Rózsika néni és férje, István büszke a település értékeire
Takács Istvánné Rózsika néni (71) diós csigát, lekváros buktát, diós és gesztenyés kiflit sütött nekünk. Amíg dagasztott, előkerült a férje, István (76) saját bora, aztán meg a harmonikája is, amin korábban sokat játszott. Megesett, hogy közösségi rendezvényre hívták, és maga is meglepődött, milyen jól szórakoznak az emberek. Megfogalmazta számunkra, hogy „mit tett az ember lelkével a mulatás: felszabadította.” A régi falusi mulatságok élményeit, tapasztalatait így sűrítette össze: „Az ember lelke egészen megváltozik a közösségben. Feloldódik, kitombolja magát.” Pista bácsi úgy véli, hiányzik a faluból egy tanító vagy egy „kulturális felelős”, aki szervezné a közösségi életet. Saját vegyes pálinkájából kínált minket, amit ugyan Petőmihályfán főzetett, de a Telekesen maga szedte gyümölcsből.
Pista bácsiék háza 1972-ben épült, azóta Tilajban laknak. 40 éve vadászik, rengeteg trófea van a folyosón. Egy fiuk és egy lányuk van. Három éve átadta a vejének a vadászási jogot, Pista bácsi azóta tiszteletbeli tag a vadásztársaságban. Trófeára nem vadászhat, csak őzsutára, szarvastehénre, borjúra, vaddisznóra, dúvadra (rókára, szajkóra, fácánra, borzra). Amíg aktív vadász volt, minden este kiment, de már nem jár ki, csak havonta egyszer- kétszer. Amint tőle megtudtuk, a Nagytilaj – Bérbaltavár vadásztársasághoz 3100 hektár tartozik, a 90-es évek végén még 10 ezer hektár volt, Oszkó is idetartozott, illetve Mikosszéplak és Zalabér egy része. Jelenleg 22 fős a vadásztársaság, akkor 50-70 vadászt számláltak. Régebben szokás volt, hogy a tilaji búcsúra lőttek egy vaddisznót, és elosztották öten-hatan maguk közt a húst. 10 évvel ezelőttig volt minden évben vadászbál vadvacsorával Tilajban vagy Baltaváron, Potypusztán, Egerváron. „Szép is volt eljárni oda.”
Rózsika néni a konyhában, az immár megtöltött és sütőbe került kiflik, bukták illatában azt mesélte, minden hétvégén készít valamit: rétest, lepényt, gyümölcskenyeret, krumplis, sajtos vagy leveles pogácsát, diós, mákos vagy kakaós kalácsot. Természetesen krémest és tortákat is tud, ha valamelyik unokának születésnapja van. Szüretkor pogácsát, kalácsot visznek fel a hegyre, ott főzik bográcsban a gulyást. A szőlőjüket maguk művelik, Pista bácsi sokat dolgozik vele, naponta feljár, mostanában azt figyelgeti, nem forrt-e ki a bor. Rózsika néni segít, ha tud, de az utóbbi időben egyre kevesebbet, mert egyre jobban fáj a lába. 10 sor kordonos szőlőjük száz méter hosszú, ötven méter széles. A fiúknak mellettük van birtoka. Milyen szőlőtőkéik vannak? Saszla, olaszrizlig, szlanka, othello, irsai olivér. Csak saját fogyasztásra készítik a bort, de az elég is a családnak. A süteményekbe mindig Rózsika néni saját lekvárjai kerülnek, ahogy most a buktába is a szilva, a sárgabarackot csak úgy külön megkóstoljuk kanállal. Szezonálisan minden gyümölcsből tesz el – „mert így szokták meg” –, van eper, szeder, ribizli, meggy, cseresznye. Az őszibarackból kompótnak lesz, mindig sok az eltett lecsó is.
Horváthné Kántor Klára polgármester szerint olyan ízletes savanyúságokat senki nem készít ezen a vidéken, mint Rózsika néni. Gömbölyű paprikából, gyöngyhagymából, uborkából (kaporral), káposztából, céklából. A vegyes savanyúságba köménymagot nem tesz, mert a férje nem szereti, de borssal, mustármaggal is jól meg lehet azt fűszerezni. Pista bácsi mindig segít reszelni a hozzávalókat: sárgarépát, káposztát, hagymát, uborkát. Megígérjük, hogy e híresen jó végeredményt legközelebb kóstoljuk meg, tehát kell, hogy legyen legközelebb.
Rózsika néni szilvalekváros buktája és diós csigája
Érdekesség, hogy mindkét sütemény ugyanabból a kelt tésztából készül. Először 5 dkg élesztőbe egy kis cukrot és só teszünk, amelyet aztán tejben felfuttatunk. Miután felfutott, beleöntjük 1 kg lisztbe, majd hozzáöntünk 2 evőkanál olajat és egy kis tejet (amennyit felvesz, kb. 1,5 litert). Ezután összegyúrjuk tésztává. Az asszonyok „tudják, milyen gyengére kell gyúrni”! Majd lelisztezzük a tetejét, és egy konyharuhával letakarjuk (Rózsika néni még egy vánkost is rárak, hogy melegebb legyen a levegője, hamarabb megkeljen). Kb. fél, háromnegyed órát pihentetjük így. Ha már megkelt, kis cipókat formálunk, majd azokat vékonyra kisodorjuk.
Ekkor a tészta egyik részéből szilvalekváros buktát készítünk. Ajánlott a tavalyi év lekvárját felhasználni, ha még maradt, mert az idei kifolyna belőle. Hasznos tanács még lekvárkészítésnél, hogy a szalicilt ne a lekvárba tegyük, hanem a celofán tetejére, mert így az íze nem megy bele a lekvárba. A tészta másik feléből diós csiga készül. A darált dióba citromhéjat, vaníliás cukrot és cukrot teszünk. A kinyújtott tésztát tejjel kenjük meg, hogy jobban rátapadjon a dió.
Rózsa Imréné Ilonka néni egyházi énekei
Nem volt könnyű élete Rózsa Imréné Ilonka néninek, de sok vigasztalást talált az egyházi énekekben, amelyeket az édesanyja testvérétől tanult, ahogy mondta, mindig nagyon szeretett templomba járni. A korábbi plébánossal, Farkas Lászlóval 2000-2010 között számos zarándokhelyre elutazott, és Mária- illetve Jézus Szíve énekeket énekelt. Verandájára kiülve hallgattunk meg tőle néhányat, ahol diótörés közben találtunk rá. Énekei között voltak például a „Nézz le a mennyből öröködre, Mária nagyasszonyunk…” és a „Fájdalomtól roskadozva jöttünk anyánk, hozzád…” kezdetű dalok.