A három község összeolvadásából kialakult falu a Rába partján, a megye déli részén, Vasvár és Szombathely között fekszik. Az egykori „körmendi sóhordó út” mentén jött létre. Ennek megfelelően a főutca, a Kossuth Lajos utca hosszúra nyúlt (több kilométer hosszú). Elérhetőségében sokat javít vasútállomása, de a 8-as és 87-es főutak sincsenek messze. A szomszédos, a Rába másik partján levő Vasvártól 9 km választja el.
A kora időktől lakott település. Az őskor embere már biztosan megfordult itt, ezt bizonyítja egy, a Rába-parton talált bronzkori edény, amelyben gyermekcsontok voltak. Ugyancsak itt jelentős kiterjedésű őskori település nyomaira leltek. A rómaiak korából pedig 3 fehérmárvány, pikkelyes római oszlop került elő Szenttamás területén.
Első írott források az Árpád-kor végéről és az Anjouk korából maradtak fenn. Őseink három települést hoztak létre, ezek: nyugaton Molnári, mellette keleten Püspöki, északkeleten pedig Szentiván. (A mai község határában, valahol a Rába-mentén volt még egy település is, Árpás, ez azonban már a XV. század végére megszűnt.)
Szentiván falu – a Keresztelő Szent János tiszteletére épült templommal – a Sorok-patak közelében állt. A templom 1590-ben már romos. Később sem találkozunk írott emlékével, csak a Szentiván dűlő és az ott előkerült faragott kövek jelzik helyét.
Molnári története
A három település közül legrégebben 1275-ben Molnárit említik a források, mint a nemes Molnár nemzetség lakhelyét. A templom és környéke a XVI. század elejére levált Molnáriról, és önálló település lett Szenttamás néven.
A XVI. században a reformáció éri el a vidéket, ekkor Molnári lakosságának zöme is evangélikus hitre tér. 1744-ben Sallér István alnádor kapta meg adományként Mária Teréziától a községet, aki elkezdett építeni itt egy emeletes kastélyt. A jobbágyok földesuruknak robottal, pénzjáradékkal, továbbá fával, fonással, kappannal és csibével, vajjal, és tojással tartoztak. Ekkor már bába is volt a faluban.
A birtok Sallér Judit és a keszthelyi Georgicont megalapító Festetics György házasságával a Festetics-családra szállt. Ők a kastélyt 1815-ben romantikus stílusban átépítették, köréje angolparkot telepítettek. A község akkor élte fénykorát, amikor Sallér Judit unokája, Festetics György, az Andrássy-kormány minisztere lakott itt. Ő a kastélybeli kápolnát és a szenttamási templomot összekapcsolva 172 hold föld átadásával 1857-ben Nagyboldogasszony titulusú apátságot alapított, a molnári kastélyban pedig modern tejgazdaságot hozott létre. Támogatta a Sopron-Nagykanizsa közti vasútvonal kiépítését, ami Molnári birtokát is érintette. A vasút aztán tovább ösztönözte a fejlődést. Halála után Molnáriban helyezték örök nyugalomra.
Tőle a cseh-morva Kinsky Zdenkó gróf örökölte a birtokot. A század végére postája és távírója is lett a falunak.
Püspöki története
Egy 1345. évi oklevél említi először a legkeletibb települést, Püspökit. Elnevezését is onnan kapta, hogy a győri püspökség birtoka volt. Egy évszázad múlva urasági halastóról, makktermő erdökről írnak a források. A község hamarosan a szombathelyi püspökség birtoka lett. Hajómalom, utóbb vízimalom is állt itt.
Szenttamás története
Szenttamás község Molnári és Püspöki közé települt nagyon kevés házzal. Birtokosai is részben a két szomszédos település urai közül kerültek ki: a győri, később a szombathelyi püspökség, illetve a molnári birtokos családok (Sallér, Festetics, stb.) tulajdonában állt, de szegényebb kisnemesek is laktak itt. A XVIII. század elején a Babos, Péchy, Domján és Szajki-családok lakhelye a település.
Az alacsony lélekszám és a két nagyobb község közé „beszorított” helyzet ellenére Szenttamás mégis jelentős volt: temploma és iskolái révén.
A falu eredetileg a templomot és környékét jelentette, és Molnárihoz tartozott. Egy forrás úgy említette, mint a „molnári Szent Tamás egyház”. Már az Árpád-korban állt itt templom, a 16-17. században többször átalakították, majd a 18. században a Sallérok költségén jelentősen átépítették.
Molnári és Püspöki gyerekeinek tanítását is Szenttamáson, az itteni katolikus és evangélikus elemi iskolák végezték. Már az 1600-as évekből van tudomásunk evangélikus tanítóról. 1875-ben a katolikus iskolában 102 gyerek, az evangélikus iskolában 32 gyerek tanult.
Az egyesülés időszaka
A XX. század hazánk számára két világháború, gazdasági válságok és a trianoni békediktátum formájában sorscsapásokat hozott, ám a település számára e század az egyesülést hozta el. 1907-ben mindhárom falu Országos Községnév Rendezéskor a Rába előnevet vette fel, s lett Rábamolnári, Rábaszenttamás és Rábapüspöki. Az I. világháború mindhárom községtől áldozatokat követelt, összesen: 42 főt. Hősöknek a templom külső falán elhelyezett tábla állít emléket.
Az 1920-as évek a birtokszerkezetben is változást hoztak. A gróf Kinsky-család eladósodása következtében a hitelezők a 27 szobás kastélyt lebontatták, az angolpark évszázados fáit kivágták, az apátság is megszűnt. A földreform következtében 185 hold földet osztottak ki az igénylők között, 70 család pedig 350 négyszögöles házhelyet kapott. A püspöki malom az 1930-as évek elejétől modern hengermalommá vált; ennek épülete – igaz, már a Rábától távolabb – ma is fennáll.
1922-ben a 3 község közös körjegyzőséget állított fel Rábamolnári székhellyel (addig a rábahídvégi körjegyzőséghez tartoztak).1929-ben pedig Rábapüspöki és Rábaszenttamás egyesült Püspöktamási néven, Rábamolnári ekkor még önálló maradt. Püspöktamásiban ekkor 695 fő élt, Rábamolnáriban pedig 637 ember.
A II. világháború 1945. március 30-án ért itt véget. A település határában is súlyos harcok folytak, a vasútállomás pedig légitámadások célpontja volt. A II. világháború számukra 35 hősi halottal járt, akiknek emlékét csak a rendszerváltáskor lehetett megörökíteni a templom falán.
Az 1945-ös földreform során 283 hold földet osztottak fel a parasztok között, ám az egyéni gazdálkodást csak a téeszesítésig élvezhették. A kommunista diktatúrát a község lakói is megszenvedték: sokakat meghurcoltak, bántalmaztak, tönkretettek.
1949-ben Püspöktamási és Rábamolnári egyesülésével létrejött a mai község, Püspökmolnári, melynek akkor 1316 lakója volt. Megindult az addig elkülönült részek egybeépülése, majd a modernizáció (villanyvilágítás, emeletes házak építése, a ’80-as években a vezetékes ivóvíz és a telefonhálózat kiépítése, majd a rendszerváltás után a vezetékes gáz).
1956 tavaszán megindult a téesz-szervezés: a püspöki falurészen a Rába, a szenttamási részen a Szabadság, a molnári részen pedig a Szorgalom MTSZ jött létre, ám ezeket az 1956-os forradalom elsöpörte. A forradalmat követő megtorlás e település lakóit is elérte. A téeszek újjászervezésére 1960-ban került sor, ám még abban az évben egyesítették őket Rába MTSZ néven.
A falu 1977-85 között Vasvárhoz, azt követően a Rábahídvégi Közös Tanácshoz tartozott. A rendszerváltás megteremtette a lehetőséget a gazdasági fejlődésre önálló közigazgatási keretek között. Községünk 1991. január 1-én ismét az önállóság útjára lépett. Ekkor 928 fő élt településen, jelenleg a létszám 900 fő körüli.
Püspökmolnári közmű ellátottsága a néhány éve kiépült csatornahálózattal vált teljessé. Az intézményrendszere a település méretének megfelelő: van óvoda, iskola (tornacsarnokkal), IKSZT könyvtárral, teleházzal, orvosi rendelő, posta és polgármesteri hivatal. Jelentős fejlesztések, felújítások voltak az elmúlt években a településen. Valamennyi középület megújult, felújításra került az úthálózata is a pályázati támogatásoknak köszönhetően.
A legrégebbi civil szervezet az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, de a nyugdíjasklub, a lakosság biztonságára ügyelő polgárőrség és a falu hírnevét öregbítő futballcsapat is egyesületként működik, jelentős szerepet töltve a település kulturális életében. A falu népes rendezvénye a szüreti felvonulás, de a sportlövő pálya is rendszeresen használatban van. A közösségi élet mindezen egyesületek tagjainak köszönhetően egyre növekszik.