Nagytilaj Vas és Zala megye határán található csodálatos természeti szépségű környezetben.
Sokáig zsákfalu volt, ma már közút köti össze a Zala megyei Pókaszepetkkel. Az egykor a számos birtokos révén elkülönült részeit más-más néven nevezték: Illéstilaj, Hermántilaj, Bazíttilaj; Hervadtfa – eredetileg Herbortfalva – nevű része már Zala megyéhez tartozott.
A Kistilaj és Hervadtfa egyesüléséből született kisközség az írásos feljegyzések tanúsága szerint már 1272-ben lakott település volt. Tilaj nevét, – a szájhagyomány szerint – egy a faluban felnevelkedő híres lóról kapta. Később lett csak Nagytilaj a település neve, mivel a falu körül sok major (tanya) nőtt ki ugrásszerűen.
A patak mellett volt a falu magja, az első település. Az ide települt pásztor családok állattenyésztéssel, főleg sertéstenyésztéssel foglalkoztak. A nagy kiterjedésű erdőkben a sertéseket az itt található makkon nevelték fel. A „siskahajtó úton” hajtották az állatokat a nagyobb vágóhidakra Sárvárra és Sopronba.
Tatárjárásról, „törökdúlásról, hogy ezen a vidéken is jártak ozsmán hadak,” nincs feljegyzés. Az 1848-49-es szabadságharcban 3 fő harcolt a faluból, akik szerencsére egészségben tértek haza. Sírjuk az ősi temetőben ma is látható.
Az 1850-es években pestis és tűzvész is pusztított a községben, amely a lakosságot megtizedelte. De a falu lakossága összefogva, együttes erővel újjá építette a falut.
A falurészek között a 1407 óta állt a Szent Márton tiszteletére szentelt templom, amelyet azonban a 19. század végén lebontottak és az akkori faluközpontban új templomot építettek. 1882-ben felszentelik a régi templom köveit is magában foglaló új Szent Márton templomot. A régi templom helyét jelző templom úti keresztet állítottak 1888-ban.
A falu rétjén, a patak mellett Babos József és neje állíttatott keresztet fiúk emlékére. A hervadtfa út mentén a Németh család fia, József emlékét őrzi a kereszt, aki az első világháborúban halt hősi halált.
A falu mellett a különlegesen szép fekvésű dombokon egykor kiterjedt szőlőhegy terült el, tetején kápolnával. A Kamondi Kápolnát Festetics Szidor építette 1707-ben.
A szőlőhegyen található a 700 éves szelíd gesztenyefa, amely még a mai napig is terem és védett vadvirágok (lila és fehérvirágú kikerics, kakasmandikó) színesítik a tájat. A hegyi kápolna búcsúja szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján van.
A különböző falurészeknek és kisebb környékbeli majoroknak egykor több mint nyolcszáz lakosa volt, ma kevesebb mint másfélszázan lakják.
A falu csendes, a pihenni vágyók részére nagyon alkalmas. Az itt élők szívesen látják és vendégelik meg, kalauzolják őket, bemutatva településüket a messziről jött látogatóknak, mesélnek a neves ősökről, akik e kis faluból indultak el világot látni, vagy helyben maradva alkottak említésre méltót az itt élők számára. Ez utóbbiak közé tartozott Tőke Imre naiv fafaragó, aki a faluban élt és dolgozott, maradandó emlékeket állított. Egyik nagy alakos szép faszobrát például az Orvosi Rendelő előtt csodálhatjuk meg.
E kis falu temetőjében lelt örök nyugalomra – végakaratának megfelelően – Bérbaltavár és Nagytilaj jeles szülötte, a „világot járt” Nagy Gáspár, Kossuth-díjas költő, 2007. január 16-án. Az ő emléke, munkássága előtt tisztelegve rendezi meg e két település és a vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központ azóta is minden évben a „Költő hazatér” Nagy Gáspár Vers- és prózamondó versenyt. A Gazsi Kupát, a Nagy Gáspár Labdarúgó Emléktornát, a költő életének jelentősebb államosairól érkező csapatok részvételével bonyolítják le, minden évben más-más település ad helyszínt a bajnokságnak. Emléktúrát szerveznek a tiszteletére, amely Vasvárról induló 25 vagy 50 km-es távban és a költő sírjánál egy megtisztelő főhajtással ér véget. A hosszabb távon résztvevők a visszafelé tartó utat is gyalog teszik meg.
Nagytilaj történetét levéltári kutatások alapján Nagy Gyula autodidakta helytörténész (1911-2009) dolgozta fel, munkáját 1985-ben fejezte be. „Falukrónikáját” számos helyi és helytörténeti fotóval illusztrálva 2017-ben Nagytilaj Önkormányzata jelentette meg.
A település vezetői, élükön Horvátné Kántor Klára polgármesterasszonnyal mindent megtesznek e kis település szépítéséért, fejlesztésért. Nyertes pályázatok sorának köszönhető, hogy megújult az életveszélyessé vált Szent Márton templomuk, modernizálódnak a közösségi épületei, méltó emléket állíthattak a falu neves szülötteinek, segíthetik az itt élők mindennapjait. Igazi vendégcsalogató falu, kis ékszerdoboz a „Tilaji hegy” lábánál.