A vasvári Békeház és a Vas megyei Képzőművészeti Gyűjtemény
A Békeházban látható képzőművészeti gyűjtemény
„Vasvár 1578-ig Vasvármegye székhelye volt, ekkor a török elől Szombathelyre költözött a Vasvári Káptalan, ami után a város elveszítette vezető szerepét. 1664-ben a káptalan hátrahagyott uradalmi épületében kötötték meg a híres Vasvári Békét. A gyűjteménynek helyet adó épület az egykori Békeház helyén épült fel a 18. század közepén, 2011-ben újították fel, és nyerték el mai funkcióját.
A Vas megyei képzőművészeti gyűjteményt dr. Szabadfi József szombathelyi belgyógyász főorvos magángyűjteménye alapozta meg, melyet özvegye, Tömösközy Elvira ajándékozott a városnak. Szabadfi József műkedvelő zenész, jeles karikatúrista és festő volt, így került közeli kapcsolatba a helyi művészeti élet meghatározó személyiségeivel, gyűjteménye e barátságok dokumentumai. A felújított Békeházba az átadás előtt, V. Tóth László szombathelyi festőművész özvegye, Kovács Mária Magdolna, férje hagyatékából kisebb kollekciót helyezett letétbe, így V. Tóth László külön termet kapott az épületben. 2012-ben Szakács László szombathelyi festőművész örökösei, Szakács Csilla és Szakács Kinga édesapjuk életművének jelentős részét Vasvárnak adományozták, így Szakács László festményei is egy külön teremben láthatók. Vásárlásoknak és további ajándékozásoknak köszönhetően a Vasi Panteon gyűjteménye egyfolytában bővül a legkülönbözőbb műfajú alkotásokkal, egyre több grafikai és plasztikai művel is.
A történeti Vasvármegyéből 8 festő fordult meg a híres Nagybányai Művésztelepen, nagyrészt ők alapozták meg a látványelvű festészetet ezen a vidéken. Közülük öten, – Csébi Pogány Aladár, Egyed Kálmán, Gottesmann Alfréd, Soproni Horváth József és Vass Béla – szerepelnek az állandó kiállításon. A két háború közti helyi képzőművészeti életet a Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete, majd az abból 1935-ben önállósuló Szent Márton Céh fogta össze.Az egyesület több tagja, Alföldy János, Andor Béla, Artner Ferenc, Bardócz Dezső, Biczó Ilona, Csébi Pogány István, Csonka Ernő, Döbrentey Gábor, Fábián Gyula, Fábián Mária, Gothárd István, Gyöngyösi Simon József, Jaksa István, Knébel Riza, Lődör Jenő, Mikus Gyula, Radnai Rezső, Radnóti Kovács Árpád, Rumi Rajki István, Vass Viktor, Verebi Végh Gyula és Végh Ilona jelentős művekkel szerepel a gyűjteményben. 1943-ban Jaksa István festőművész képzőművészeti szabadiskolát indított Szombathelyen, a vasvári kollekcióból Nagy József, Pintér György itt szerezte meg képzőművészeti alapismereteit.
A II. világháború után, 1946-tól a közeli Zsennyén, Burány Nándor és Radnóti Kovács Árpád szombathelyi festőművészek vezetésével egy, a nagybányaihoz hasonló művészkolónia szerveződött, ahol újabb lendületet kapott a látványelvű festészet Vas megyében. Ez tulajdonképpen a Szombathelyi Derkovits Gyula Képzőművészeti Szabadiskola nyári alkotótábora volt. Meghatározó személyiségei az említetteken kívül, Benkő Katalain, Benkő László, Csonka Ernő, Drimmer László, Farkas János, Gerencsér Erzsébet, Hábetler Márta, Majthényi Károly, Marosfalvi Antal, Marosits József, Mészáros József, Pécsi Unger Károly, Pozsonyi János, Reisz Lajos, Surányi Unger Károly, Szatmáry Géza, Várnai Valéria és V. Tóth László szintén jelen vannak az állandó kiállításon.
Mindig is voltak iskolákon, csoportokon kívüli alkotók, ilyenek is találhatók Vasváron. Az építész Jálics János, az elsősorban templomfestőként ismert Steffek Albin, a fiatalon elhunyt Móritz Sándor, az 1945-ben Kanadába emigráló Koroknay Imre, a Sárváron tevékenykedő, de Zsennyéhez is kötődő Németh József, a sokfelé megfordult, zalaegerszegi születésű Krieg Ferenc, az 1956-ban Nyugatra távozó, majd Ausztráliából visszatért Kéky Magyar Éva, a Vaszary növendék Pirchala Imre, a kellően soha nem értékelt Gellért Károly és Sulyok József, a Tapolcáról induló Zentai Pál, és a sárvári Vörös Ferenc. Külön kell megemlíteni a gyűjteményt két hegyháti naiv művészét, Magyar Lajos, Tőke Imre fafaragókat, akik egyéni figurális látásmódot képviselnek.” Tóth Csaba, mint a gyűjtemény szervezője, így mutatta be a gyűjteményt.
A vasvári domonkos kolostor és Rendtörténeti Gyűjtemény
A Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény mint Vas Megyei Érték
A vasvári domonkos kolostor Magyarország legrégebbi ma is álló kolduló rendi – domonkos, ferences, ágostonos – kolostora, s mint ilyen egyedüliként őrizte meg ezen rendek legkorábbi, 13. századi építészeti stílusát. A templom külső homlokzatai párkánymagasságig, a déli és nyugati kolostorszárnyak emeletmagasságig őrzik a középkori falakat. Az épület egyedi eleme a 17. századi ágyútorony, az ún. Sárkán-torony, amely a török korban épült, amikor az elhagyott kolostort végvárrá alakították. A templom és a kolostor a 18. században egyszerű barokk belső kialakítást kapott, a templom berendezése 18-19. századi.
A domonkosok a 13. század közepén telepedtek meg Vasváron, kolostoruk 1254-ben már kétségtelenül állt. A szerzetesek az egész középkor folyamán tevékenykedtek a városban, kolostoruk a 16. század második felében ürült ki, amikor a – török veszély és a terjedő reformáció miatt – az egész magyar domonkos rendtartomány megszűnt. A 17. században újjászerveződő domonkos rend 1689-ben telepedett vissza Vasvárra, és ettől kezdve a város plébániájának vezetését is átvette, így a rendházat a II. József-féle feloszlatás sem érintette. A domonkosok egészen 1950ig működtek Vasváron, amikor a kommunista rendszer – más szerzetesrendekhez hasonlóan – erőszakkal felszámolta a rendet.
A vasvári domonkos kolostor az egyetlen rendház a mai Magyarország területén, ahol a szerzetesek a rend alapításától – a török köri kényszerű szünetelés leszámítva – egészen a 20. századig tevékenykedtek, így mintegy a rend hazai folytonosságának jelképe. Ezért született meg az a döntés 2001-ben, hogy a rend Vasváron alakítja ki történeti gyűjteményeit. Az elmúlt években gazdag levéltári, könyvtári és muzeális gyűjtemény alakult ki Vasváron, amely nagyban hozzájárult a domonkos rend hazai történetének feldolgozásához és bemutatásához.
Az 1989 után újjászerveződő rendtartomány tagjai Budapestre, Sopronba és Debrecenbe tértek vissza, Vasváron pedig jelképesen a Rendtörténeti Gyűjteménnyel van jelen a rend, amely egyre nagyobb könyvtári, levéltári és múzeumi anyaggal rendelkezik. A budapesti templomot és rendházat 2008-ban az egyházmegyének adta át a rend, helyette Szentendrén létesített egy kisebb házat és kápolnát. A rendtagok száma ma 20 fő körül mozog, közülük többen a lengyel rendtartományból érkeztek Magyarországra, és a növendékek is ott készülnek a szerzetesi életre.
Templom (Jézus Szíve iskolakápolna) Sárfimizdón
1931-ben szentelték fel a templomot
Kezdetben Sárfimizdón csak iskola volt, amihez később, 1928. évtől fokozatosan építették a templomot. Az iskolához utólag építették az oltárt, sekrestyét és a haranglábat. A kész templomot 1931. évben Jézus Szíve tiszteletére szentelték fel. A mai napig ennek a tiszteletére tartják a búcsút is. Régen a búcsút és a szentmisét is pénteken tartották, mivel péntek a Jézus Szíve ünnepnapja. Az oltár közepén is Jézus Szíve szobor látható. A falu lakosai a templomot a felszentelés után már iskolakápolnaként emlegették és emlegetik a mai napig is. Szentmisét három hetenként tartanak, mivel a település a gersekaráti plébániához tartozik, másik hét faluval együtt és csak egy papja van sajnos ezeknek a településeknek.
Út menti keresztek:
A faluban több út menti kereszt található, melyeket különböző családok állíttattak. A településen kilenc kereszt van. Ebből kettőt a község, a többit pedig gazdagabb családok emeltették: Simony, Kondor, Büki, Konya, Gici, Német, Dormán (Mária szobor)
Vén Gesztenye Csárda Rábahídvégen
Krampé Pál mesélt a csárda értékeiről
A csárda épületének története a török utáni időkre nyúlik vissza, hiszen akkoriban több helyen is épültek csárdák. Ezek egymástól körülbelül 15-25 kilométerre helyezkedtek el, amit „éhezésnyi távolság” -nak neveztek, hiszen az emberek gyalog, lóháton vagy lovas kocsival közlekedtek, s ezeken az utakon terelték a vásárra az állatokat is. Az út menti csárdákban tudtak megpihenni, étkezni. A Vén Gesztenye Csárdát jelenlegi tulajdonosai (Takács Marianna és Krampé Pál) 1996-tól családi vállalkozás keretében üzemeltetik. Krampé Pál – aki egyben kiváló szakács is -, fontosnak tartja a hagyományos értékek megtartását, ugyanakkor ügyel arra is, hogy folyamatosan fejlődjenek, és lépést tartsanak a gasztronómiai újításokkal, mindenkori trendekkel. Fontos számára, hogy meghagyva a csárda jellegzetességét, zömében magyaros ételek töltsék meg az étlapot. A szárnyasokból, halakból készült ételek is konyhájának specialitásai.
Az épülethez tartozó terület egy részén őshonos magyar állatok legelésznek a tulajdonos és a látogatók örömére egyaránt, ami a kisgyermekes családoknak a gasztronómiai élmény mellett tartalmas szabadidő eltöltési lehetőséget is biztosít a játszótérrel együtt. A vendégmarasztaló környezet felkeresését és az igazán finom ételek kóstolását mindenkinek csak ajánlani tudjuk!
A település és a térség lakóinak életében jelentős szerepet tölt be a Vén Gesztenye Csárda, hiszen születésnapok, ballagások, esküvők, s egyéb családi rendezvények helyszíneként a helyiek igazán magukénak érzik. Ételeiket nem csak a csárda területén, hanem a térség rendezvényein is gyakran fogyaszthatjuk. A tulajdonos és családja részt vesz a falu életében, gyermekeik ide járnak iskolába, s a helyi rendezvényeket is támogatják. Bár a betyárok korában már álló, névadó vén gesztenyefa mára elpusztult, de a gondos kezek által ültetett és ápolt utódja remélhetőleg több száz év múlva is állni fog a csárda mellett.
Bertha György Művelődési Ház – Rábahídvég
2012-ben teljesen megújult az épület
A község számára a Bertha György Művelődési Ház nemcsak épített örökségként értékes, hanem a benne zajló, állandóan megújuló és energikus közösségi és kulturális tevékenységek és változatos csoportok teszik igazán jelentőssé. Máig sokan gondolják, hogy ez a patinás épület a valamikori Bertha Kastély, de az a mostani iskolaépület volt. Ez a Művelődési Ház eredetileg is ezt a funkciót töltötte be, ennek épült. A Művelődési Ház építkezését 1928-ban kezdték el még az akkori Bertha-alapítvány kezdeményezésére és 1930-ban készült el. Bertha György végrendelet szerint, mivel az alapítvány egyik kitétele az volt, hogy építsenek egy népkultúrházat, amely helyet ad a különböző csoportoknak és népszínházaknak. Az eredeti intézményben óvoda is működött, és egy mozigépháznak is helyet kapott. A 21. századi fejlődések megkívánták a Művelődési Ház korszerűsítését, így pályázatok révén, az önkormányzat és az új Bertha-alapítvány támogatásával 2012-re elkészültek a Tölgyesi Ernőné által tervezett felújítással, amely során igyekeztek megőrizni a francia klasszicista stílusú épület eredeti alakját. Az egész épületben elérhetővé tették az internetet, a mosdókat a mai kor elvárásainak megfelelően újították fel, liftet szereltek, a nagyterem korszerű parkett padlózatot kapott, a mozigépház helyére galéria került.
Az épületben zajló kulturális élettel kapcsolatban elmondható, hogy mindig is sok közösség tevékenykedett itt az évek során. A 2000-es években kialakított Teleház még inkább elindított egy folyamatot a közösséggé szerveződés terén, amely révén megnőtt a Művelődési Ház látogatottsága, sok fiatalt bevonzott a szabad internet és géphasználat, másrészt az idősebb generációnak számítógépes tanfolyamokat indítottak. Borsicsné Pásti Rita, a Művelődési Ház jelenlegi vezetője fogja össze az itt tevékenykedő, minden korosztályt kiszolgáló, nagyszámú csoportokat, ugyanakkor példát mutatva a többieknek, ő is több közösség aktív tagja is. Az épület helyt ad a nagy múltra visszatekintő Hajnalcsillag Daloskör és Citera Csoport tagjainak, itt tevékenykedik a Kézimunka Szakkör, a Gitár Klub, a Pilates csoport, Bazsarózsa Színjátszó Kör, a gyerekeknek szóló dalos csoport, Hastánc csoport, valamint az SZM-Adták szülői közössége. A Bertha György Művelődési Ház méltó háttere Rábahídvég iskolai, óvodai és egyéb közösségek programjainak, másrészt az itt dolgozók is szerveznek kulturális és hagyományőrző rendezvényeket.
Rendezvénypajta Petőmihályfán
Igazi közösségi térként működik a pajta
A petőmihályfai Rendezvénypajta 2014-ben épült egy nyertes LEADER pályázatnak köszönhetően szlovén mintára. A fából készült takaros építmény a falu központjában található, közösségi színhelyként működik, lehetőséget adva a település lakói számára a rendszeres találkozásra. Többek között a Gyermeknap, kézműves foglalkozások, a májusfaállítás és -kitáncolás, a Falunap illetve a Szüreti ünnepség is itt kerül megrendezésre. Ezen kívül a nyári időszakban a Vasvári Színjátszó Fesztivál kihelyezett előadásainak és egyéb szabadtéri programoknak is színtere.
A pajta része egy állandó interaktív Helytörténeti kiállítás is, mely a helyben használt régi tárgyakat őrzi az utókor számára. Az eszközöket és egyéb kiállítási tárgyakat maguk a falubeliek ajándékozták a köz javára. A Rendezvénypajta 50 fő befogadására képes, de úgy került kialakításra, hogy a környezetében még több embernek adhat kulturált lehetőséget a pajtában zajló eseményeken való részvételre. Évente több alkalommal is teltházas rendezvényeket valósítanak meg „falai” között.
Műemlék pincék Petőmihályfán
A pincéket ma már műemléknek nyilvánították
A Szőlőhegy legöregebb részén, a Barkóca-dűlőn található hat hagyományos építésű, műemlékké nyilvánított présház. A föld feletti épületek, az utak mentén falusi lakóházra emlékeztető sorokat alkotnak. Elsődleges feladatuk a borkészítés tárolás volt és az a mai napig.
Ezek az L alakú zsúpfedeles házak fagerendás szerkezetűek, boronafogas faluk sárral van betapasztva, fedelük szénával kitömött a hőmérsékletingadozás mérséklése érdekében. Alapterületük 30-35 négyzetméter, a beltér három részből áll, egy előszobából, egy belső szobából és egy bortároló helyiségből, mely valójában nem mondható pincének, mivel talapzata azonos szinten helyezkedik el a többi helyiséggel. A műemlék épületek nagyrészt még a 19. század közepén épültek, a helyi tulajdonosok, illetve az önkormányzat azóta is nagy gondot fordítanak a történelmi jelentőségű épületek karbantartására, megóvására. A szőlőhegy és a bor kultusza erőteljesen megjelenik a településen lakók életében. A hegyen található épületek 70%-a a helyiek tulajdonában van, ezáltal a tavaszi munkálatoktól kezdve, az őszi szüretig a lakosság gyakran tölti az idejét a gyönyörű környezetben fekvő külterületen. A hegynek nincs jellemző borfajtája, a fehér és a vörös szőlők is egyaránt megtalálhatók a hegyen.
Petőmihályfai hegyi kápolna
A hegyi kápolna épülete igazi épített örökség
A petőmihályfai szőlőhegyen elsőként 1740-ben építettek fából kápolnát, a Barkócza hegyen, a korábban ott álló harangláb helyére. A településnek ekkor még nem volt egyházi épülete, így a falubeliek a hegyre jártak imádkozni, azóta iskolatemplom épült a település központjában.
A hegyen lévő épület mai formáját 1858-ban nyerte el. A téglaépítésű kápolna belseje egyhajós szerkezetű, beltéri díszítése barokk stílusú. A műemlékké nyilvánított építmény a XX. században kétszer lett felújítva, 1967-ben és 1989-ben. Az 1967-es felújításkor, melyhez a petőmihályfai hívek jelentős adománnyal járultak, a vakolatleverést követően kiderült, hogy az eredeti épületet jelentékeny résszel megtoldották. Feltehető, hogy a torony és bővítése 1898-ban készült.
Ma már évente csak négy szentmisét tartanak a hegyen. A kápolnadombon rendezik meg immár 40 éve az augusztus 20-ai ünnepséget is, amelyre a környékbeli települések teljes lakossága hivatalos, így napjainkra már térségi rendezvénnyé nőtte ki magát. A helyiek életében továbbra is fontos szerepet játszó kápolna jelenleg ismét felújítás alatt áll, és nagyszabású tervekkel néz a jövő elé.
Hegypásztor Kör – Oszkó
Kovács István is birtokosa a zsúpkötés tudásának
A 30 éve alakult egyesület tevékenysége országosan és nemzetközi szinten is mintaértékű. A klasszikus önszerveződés – közösségfejlesztő jellegét megőrizve – szociális foglalkoztatóvá, non-profit vállalkozássá nőtte ki magát, megvalósítva a kulturális alapú gazdaságfejlesztés modelljét. A megalakulást követően megvásároltak egy romos állapotú présházat az oszkói szőlőhegy egyik legelhanyagoltabb részén, amit sokéves munkával teljesen felújítottak. A helyreállítási munkák jelentős részét nyári néprajzi táborok keretében végezték, ahol a helyi és a környékbeli fiatalok mellett az ország különböző pontjáról érkező középiskolások és egyetemisták éltek és dolgoztak együtt. A résztvevők megismerkedhettek a szőlőhegyi építészethez kapcsolódó különböző népi mesterségekkel pl. aratás, cséplés, kévekettőzés, zsúpolás, sározás, meszelés. Ezt követően az épület és környezetének fenntartása, majd az újabb területek és épületek kialakítása is közösségi munkában történt. Az oszkói szőlőhegy épített és természeti értékeinek védelmét a mai napig az egyesület fő feladatának tartja. Mivel a présházfelújításokhoz folyamatosanzsúpra volt szükség és az egyesület több tagja kitűnően megtanulta a zsúpkészítés munkafázisait az idős mesterektől, így elkezdtek nagyobb mennyiségben foglalkozni a kézi aratással és a rozsszalma-feldolgozással, sőt tanítják is a mesterséget. Kovács István elnök is birtokosa zsúpkötés tudásának, amit be is mutatott.
A 25 fő sErdei Iskola és Turistaszállás szép környezetben, széles programajánlattal, hagyományőrző, interaktív foglalkozásokkal várja látogatóit. Tanösvényt alakítottak ki a szőlőhegy természeti és épített értékeinek megismerésére. A május végi Orbán – Napi Hegyi Vigadalom a borról és a hozzá kapcsolódó hagyományokról szól.
A 2005-ben kialakított Közösségi Házban működő Határmenti Vinotékában közel 40 borász több mint 150 fajta borát kóstolhatják és vásárolhatják meg az érdeklődők. A volt iskola épületében kialakítottak egy helyi gyümölcsfeldolgozót, ahová a helyben termett nagyobb mennyiségű gyümölcsöket viszik be a lakosok, és abból – térítés ellenében – gyümölcslevet, lekvárokat, dzsemeket készítenek. Ugyanitt működik az Édes Vidék Cukrászműhely is, amely helyi alapanyagokból készíti el finomságait. Az egyesület aktív közösségi élete egyéb közösségek létrejöttét is generálta (pl. Rozmaring Színjátszó Csoport, Gyöngyvirág Daloskör) és folyamatos kapcsolatot tartanak fenn a faluban működő többi civil szervezettel (Nőszövetség, Polgárőr Egyesület, Tűzoltó Egyesület). Együttműködnek az önkormányzat és a civil szervezetek programjainak lebonyolításában is.
Hegyhátszentpéteri Tájház
A tájház eredetileg egy paraszti lakóház volt
A berendezést a falu lakóinak felajánlásaiból alakították ki
A falu szélén álló tájház 1891-ben épült, eredetileg szegény paraszti lakóház. A fokozottan védett épület és a térség jellegzetessége a máig fennmaradt festett oromzat, amely Tőke János festő-asztalos munkája. A ház csak helyben fellelhető alapanyagokból épült.
Az 1970-es években Szakály Ferenc tanító felfedezte az épület adottságait. Előrelátó és értékmentő szándékkal, feleségével megvásárolták a romos állapotú lakóházat, melyet fokozatos munkával – eredeti jellegét figyelembe véve – alakítottak át tájházzá. A ház berendezését a falu lakóinak felajánlásaiból gyűjtötték össze, majd iskolai szakkör keretében a gyerekekkel tették rendbe azokat. Az épület három részből áll, s ezek mindegyikét a tornácról lehet megközelíteni. Az első részben helyezkedik el a tisztaszoba, középen a konyha, ahol a napközbeni élet folyt, hátul pedig a család éléskamrájaként szolgáló helyiség. A tájházhoz tartozik a Döbörhegyről áthozott torkospajta épülete, ahol a szénát, a szekeret, valamint munkaeszközeiket tárolták; egy borospince, melyben fellelhető egy Petőmihályfáról megmentett régi szőlőprés; egy kovácsműhely, melynek berendezése egy Püspökmolnáriban összedőlt műhelyből való, s az állatólak, melyeknek teteje szintén zsúpfedél.
Jövőbeli tervek közt szerepel, hogy helyi őshonos növényeket ültetnek a tájház kertjébe, terveznek hagyományőrző napokat, melyek keretében régi mesterségekbe kóstolhatunk bele, s a tájházban összegyűjtött berendezések mintájára készíthet majd az érdeklődő használati tárgyakat.
A hegyhátszentpéteri Faluház, mint a közösségi élet „motorja”
Molnár Imre polgármester beszél a faluház jelentőségéről
Nagyon fontos szerepet tölt be Hegyhátszentpéter közösségi életében a Faluház, mivel Molnár Imre polgármester úr elmondása szerint már 25 éve a kocsma is bezárt, így ez az egyetlen hely az alig több mint száz lelkes településen, ahol az emberek össze tudnak jönni. A Faluház egy igazi multifunkcionális közösségi tér, aminek nincs állandó nyitva tartása, de mégis szinte folyamatosan az itt élő emberek rendelkezésére áll a nagyon lelkes és elkötelezett önkormányzati munkatársaknak köszönhetően.
Az igényesen kialakított, és a helyi igényeknek tökéletesen megfelelő épület nem építészetileg, hanem sokkal inkább a falain belül zajló pezsgő közösségi élet tekintetében képvisel a helyben élők számára értéket. Az épület külső felújítása pályázati támogatások segítségével készült el, míg a belső kialakítás, felújítás a közösség összefogásának, társadalmi munkájának eredményeként valósult meg. Először a vadásztársaság segített a festékvásárlásban, majd a helyi emberek saját maguk adták össze a felújításhoz szükséges anyagok költségét és kalákában végezték a munkát is hétvégenként a téli időszakban. Minden hétvégén más-más család főzött a munkában résztvevőknek. A közös munka során igazi közösség kovácsolódott, a falu lakossága egy nagy családdá vált, melynek tagjai az élet mindennapjaiban is számíthatnak egymás segítségére és ma már számos szabadidős programban együtt vesznek részt. Az összefogás eredményeként ma a Faluházban található könyvtár, konditerem, nagyterem, teakonyha, és egy nagy konyha is közös éléskamrával, melyben mindig feltöltött hűtő- és kamrapolcok állnak készenlétben a közösségi programok kiszolgálására. Az udvaron fedett kiülő készült, melynek folytatásaként hamarosan elkészül a közösségi kemence is. A Faluház ad helyet az önkormányzat által szervezett programoknak, rendezvényeknek (nőnap, idősek napja, zenés mikulásváró, kézműveskedés, családi nap, stb., de a település lakói is bármikor igénybe vehetik névnapok, születésnapok, ballagások, baráti összejövetelek, esküvők, vagy szükség esetén halotti torok alkalmával. A Faluházba járnak beszélgetni, játszani, találkoznia gyerekek és a fiatalok, akik a szülők mintáját követve jó közösségként együtt működnek.
Makovecz Imre tervei alapján készült az épület – Győrvár
Győrvár első közösségi házát 1993. május 15-én avatták fel. A részben pályázati forrásból, részben a szomszédos települések önkormányzatának hozzájárulásával megvalósított épületet Makovetz Imre Kossuth-díjas építész és tanítványa, Ekler Dezső tervezte. A közösségi összetartást erősítette, hogy jelentős létszámú helyi lakos segítette önkéntes munkájával az építés folyamatát. A Faluház múltjához és jelenéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik a Faluház Baráti Kör Egyesület munkássága, – élén Varga Gézáné Marika nénivel – melynek eredeti feladata a Faluház működtetése, karbantartása volt, azonban csakhamar kibővült a Faluházban és azon kívül rendezett közösségi programok megszervezésével és lebonyolításával is.
Itt kerül megrendezésre a település minden fontosabb rendezvénye, itt folynak a közösségi élettel kapcsolatos megbeszélések. A Faluház ad helyet a község tanfolyamainak, képzéseinek. A kézműves foglalkozás, vetélkedők, táncbemutatók, próbák és a helyi iskola rendezvényei is itt valósulnak meg. De ide járnak szabadidejükben a fiatalok és a régebb óta fiatalok beszélgetni, vagy akár pingpongozni. Elmondhatjuk, hogy a település kulturális és közösségi életének motorja, biztos háttere ez a különleges épület.
Napjainkban az épületben működik könyvtár, egy szoba az idősek klubjának és egy jól felszerelt konditerem is. Az emeleten kialakított szállás jelenleg hat fő befogadására képes. Az épület közösségi terei kiválóan alkalmasak nagyobb méretű rendezvények lebonyolítására is, köztük zenés bálok, lakodalmak színhelyéül is szolgál.
Mindenszentek római katolikus templom – Csehimindszent
Igazi zarándokhely lett a templom
A templom első írásos említése 1314-ből való. 2014-2015-ben a Kormány által nyújtott támogatásból újították fel teljes körűen. A főoltáron egy Dorfmeister kép látható. Különlegessége az oltárkép két oldalán látható szekkó, melyet Závory Zoltán készített Takács Antal plébános megbízásából 1982-ben. A szekkókon Bosco Szent János, Szent Maximilian Kolbe, Boldog Kalkuttai Teréz Anya, Boldog Dr. Batthyány-Strattmann László körmendi szemorvos, Szent Rita, valamint Mindszenty József bíboros édesanyjának alakját festette meg a művész. A személyeket az önzetlen szeretet, a másokért való tenni vágyás, az elesettek megsegítésének gondolata köti össze. A templomban található faragott stációkat Balogh Tamás csényei fafaragó készítette 2002-ben, a korábban a templom előtt állt hársfából. Itt van Vas megye legrégebbi orgonája, amely 1600-as években készült. A templom nevezetessége a keresztelőkút, ahol Baumgartner András káplán 1892. március 29-én megkeresztelte Pehm Józsefet. A plébánia tulajdonában van Mindszenty bíboros keresztlevele is.
A déli kapuban elhelyezett Mindszenty-szobor a Gasztonyi család adománya. A templom felújításakor különböző falstruktúrákkal és színekkel különítették el az egyes történelmi korokat. A kis lőrés ablakok és a kanálhátas vakolat a román stílusra utal, de megjelenik a gótika és barokk kor is, simább falfelülettel és élénkebb színekkel. A templom előtti parkosított teret körbeölelik a keresztút bronz domborművei, melyek Szabó Imrefia Béla alkotásai. A stációsorozat különlegessége abban rejlik, hogy Krisztus szenvedéstörténetét és Mindszenty bíboros-hercegprímás meghurcoltatását párhuzamba állítva mutatja be az egyes állomásokat.
A Mindszenty-emlékkultusz: a Mindszenty Emlékház
A gyűjtemény egyik értéke – kehely VI. Pál pápától
A település életében meghatározó tényező, hogy Csehimindszenten született Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. A bíboros urat Pehm József néven anyakönyvezték, aki 1942-ben változtatta meg családnevét, szülőfaluja iránti tiszteletből.
Az eredeti állapotában helyreállított szülőháza egy rendkívül értékes gyűjteménynek ad otthont – melynek része a Terror Háza Múzeumának „A magyarok lelkiismerete, Mindszenty József (1892-1975)” című kiállítása -, amely Mindszenty József életét, pályafutását és meghurcoltatását dolgozza fel. Ezen kívül láthatóak itt a különböző személyes tárgyai; a halotti maszkja; a kehely, amit aranymiséjére kapott VI. Pius pápától; valamint az a zászló, amellyel a koporsója volt letakarva, amikor hazahozták az esztergomi újratemetésére. A település szeretné nemzeti kegyhellyé nyilváníttatni az Emlékházat, és megerősíteni a vallási turizmust. Jelenleg is átvezet zarándokút és emléktúra a településen, a résztvevők számára a paplak emeletén kialakított zarándokszállás nyújt megpihenési lehetőséget. Minden évben március 29-én, a bíboros úr születésnapján Mindszenty-emléknapot rendeznek, valamint minden hónap 29-én engesztelő szentmisét és körmenetet tartanak addig, amíg boldoggá, illetve szentté nem avatják.
Gólyás ház
Nagy Tiborné Pásti Mária elevenítette fel a ház múltját
Alsóújlak legszebb házában Nagy Tiborné Pásti Mária nagy szeretettel fogadott minket és elkészítette a Vasi Hegyhát különlegességét, a vasi dödöllét. Míg hűlt az étel, Mária elmesélte nekünk a ház és életének fontosabb mozzanatait. A három generációs autentikus parasztházat 1900-ban Mária nagyszülei építették. Szülei 1933-ban kötött házasságuk után költöztek ide. Egy évvel később 1934-ben megjelentek a ház kéményén az első gólyák, akik egészen a mai napig minden év áprilisától augusztus közepéig a falu életének részesei. A Pásti házaspárnak viszont a gyermekáldásra még várniuk kellet, végül három gyermeknek adtak életet. Mária és két bátyja a gólyás házban nevelkedett és ezzel az állatok iránti szeretet és a természetközelség a mindennapi életük részévé vált. Máriának kétszer is el kellet hagynia a házat, egyszer még gyermekkorában betegség miatt, majd gimnáziumi valamint főiskolai tanulmányai alkalmával. Szombathelyre került, de Máriának a gólyás ház mindig „mentsvárként” szolgált. Később az épület állapota nagyon leromlott, mivel szülei elvesztése miatt az épület egy-két évig teljesen elhanyagolva, üresen ált. Mária 2007-ben nyugdíjba ment, majd férjével visszaköltözött a gólyás házba és megindultak a ház felújítási munkálatai. Mária fia, Attila kérésére megőrizték a ház autentikus jellegét. Az épület teljes átalakításon esett át. Tégláig leverték a külső és belső vakolatot. Két méteres árkot ástak a ház körül, melybe egy csövet fektettek, ennek segítségével elvezették a vizet a ház alapzatától. A gerendás tetőt szintén megerősítették. Eredeti állapotában megőrizték a konyha padlózatát, illetve a tálaló szekrényt és az ajtókat. Próbáltak minden tárgyat oda visszaállítani ahol az a nagyszülők korában állt. A házhoz korábban hatalmas birtok tartozott. Azt követően viszont, hogy a Pásti családot kuláknak nyilvánították a földterület nagy részét elvették tőlük. A házhoz tartozó nagy kertet Mária ma is nagy szeretettel gondozza. A néhai melléképületek ma már üresen állnak, de a kerti gyümölcsfák ma is Mária gyermekkorát idézik.