A költő hazatért: Nagy Gáspárt a végakarata szerint Nagytilajban temették el. Életének nagyobb részét a falujától távolt töltötte, de az utolsó útja visszavezetett a Hegyhátra. Ez a vidék és az itt élő emberek számára is többletet jelenthet: „üzenet a szülőföldnek”, amelyből vétetett, amelyet éltetett, emelt, táplált „a reménység helytartójaként”. Amikor a sírjánál álltunk, akkor is elhangzott az ezen a tájon sokat idézett gondolata: „a remény sohasem meghaló,/ha minden utolsó szalmaszál abból a jászolból való.”.
Halála (2007) után Bérbaltaváron és Nagytilajban indult „A költő hazatér” című vers- és prózamondó találkozó, amely kinővén a két „anyaközséget”, átkerült Vasvárra, ahol a Kulturális Központ 2009-ben felvette Nagy Gáspár nevét, így a költőnek nem is két, hanem három otthona van a Hegyháton. A vers- és prózamondó találkozók a Nagy Gáspár Kulturális Központ színháztermében, a Bendefy Könyvtárban és a Békeházban zajlanak, ezután a résztvevőket Bérbaltavárra utaztatják, ahol megkoszorúzzák a kívül-belül felújított, emlékházzá alakított szülőházat (amelyen 2011-ben emléktáblát avattak, 2013-ban megnyitották a kiállítását), majd Nagytilajba mennek a temetőbe, ahol virágot helyeznek el a költő sírján.
Mivel Nagy Gáspár nemcsak a verslábak világába, de „az aranylábú fiúk” csapatába is teljes szívvel beletartozott, emlékkövet állítottak tiszteletére a nagytilaji focipályánál, és minden évben megrendezik Nagy Gáspár Labdarúgó Tornát, vándorkupával. Ezen a napon adják át a budakeszi székhelyű, a költő özvegye, Szabó Márta által létrehozott a Nagy Gáspár Alapítvány elismerését, a Nagy Gáspár Irodalmi és Művészeti Díjat is. A focimeccsek mindig máshol vannak, a Nagy Gáspár életútját meghatározó településeken. Csapatot állít ki: Vasvár, Szombathely, Budakeszi, Pannonhalma, Magyar Katolikus Rádió, Hitel Szerkesztőség (mint egykori munkahelyei), továbbá „Gazsifalva” (Nagytilaj és Bérbaltavár együtt).