A falu végén, az iskola mellett van egy kis múzeum, ahol őslénytani kiállítást rendeztek be az itt talált 7-8 millió éves állatok maradványaiból. A 19. századtól voltak a településen régészeti ásatások, mások közt két híres magyar kutató is dolgozott itt: Bendefy-Benda László és Kordos László professzor. A leletek olyan szenzációsak voltak, hogy sokat elvitt belőle a londoni British Múzeum, a bécsi és a budapesti Természettudományi Múzeum, van belőle a szombathelyi Savaria Múzeumban, és maradt még Bérbaltaváron is. Németh Béla polgármestertől megtudjuk: annak köszönhető, hogy ilyen gazdag volt ez a leletanyag, hogy a régészek egykori vízesés alatti gyűjtőhelyre találtak véletlen szerencse folytán. Amikor a jégkorszak utáni átmenet idején a Pannon-tenger kezdett visszahúzódni, mocsaras vidék volt ez, itt folyhatott az ős-Zala, és valószínűleg egy 3-4 méter magas vízesés volt innen nem messze. A vízbefulladt állatok csontjait az ős-Zala ide hordta össze. A csontok a vízesés alján a homokos rétegbe beágyazódtak és konzerválódtak.
A csontváz rekonstrukciók szerint élt itt háromujjú ősló, antilop, zsiráf, barlangi medve, kapafogú őselefánt, láthatjuk csigák, kagylók lenyomatát. Találtak olyan gazellacsontot is, amilyen máshol nem, erre mondják a helyiek: „Ez a mi gazellánk, a bérbaltavári gazella”. A leghíresebb lelet a kardfogú tigris, amelynek szobrot is állítottak a múzeum előtti dr. Bendefy László Emlékparkban. A kiállítás közepén áll a nyolcmillió évvel ezelőtti, erős, izmos lószerű, növényzet után ágaskodó „kőevő” eredeti méretében. Ez ötletet ad a polgármesternek „bérbaltavári Jurassic Park” létrehozásához, amely az itt talált valamennyi állatot megelevenítené a maga múltbéli valójában, egy monumentális őslény játszóház keretében.