Rábahidvég a Rába partján áll, a folyó és a Gyöngyös-sík közötti teraszvidék délkeleti szélén. A 8-as út hidjánál helyezkedik el, kifejezetten jó közlekedés-földrajzi helyzetben, Vasvártól 5 km-re nyugat-északnyugatra.
A település környéke már az őskorban is lakott volt, melyet bizonyítanak az itt talált mamutcsontok, ember által használt eszközök. Időszámítás előtti VI. században a kelták lakták e területet, akiket a rómaiak váltottak. Régészeti emlékek, pénzek bizonyítják a rómaiak jelenlétét, akiket a hunok söpörtek el. A falu helyén feltehetően már a római időkben átkelő volt, ennek későbbi megújítását védelmezhették az Árpád-korban itt élt őrök. Az őrök távozása után a birtok a Hermán nemzetségből származó András kezére került 1280-ban, akinek leszármazottai a Hidvégi nevet is használták később.
1265-ben Hydwegh néven említik először a települést. A falu nevét arról kapta, hogy a Rábán átvezető híd végénél épült, lakói a hídfőt védő őrök voltak. 1280-ban Terra Hyduig, 1283-ban Hydwegh, 1286-ban Hyduig, 1450-ben Hydueg néven szerepel az írott forrásokban.
A Földrajzinév-bizottság az 1992. június 4-i ülésén helységnevekben előforduló helyesírási hibák javításaként a község nevében lévő i-t hosszú í-re változtatta, de a Hidvégi család nevének helyesírását e döntés természetesen nem érintette.
Hídvég jelentősége a török időkben nőtt meg. Az átkelőt ekkor már kisebb erődítmény védte, melynek emlékét Ördög Orsi vára néven tartotta fenn a népi emlékezet. A Rábán túli, biztonságos helyen többször tartottak megyegyűlést, így 1547-ben is.
A település kedvező elhelyezkedése mezővárosi rangot eredményezett a településnek 1549-ben, ellenséges támadások idején pedig a védekezés kötelmét. Évente négyszer vásárt rendezhetett és árumegállítási joggal is rendelkezett. A hídvégi hídon több, mint 600 évig szedtek vámot.
A község lakossága sokat szenvedett a török hadaktól, majd a császári seregektől. 1605-ben két ütközet zajlott itt Bocskai serege és a császáriak között.
A XVIII. és a XIX. század dinamikus fejlődést hozott a falunak. Bár mezővárosi rangját elvesztette, ennek ellenére gazdaságilag folyamatosan fejlődött.
Földesurai a Polányi -család, később a Bertha –, Varga –, Tóth – és Geiger -családok voltak.
Két templom volt a községben: egy izraelita és egy római katolikus Szentháromság tiszteletére szentelt templom. A római katolikus, barokk formájú templomot 1769-ben építtették, majd több alkalommal lett nagyobbítva, felújítva. 1783. március 3-án itt kötött házasságot Festetich György a Georgikon alapítója Jakabházi Sallér Judittal (1766-1829), jakabházi Sallér István (1726-1789) nádori ítélőmester lányával. Az izraelita templom a Bertha György utcában, Szabó József udvarában volt. Építési ideje ismeretlen, lebontására 1952-ben került sor.
1834-ben a falu nagy része a tűzvész áldozata lett, a katolikus templom tornyával együtt. Az újjáépítés során a templom két oltárképét Bécsből hozták, melyek Dorfmeister festményei. A katolikus templomban 200 éves faragott, barokk faszobrok és freskók találhatók.
A település történetének és fejlődésének meghatározó személyiségei voltak a Bertha család tagjai. Tevékenységükkel segítették a falu gazdasági életét, az oktatás és kultúra fejlődését. A család legkiemelkedőbb tagja volt Bertha György (1841-1905). Vagyonának jelentős részét a község javára fordította: iskolát, kultúrházat, ispitát létesített a falu szegényei számára. Az általa létesített intézmények közül ma már az Ispita épülete nem található meg, mert azt lebontották. A község régi temetőjében a Bertha család temetkezési helye ma is megtalálható, sírfelirata nehezen, de olvasható. Bertha György 1905-ben halt meg, aki vagyonának felét a községre hagyományozta, abból 200 hold földdel az Ispita fenntartását, továbbá a szegény és tehetséges gyermekek tanulásának támogatására szánt, családi házát, kastélyát – a falura hagyományozta.
1930-ban épült a település Népkultúrháza, amely szintén Bertha György végakaratának megfelelően készült el alapítványának támogatásával. Bertha György áldásos, településfejlesztő tevékenységének emlékére a község főutcáját és a kultúrházat Bertha Györgyről nevezték el.
A második világháború borzalmai aránylag elkerülik a községet, de a visszavonuló német hadsereg felrobbantja a két Rába hidat. Az első betonhíd 1943 őszén készült el, s mindösszesen másfél éves volt felrobbantásakor. 1945-ben megkezdődött az ideiglenes híd helyett a fahíd építése a Rábán, mert az ideiglenes híd véglegesen a forgalomnak nem felelt meg. A fahíd építése mellett megkezdődött a felrobbantott híd roncsainak kiszedése is a Rábából. Ez a fa híd 1946 végére elkészült. 1946 őszén az új betonhíd munkálatai is megkezdődtek. A híd a régi helyén épült meg, méretre és kivitelre pontosan megegyezett a felrobbantott híddal.
A falu lakosságát mindkét világháborúban jelentős veszteségek érik. Az elsőben 506-an vettek részt és 57-en, míg a másodikban 39-en szenvedtek hősi halált.
Intézményhálózata az 1930-as években az akkori korszak egyik legjobb hálózata volt, melyet az államosítás korában is megtartott, illetőleg alapját képezte az oktatási és kulturális feladatoknak. A településen jelentősebb ipari bázis nem volt. Jellemzően a kisipar és kiskereskedelem dominált a mezőgazdaság mellett. A mezőgazdaságot 1952-ben termelőszövetkezetbe vonták, mely később felbomlott, de 1959-ben újra megalakult. A település villamosítása 1953-ban fejeződött be. 1975. évben kiépül a vezetékes ivóvízhálózat, jelentős mértékben beindul a lakóházépítés, a szennyvíz beruházása az elmúlt évek során fejeződött be.
A Rába-híd túloldalán ma is működő régi csárdaépület áll, közelében hajókikötő és kemping várja a vízitúrázókat. A település a Rába folyó vízitúra útvonala mentén fekszik. Ennek is köszönhető, hogy az idegenforgalom legjelentősebb vonzereje itt a Rába.
A jó közlekedési adottságokkal rendelkező falut kevésbé érintette az elvándorlás. 1930. évi népszámlálás adatai szerint 1536 fő lakosa volt, de ma is több mint ezren lakják.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Rábahídvég is. A 8-as főút és a Rába által határolt hatalmas területen kapott helyet a térség egyik legnagyobb Kneipp parkja. Itt a gyógynövénykert mellett megtalálhatók a vizes könyöklő és lábáztató objektumok pihenő padokkal, amelyek segítik a felfrissülésre vágyót. A különleges napóra és a növényekkel körbevett, igazi relaxációt nyújtó meditációs szék és a sétautak a lelki felüdülést hozza az idelátogatónak.
Rábahídvég a Vasi Hegyhát legnagyobb települése, de a legdinamikusabban fejlődő is. Elkészült a szennyvíz hálózata, hulladékgyűjtő telepe. Megújult az úthálózata. Óvodája, Általános iskolája, Postája, Művelődési Háza, Könyvtára, Gyógyszertára Orvosi Rendelője Polgármesteri Hivatala mind külső, mind belső képében megújult, modernizálódott az elmúlt évek során. Épületei külső vakolatukban is belső funkciójukat tükrözik. Óvodája falán hatalmas mesefigurák fogadják a gyerekeket, míg a Művelődési Háza a készítésének korát idéző stílusban tündököl. A település vezetősége fontosnak tartja, hogy az itt élők otthonosan érezzék magukat a településen a mindennapokban és a szabadidő eltöltésekor egyaránt. Focipálya, felnőtt edzőpark, játszótér, kulturális programok sokasága segíti a helyi közösségek működését.
Különleges látnivalója még a településnek a Seebach-kastély
A mélyföldszintes, L alaprajzú nyugati homlokoldalán kisebb toronnyal bővített Seebach-kastély a Rába északi partján, az Árpád-kori forrásokból is ismert s az újkorban különösen sokat emelgetett hídtól északnyugatra, nagyobbrészt eredeti összefüggéseit őrző XIX. századi kastélypark közepén emelkedik. Az újkorból több forrásadat is szól a Rába mellett, a híd közelében álló (hadászati célokat is szolgáló) castellumról, amelyet azonban már az 1700-as évek elején, mint romos épületet említenek. Az első, hitelesen is a kastéllyal összefüggésbe hozható forrásnak az I. katonai felmérés térképét tekinthetjük, itt a jelenleginek megfelelő helyzetű, folyóparton álló téglalap alaprajzú épület tűnik fel, amely ekkor a felsőeöri Bertha-família tulajdonában volt. A kastély a Bertháktól házasság útján 1847-ben a Chernelekhez, majd 1873-ban Chernel Paulina és báró Seebach Rezső házasságával a névadó família kezére került. Seebach Rezső és családja már bizonyosan állandó jelleggel lakta a kastélyt, feltehetően nekik köszönhető a külső homlokzatok egységes, kora eklektikus stílusú kialakítása és a park részben ma is látható növényállományának telepítése. Az 1857-es kataszteri térképen a kastély összetettebb alaprajzi formát mutat: északnyugat felé egy további épülettömbbel bővült. Az ábrázoláson ugyanakkor már feltűnik a nyugati homlokzat középrésze elé ülő torony. Egy múlt század végén közzétett fényképfelvétel tanúsága szerint az épület keleti homlokzatának déli részét egyenes karú lépcső által megközelíthető, kőbábos korláttal övezett terasz foglalta el. A rizalitot lezáró orommező középrészét pedig a Seebach-család kőbe faragott címere ékesítette. Az egykori Seebach-kastély a település délkeleti részén, a későbarokk plébániatemplomtól délre, a Rába északi partjának, és a folyón átvezető hídnak a közelében áll. A kisméretű kastélyépület a területe előtte elhaladó úttól messze, tölgyfákból, örökzöldekből álló facsoportok mögött bújik meg. Jelenleg az általános iskola működik benne.