Szemenye a 8-as főút északi oldalán terül el. Irtásfalu jellegéből adódóan határának két fő meghatározója az ökológiailag értékes Farkas-erdő, amely Nyugat-Dunántúl egyik legnagyobb egybefüggő erdősége és a hangulatos szőlőhegy.
A vasvári káptalan birtokaként először 1217-ben említik az oklevelekben, de határában a római korból is kerültek elő emlékek. Neve a szomszédságában, a 10. században már meglévő (Kaán) vezéri szálláshoz tartozó szolgák települését jelenti.
Fekvése árulkodik újabb kori eredetéről (a vasvári káptalan középkori Szemenye birtokán nem alakult ki állandó település).
A török időkben teljesen lakatlanná váló falut Orosz Pál vasvári prépost árendába (haszonbérbe) adta. A Hegyhát magasabb részén, erdők között elhelyezkedő falu élettere a 18. századi erdőírtás és hamuzsírégetés révén alakult ki. 1757-ben telepítette be az erdőt birtokló sárvári uradalom 33 árendás jobbággyal, akiknek egy része német területről érkezett és az első időben csak 5 forint árendát és tizedet fizetett. Az úrbéri szerződésben azt is kikötötték, hogy a telepesek évente 1 pallót faragnak ki, azt Sárvárra szállítják és segítenek a farkasok kiirtásában. A vasvári káptalannal folyó állandó viszályok miatt sokáig nem is nevezték Szemenyének – hanem a Farkaserdőre utalva – Farkasszentgyörgynek, ami ellen azonban a káptalan hivatalosan is tiltakozott, hogy egykori faluját ezen a néven illessék.
A település jeles építménye, az 1827-ben készült szerény kis kápolna helyén – magánhagyatékból – 1932-ben épült mostani római katolikus műemléktemplom, melyet Szent Vendelnek ajánlottak, akit a pásztorok és jószágok védőszentjeként tisztelünk. A község címerében is ő látható.
A hívek adományának köszönhetően 2003-ban újraöntették a világháborúban elvitt harang utódját.
A falu 1941-ben volt a legnépesebb, lakossága meghaladta a kilencszáz főt, ma valamivel több mint háromszázan lakják.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Szemenye is. A település központjában a Művelődési Ház előtti téren található Kneipp parkban a gyógynövények mellett a vizes könyöklő és lábáztató, a vizes taposó és pihenő padok állnak rendelkezésre a fáradt vándor felfrissüléséhez.
A kicsi, de rendezett település az önkormányzati fejlesztéseknek, és a nyertes pályázatoknak köszönhetően folyamatosan megújul, szépül. A település vezetői szeretnék minél élhetőbbé tenni a falu lakóinak életét.
Nagy figyelmet fordítanak a múlt hagyományainak őrzésére is. Felújították, berendezték a régi kovácsműhelyt a helyben fellelhető eszközökkel, tárgyakkal, melyet a falu lakói adtak össze. Jeles napokon újra beizzítják a kemencét, hogy megmutathassák az érdeklődőknek e kihaló félben lévő szakma szépségét. A laskasütés hagyományát elevenítették fel a Laskafesztivál megrendezésével.