Amikor a kalapácsok összeérnek
Sejber Mihály, szobrász, tanár és végül de nem utolsó sorban a Vasvár Város Alpolgármestere.
A házuk mellet kialakított műhelyében jártunk, hogy megkérdezzük miért lesz egy tanár ember szoborrestaurátor? Kértük, hogy meséljen nekünk errőla különleges szakmáról!
Munkássága egyedi, szoborrestaurálás, freskó nem igazán elterjedt ezen a környéken, bár a helyi Bendefy Könyvtár gyermekkönyvtárának falát Vasvár nevezetesebb történelmi eseményeit megörökítő freskója látható.
Gyerekkorában is már a füzeteket telerajzolgatta, szobrokat készítettet, ezek sajnos nem maradtak meg. A szülei is pedagógusok voltak innen jött a pályaválasztás. Pécsre járt Fősikolára. Mindig is szeretette szobrászkodni, A pécsi rajz szak híres volt arról, hogy nem csak az iskolai rajztanításra készít, hanem speckolokon a „valódi” képzőművészet ágait is elsajátíthatják az ide járó hallgatók különböző speckolokon. Neves tanárok voltak, akiktől lehetett tanulni. Tanítani kezdett, de jött a család és valami másodállást kellett keresnie, ami pénzt is hoz a házhoz. Megsimerkedett egy kőszobrász restaurátorral szerencséjére, mivel ez egy nagyon zárt szakma, nehéz közéjük bekerülni. Apró Attila szombathelyi születésű, elvégezte a kőfaragó iskolát és ő is szobrászkodott, majd belekezdett a szoborrestaurálásba, mellette tanult bele a szakmába, nyaranta vele dolgozott. Ő később elment Ausztriába dolgozni, a munka meg itt maradt. A munkából kifolyólag eléggé ismeri az útmenti kereszteket. Az viszont gond, hogy ezekkel a kőszobrokkal nem megfelelően foglalkoztak. Régen jó kőfaragó szakemberek készítettek, mégha nevük nem is mindig volt. A múlt rendszerben ezek csak megtűrt objektumok voltak. Volt, hogy csak lefestették és úgy gondolták, hogy ez elég. Nagyon sokat lefestettek cementtejjel, de a kőfelületet nem állították helyre. A kőfelületet mindig vissza kell szedni ez nagyon fontos. Sokszor megoldódik az alapvető gond, ha a felület megtisztul, a kőpestis, a feketedés oka az időjárás, szennyeződés és a csapadék együttese. Elzáródnak a rétegek és felpuposodik és leesik a kő. Egy „kis” kalapáccsal végig kell koppogatni a teljes felületet. Hiába maratjuk le bármivel az nem jön le. Van egy anyag amivel ki kell pótolgatni az eredeti követ, a műkő és a malter keverékével, ami még viszonylag formázható. Addig kell csiszolgatni, pótolgatni, amíg úgy néz ki már festés előtt, mintha le lenne festve. Lezárja ez a réteg a követ attól, hogy belefoolyon avíz. De 5-6 évente újra át kell festeni, de ilyen alapos munkát csak 40-50 évente kell megcsinálni.
Gondot okoz, hogyha a sérült szobor feliratos, mivel az gyakran hiányos és ha még idegen nyelvű akkor még nehezebb megfejteni a hiányzó részeket.
Hogyan tudod mozgatni kérdeztük tőle, a hatalmas kőtömbök láttán. Hintáztatva. Amikor idehozzák, akkor darut kell kérni. Van, hogy csak kis részei kerülnek ide, de viszont jobb, ha teljesen elmozdítják a követ, mert alatta szigetelni is lehet, mert korábban nem igen szigetelték alulról a szobrokat, így még hamarabb tönkrementek.
Új keresztek ma már inkéább csak műkőből készülnek. Ebben a formában nem igen állítanak ilyen kereszteket, bár lehetne, mert ezt a követ Fertőrákoson bányászták. Lehetne újat faragni csak ez a szokás ebben a formában már elfelejtődött.
Korábban fakereszteket állítottak, de a Monarchia idejében szorosabb kapcsolat lett a németekkel, náluk viszont kőből készültek ezek a keresztek. Így e kőkereszt állításának szokása áthagyományozódott hozzánk. Érdekes, hogy itt jobban megmaradt, mint a német területeken, a kő kereszt állításának szokása.
Ha összehasonlítjuk a régi Vasvári térképen hol jelölték a fakereszteket, ott állnak ma is a kőkeresztek. Később a gazdasági élet változásával a kiegyezés után kialakult a kulák réteg és ők már sok pénzt szántak a keresztek állítására. Miseút mellé, volt, hogy minden gazda állíttatott egyet a földje végébe.
Trianoni kereszt található pl. az Őrségben. Betegség, elesett katonák, gyógyulás miatt állítottak általában keresztet. A püspökség szabályozta, hogy csak az állíthatott, aki alapítványt tett le a bankba és annak a kamataiból javíttatták a kereszteket. A Rákosi korszakban aztán sajnos el is értéktelenedtek ezek a betéti kamatok.
A kereszt ma már azé, akinek a földjén áll. Rombolásuk, inkább csak baleset miatt szokott előfordulni.
Nagyon messze nem tud elmenni keresztet javítani, mert annak már a fuvarköltsége is nagyon magas, ha még daruzni kell akkor még drágább. Van, hogy nem szólnak és nem tudják a kőhelyezés technikáját és több rosszat tesznek mint jót.
A szobrászatot amit tanult jól tudja használni ehhez a munkához, a kiegészítéseket sablonokkal készíti, egész egyszerű, furfangos megoldásokkal alakítja ki ezeket. Kartonból, pvc csőből, kis fadarabokkal, gumikesztyűbe kiöntve, spórolva az anyaggal.
Ritkán találkozik a soproni Hild műhely készítette darabokkal, melyek kicsit nagyobb szobrászati ismeretet igényelnek. Egymástól tanultak a korai mesteremberek. A sablonokat adták egymásnak, segítették egymást. A kösztümök is 50 évente biztos, hogy változtak. A régebbi kereszteken nincs is díszítés. Pl. Vasváron a buszmegállónál 200 éves a Mária szobor és az még díszítetlen egyszerű szobor. Általában az építészet díszeit vették át. Volt aki kísérletezett, ha nem jött be, akkor a következő helyen már nem használta azt a technikát, vagy mintát. Az oltárépítmények kicsit bonyolultabbak.
Ez az egész egy eszközigényes szakma. A kitelepüléshez kell agregátor, stb. De nagyon szép szakma, különleges, változatos és az eredményét láthatjuk az út mentén, hogy milyen szép lesz. Nagyon kevés, ami színesre van festve. Mindig a vidék ízlése szerint készültek. Az elkészítésnél a megrendelő és a szobor igényeit kell ötvözni. 2-3 hét, míg egy ilyen szobor elkészül.
Az elhunyt pedagógus édesapjának és édesanyjának állított emléket, akik együtt összesen is csak 100 évet éltek sajnos, korán elhunytak. Abból a tiszafából készült, ami az iskola felújításakor került kivágásra. Ez egy két törzsű fa, amelyek közel kerültek egymáshoz, így az ágak és már maga a törzsük is összenőtt a teljes összefonódást jelképezve.