végh Istvánné Szabó Máriának és testvérének, Végh Mariannának a hagyatékát: több, réges-régi füzetbe lejegyzett szakácskönyvet. Mária még leány korában kezdte gyűjteni a recepteket, majd asszonykorában folytatta. Marianna alsó tagozatos tanítónő volt, ami az általa leírt receptek gyöngybetűin is jól látható. Nem minden receptet írtak le, életükben tele voltak ezek a könyvek újságból kivágott lapokkal is.
Ma már sajnos nem készül közös családi ebéd a leírt receptekből, ma már csak emlékeket idéz, hiszen a családtagok elköltöztek vagy meghaltak. István kedvenc ételei, amelyeket még édesanyja készített: a márciusi tészta (ez egy kelt tészta diószórással), és a kukoricaprósza lekvárral.
Mária egyik füzetében a Csehiben jellegzetes édesség, a holipni receptjét is leírja: fél liter tej, egy kávés kanál fahéj, egy evőkanál porcukor, 3 tojás sárgája, és annyi liszt, hogy palacsinta sűrűségű tészta legyen. Hogy mit tegyünk a tésztával, az már nincs a füzetben, de Dóczi Máriától azt hallottuk, hogy az elkészítéséhez ostyapirító kellett. A végeredmény egy szivart formázó édes finomság. A szakácskönyveket már „felfedezték”, digitalizált formában őrzik Vasváron az utókor számára.