Vén Gesztenye Csárda Rábahídvégen
Krampé Pál mesélt a csárda értékeiről
A csárda épületének története a török utáni időkre nyúlik vissza, hiszen akkoriban több helyen is épültek csárdák. Ezek egymástól körülbelül 15-25 kilométerre helyezkedtek el, amit „éhezésnyi távolság” -nak neveztek, hiszen az emberek gyalog, lóháton vagy lovas kocsival közlekedtek, s ezeken az utakon terelték a vásárra az állatokat is. Az út menti csárdákban tudtak megpihenni, étkezni. A Vén Gesztenye Csárdát jelenlegi tulajdonosai (Takács Marianna és Krampé Pál) 1996-tól családi vállalkozás keretében üzemeltetik. Krampé Pál – aki egyben kiváló szakács is -, fontosnak tartja a hagyományos értékek megtartását, ugyanakkor ügyel arra is, hogy folyamatosan fejlődjenek, és lépést tartsanak a gasztronómiai újításokkal, mindenkori trendekkel. Fontos számára, hogy meghagyva a csárda jellegzetességét, zömében magyaros ételek töltsék meg az étlapot. A szárnyasokból, halakból készült ételek is konyhájának specialitásai.
Az épülethez tartozó terület egy részén őshonos magyar állatok legelésznek a tulajdonos és a látogatók örömére egyaránt, ami a kisgyermekes családoknak a gasztronómiai élmény mellett tartalmas szabadidő eltöltési lehetőséget is biztosít a játszótérrel együtt. A vendégmarasztaló környezet felkeresését és az igazán finom ételek kóstolását mindenkinek csak ajánlani tudjuk!
A település és a térség lakóinak életében jelentős szerepet tölt be a Vén Gesztenye Csárda, hiszen születésnapok, ballagások, esküvők, s egyéb családi rendezvények helyszíneként a helyiek igazán magukénak érzik. Ételeiket nem csak a csárda területén, hanem a térség rendezvényein is gyakran fogyaszthatjuk. A tulajdonos és családja részt vesz a falu életében, gyermekeik ide járnak iskolába, s a helyi rendezvényeket is támogatják. Bár a betyárok korában már álló, névadó vén gesztenyefa mára elpusztult, de a gondos kezek által ültetett és ápolt utódja remélhetőleg több száz év múlva is állni fog a csárda mellett.
Bertha-alapítvány – Rábahídvég
Rábahídvég talán legismertebb jótevőjeként tartják számon Bertha György birtokost, akinek a nevéhez a Bertha-alapítvány fűződik. Végrendeletében, egyenes ágú örököse nem lévén vagyona felét Rábahídvégre hagyta, azzal a megkötéssel, hogy abból alapítványt hozzanak létre, ami támogatja a szegény családokat és biztosítja a falu lakosainak iskolán kívüli oktatását is. Maga az alapítvány 1917. május 4-én kezdte meg a működését. Ekkortájt a bevétele 10-15 000 pengő volt, ami nagyon jelentős összeg volt abban az időben. Az alapítvány vagyonából oktatási, illetve szociális célokra lehetett pénzt fordítani. Ezek a támogatások vagy rendszeres juttatások, vagy eseti segélyek voltak. Szegénykonyhát is működtettek azok számára, akiknek nem volt keresete addig, míg a mezei munkák be nem indultak. Az első óvoda is az alapítványhoz kötődik azzal, hogy nyári menhelyet hoztak létre, ahol a 6 évesnél fiatalabb gyermekeiket helyezhették el a földeken dolgozó szülők. Az alapítvány az iskola fenntartása és a tehetséges gyermekek támogatása mellett a gazdáknak kertészeti iskolát, kertészsegéd-képzést is indított. Azért, hogy Bertha György végrendeletét maradéktalanul végrehajtsák, a község kultúrházat építtetett, ami 1930-ban készült el. A kultúrházban a nagyterem, a könyvtár, az óvodaterem, a leventeotthon és a kézimunka termek mellett 2 tanítónői és 1 óvónői lakás is volt, ami nagyon ritka volt még ebben az időben. A II. világháború után az alapítvány működése egyre nehézkesebbé vált. 1949-től nincs pontos adat a működésére vonatkozóan. A kultúrház működtetését a község vette át, új szervezetek kaptak itt helyet. A rendszerváltás óta Bertha György Művelődési Ház néven működik és jelenleg is meghatározó szerepe van a falu életében. A Bertha-alapítvány jelentős szerepet töltött be Rábahídvég szociális és kultúrális fejlődésében. A gazdaság élénkítéséhez, korszerűsítéséhez és a megfelelő szakemberképzéshez is hozzájárult. Berta Györgyről utcát neveztek el a településen és az elmúlt években pedig a Bertha-alapítvány is újjáéledt.
A művelődési ház csoportjai: Hajnalcsillag Daloskör és Citeracsoport, Kézimunka szakkör – Rábahídvég
A Hajnalcsillag Daloskör és Citeracsoport 2005 óta lép fel rendszeresen
A patinás, mégis modern francia klasszicista stílusban épült, kívül- belül megújult, korszerűsített Művelődési Házat gondos kezek munkái teszik élettel telivé. Különböző korcsoportokban működnek a színjátszó körök, a vasvári Zeneiskola kihelyezett tagozata is itt kapott helyet. A mozgás szerelmeseinek sem kell a településen túlra utazniuk. A Hajnalcsillag Daloskör és Citeracsoport 2005 óta tevékenykedik mai formájában. A Citeracsoport tagjainak egy része az egykori tanító és igazgató, Gazsi Lajos bácsi tanítványa. Jelenleg 5 citerás és 25 dalkörös alkotta csoportot Borsicsné Pásti Rita fogja össze. Heti egyszer, másfél órás próbán készülnek fellépéseikre, amelyeken a hölgyek bordó hosszúruhában szerepelnek, az urak pedig ugyanilyen színű mellénnyel hangsúlyozzák ünneplő ruhájukat. Számtalan helyen felléptek már: ilyen a Savaria Karneválon való szereplés, a Birkás Pálinkafesztivál, a Vasvári fúvósok újévi koncertje, vagy a Középkori Kavalkád Vasváron. De szerepeltek egy jótékonysági koncert keretében a szombathelyi Bartók Teremben is, s nem utolsó sorban a helyi, térségi rendezvények színvonalát is emelik előadásaikkal. De elsődlegesen a maguk örömére énekelnek és zenélnek, kikapcsolódásként a mindennapokból. Az együtt eltöltött idő alatt már több mint 500 dalra nőtt a repertoárjuk, amiből bármikor szívesen elnótázgatnak egyet-egyet szívből és lelkesen a közös kirándulásaik, mulatságaik alkalmával, vagy csak úgy a hangulat kedvéért is. Hagyomány már, hogy karácsonyi koncertet adnak a helyi templomban, az adventi időszakban. A legifjabb tag 23, a legidősebb tag pedig 85 éves.
Fiatal és idősebb tagjai is vannak a kézimunka szakkörnek
A Kézimunka szakkör 2007-ben alakult, jelenleg 10 főből áll. Korosztálya vegyes: 23 évestől a 80 évesig. Volt időszak, amikor a hölgyek mellett férfi tagja is volt a szakkörnek. A megalakulását követően a Művelődési Ház vezetőnőjének első dolga volt, hogy szervezett egy kiállítást az asszonyok munkáiból, aminek hatására sokan kedvet kaptak a csatlakozáshoz. Először gobelineztek, mára azonban széleskörű lett tevékenységük: horgolnak, kötnek, makraméznak, hímeznek, subáznak, bábokat készítenek, s a település intézményeinek dekorációit is ők készítik. Egymást tanítgatják az újdonságokra. Ki a kórházi kezelések alatt tanult valami új technikát, ki a családtagjaitól, de mindezt szívesen mutatják, tanítják meg egymásnak. Szeretik a kihívásokat is, így szívesen horgolnak akár fényképről, minta nélkül is. Egy alkalommal kis polipokat horgoltak a szombathelyi Markusovszky Egyetemi Oktatókórház koraszülött osztályának. A rábahídvégi templom terítőit is ők készítették, keresztszemes hímzéssel, több garnitúrában, hogy mindig az alkalomnak megfelelőt lehessen felrakni. A közös együttlétek a kézimunkázás mellett jó alkalmat teremtenek arra is, hogy kötetlenül beszélgessenek és akár a település ügyes-bajos dolgait is megvitassák, vagy dalolgassanak egyet.
Csodaszarvas Tájpark – Rábahídvég
Az őshonos állatok jól érzik magukat a parkban
Az épített környezet az őrségi és a hegyháti stílusjegyeket hordozza
A Csodaszarvas Tájpark a Rába folyó mentén, Rábahídvég határában, a 8-as főút mellett helyezkedik el tizenhat hektáros területen. A tájparkot egy háromhektáros tó, hét hektár legelő, valamint hat hektár erdő teszi tökéletessé. Az itt élő állatok, a területet határoló folyó és a kiszolgáló létesítmények biztosítják, hogy az ide látogatók megleljék a számukra kedves programokat.
Az elnevezés maga már jelzi a Tájpark fő profilját. A csodaszarvas sok eurázsiai népnél régóta a csillagos ég jelképe, a magyar őskultúra meghatározó szimbóluma. Szimbolizálja az újjászületést, a megújulást, a Napot és egyben Krisztust is.
Kézai Simon művében maradt fenn a monda, amely szerint Hunort és Magort, – egy testvérpárt, akiktől a történet szerint a hunok és magyarok származnak – vadászatuk közben új, letelepedésre alkalmas területre vezette egy szarvas. Kézai mester történetét a Képes Krónikában így olvashatjuk: „Történt egy napon, hogy vadászni indultak, és a pusztában egy szarvasünő bukkant fel előttük; az menekült előlük, ők pedig a meotisi mocsarak közé is követték. Ott azután teljesen eltűnt előlük, és bár sokáig keresték, sehogyan sem akadtak a nyomára. Bejárták a már említett mocsarakat és állataik legeltetésére alkalmasnak találták. Miután apjukhoz visszatérve megkapták tőle az engedélyt, minden holmijukkal a meotisi mocsarak közé mentek, hogy állataikat legeltetve ott lakjanak. A Meotis vidéke Perzsia földjével szomszédos; egyetlen gázlót kivéve mindenfelől tenger fogja körül, folyói nincsenek, de bővelkedik füves területekben, erdőkben, halakban, madarakban és vadakban; a be- és kijárás azonban nehézkes. A meotisi mocsarak közé mentek tehát, és öt évig el nem mozdultak onnan. Mikor a hatodik esztendőben kijöttek, a pusztaságban véletlenül a Bereka-fiak feleségeire és gyermekeire bukkantak, akik a férfiak nélkül sátoroztak, s éppen a kürt ünnepét ülték és zeneszóra táncot jártak. Jószágaikkal együtt gyorsan elragadták őket a Meotis ingoványaiba. A vízözön után ez volt az első zsákmány. Történt pedig, hogy abban a küzdelemben ama gyermekek között az alán fejedelemnek, Dulának két leányát is elfogták, egyiküket Hunor, a másikat Magor vette feleségül. Ezektől az asszonyoktól származtak azután az összes hunok, illetve magyarok.”
A csodaszarvas mondája megjelenik a regősénekekben is. A Vas megyei Bucsu községben egy, a századfordulón lejegyzett változat szerint ezer szarva van, szarva hegyén ezer égő gyertya, két veséjén két arany kereszt, a dozmati változatban a szarvas homlokán a fölkelő fényes nap, oldalán a szép hold található, jobb veséjén pedig az égi csillagok. Egyes dunántúli énekekben pedig ezer ága-boga van, ezen ezer misegyertya, amely „gyújtatlan gyulladék, oltatlan aludék”.
A történetet számos irodalmi alkotás is feldolgozta. Ezek közül talán a legismertebb Arany János költeménye, a Buda halála, melynek hatodik éneke regéli el a csodaszarvas legendáját.
Mindezekből is kitűnik, hogy a Csodaszarvas név egy kulturális elköteleződést jelez. A „tájpark” elnevezés pedig természetközeliséget jelez, amellyel elhatárolódik a szabadidő központ minőségtől, illetve úgy építi be a szabadidős programokat a tájpark mindennapi életébe, hogy azok illeszkedjenek az autentikus környezetbe.
Az Őrség és a Hegyhát közelsége adta azt az ötletet, hogy ezen tájegységek jegyeit mutassuk be a látogatóknak. Erdei iskola, tájház, csodálatos nádfedeles és kézzel faragott építmények, tanösvény, őshonos állatpark, nyári nomád tábor és erdei drótkötélpálya teszi élővé a területet. A tájpark szolgáltatásait mindezek mellett a horgásztó és a terület határán hömpölygő Rába saját kikötője egészíti ki.
A tájparkon egy nem klasszikus értelemben vett tanösvény vezeti végig a látogatót, amely 3 fontos egységből áll. Egyrészt az őshonos magyar állatok eredetének tisztázása, fajtájukra jellemző tulajdonságok bemutatása. A tájpark helyet ad egy baromfiudvarnak, különböző magyar marhafajták, vízi bivaly, lovak, mangalica is megtekinthető a parkban. A következő fontos pillér, amely meghatározza a tanösvényt, az a táj adta lehetőségek, a Rába vizes élővilága, a tó adta élővilág, és maga a környezet által meghatározott növényzet. A tanösvény harmadik, meghatározó eleme az épített környezet, amelyet az őrségi és hegyháti udvartartás hármas tagoltságának mintájára építettek fel és új funkciókkal láttak el. A fogadóban, amely szállásadásra alkalmas, hagyományos őrségi szobaberendezéseket találunk. De aki szeretné, kipróbálhatja a sátorban, de akár a jurtában alvást is. Vendégházai pedig a családi kirándulásoknak, pihenések színtere lehet. Mindemellett szaunázás előnyeit is élvezheti.
A Csodaszarvas szolgáltatásai rendkívül sokszínűek. Lehetőség van egész napos kirándulás kitöltésére, de gyerek és felnőtt táborokat is rendszeresen szerveznek. Ki lehet próbálni az íjászpályát, lovagoltatást. Igény szerint szerveznek vetélkedőket, kincsvadászatot, vannak kézműves foglalkozások is. Erdei és vízi drótkötélpályán lehet a magasban bejárni a tájpark területét és a tó felett oda-vissza csúszni. Csónakázási, kajakozási és kompozási lehetőségek is adottak. A tájpark egyik fő célja a gyermekek természetközelségének visszaállítása, az elfelejtett szakmák feltámasztása, a környezettudatosságra nevelés, a hagyományos háztáji gazdálkodás előnyeinek, a hagyományos magyar konyha ételeinek megismertetése. Sütés-főzés a szabadban, bográcsban, nyárson, vagy akár kemencében. A boresteken hazánk borvidékeivel és a hozzájuk kapcsolódó ételekkel várják a betérőket. De szívesen látják a hagyományos disznóvágásra érkezőket is! Érdemes ide eljönni! Megismerni a múltat és élvezni a jelent!
Bertha György Művelődési Ház – Rábahídvég
2012-ben teljesen megújult az épület
A község számára a Bertha György Művelődési Ház nemcsak épített örökségként értékes, hanem a benne zajló, állandóan megújuló és energikus közösségi és kulturális tevékenységek és változatos csoportok teszik igazán jelentőssé. Máig sokan gondolják, hogy ez a patinás épület a valamikori Bertha Kastély, de az a mostani iskolaépület volt. Ez a Művelődési Ház eredetileg is ezt a funkciót töltötte be, ennek épült. A Művelődési Ház építkezését 1928-ban kezdték el még az akkori Bertha-alapítvány kezdeményezésére és 1930-ban készült el. Bertha György végrendelet szerint, mivel az alapítvány egyik kitétele az volt, hogy építsenek egy népkultúrházat, amely helyet ad a különböző csoportoknak és népszínházaknak. Az eredeti intézményben óvoda is működött, és egy mozigépháznak is helyet kapott. A 21. századi fejlődések megkívánták a Művelődési Ház korszerűsítését, így pályázatok révén, az önkormányzat és az új Bertha-alapítvány támogatásával 2012-re elkészültek a Tölgyesi Ernőné által tervezett felújítással, amely során igyekeztek megőrizni a francia klasszicista stílusú épület eredeti alakját. Az egész épületben elérhetővé tették az internetet, a mosdókat a mai kor elvárásainak megfelelően újították fel, liftet szereltek, a nagyterem korszerű parkett padlózatot kapott, a mozigépház helyére galéria került.
Az épületben zajló kulturális élettel kapcsolatban elmondható, hogy mindig is sok közösség tevékenykedett itt az évek során. A 2000-es években kialakított Teleház még inkább elindított egy folyamatot a közösséggé szerveződés terén, amely révén megnőtt a Művelődési Ház látogatottsága, sok fiatalt bevonzott a szabad internet és géphasználat, másrészt az idősebb generációnak számítógépes tanfolyamokat indítottak. Borsicsné Pásti Rita, a Művelődési Ház jelenlegi vezetője fogja össze az itt tevékenykedő, minden korosztályt kiszolgáló, nagyszámú csoportokat, ugyanakkor példát mutatva a többieknek, ő is több közösség aktív tagja is. Az épület helyt ad a nagy múltra visszatekintő Hajnalcsillag Daloskör és Citera Csoport tagjainak, itt tevékenykedik a Kézimunka Szakkör, a Gitár Klub, a Pilates csoport, Bazsarózsa Színjátszó Kör, a gyerekeknek szóló dalos csoport, Hastánc csoport, valamint az SZM-Adták szülői közössége. A Bertha György Művelődési Ház méltó háttere Rábahídvég iskolai, óvodai és egyéb közösségek programjainak, másrészt az itt dolgozók is szerveznek kulturális és hagyományőrző rendezvényeket.
Szentháromság templom Rábahídvégen
A XIV. században épült a település temploma
A rábahídvégi római katolikus templomot a Szentháromság tiszteletére építették 1342-ben. A templom kezdetben négyszögletű kápolna volt, torony nélkül. Később toldottak hozzá egy kisszerű tornyot nyugat felől. 1572 és 1693 között a templomot evangélikusok birtokolták, 1697-ben a katolikusoknak sikerült visszavenniük. A 18. században többször átépítették, illetve bővítették, s ekkor érte el a jelenlegi barokk stílusú formáját, viszont a főoltár és a két mellékoltár rokokó jegyeket visel. A templom festményeit és képeit Gaál József budapesti művész festette 1924-ben, majd Klonfár János pap-festő- egyházművész újította meg.
A mellékoltárokon Dorfmeister István által 1733-ban festett oltárképeinek másolatai láthatók, mivel az eredeti festményeket ellopták. Az egyik kép Szent Józsefet ábrázolja a gyermek Jézussal, a másikon pedig a fájdalmas Szűz ábrázolása látható. A mellékoltárokat Ráth János Sankt Pölten-i faragóművész készítette 1862-ben. A templom egyhajós, szentélye a hajónál keskenyebb, sokszög záródású. A szentély záró falában egy Nepomuki Szent János-szobor áll, előtte szép barokk ráccsal. A templom kiváló akusztikával rendelkezik.
A templom oldalában a lourdes-i jelenés barlangja található. A boltíves bemélyedésben Szűz Máriát és az előtte térdeplő Szent Bernadettet ábrázolja a szoborcsoport. A szájhagyomány szerint a köveket, melyből készült, egyenesen Lourdes-ból hozták. A templom épülete néhány évvel ezelőtt teljes külső felújításon esett át. A templom oltár terítőinek különlegessége abban rejlik, hogy a rábahídvégi Kézimunka szakkör tagjai hímezték. Összesen három garnitúra készült belőle, melyeket évszakonként, alkalmanként cserélni tudnak. A Szentháromság templomban hetente kétszer, pénteken és vasárnap tartanak szentmisét a Vasváron székelő verbita atyák.
Rábahídvég településtörténete
Rábahidvég a Rába partján áll, a folyó és a Gyöngyös-sík közötti teraszvidék délkeleti szélén. A 8-as út hidjánál helyezkedik el, kifejezetten jó közlekedés-földrajzi helyzetben, Vasvártól 5 km-re nyugat-északnyugatra.
A település környéke már az őskorban is lakott volt, melyet bizonyítanak az itt talált mamutcsontok, ember által használt eszközök. Időszámítás előtti VI. században a kelták lakták e területet, akiket a rómaiak váltottak. Régészeti emlékek, pénzek bizonyítják a rómaiak jelenlétét, akiket a hunok söpörtek el. A falu helyén feltehetően már a római időkben átkelő volt, ennek későbbi megújítását védelmezhették az Árpád-korban itt élt őrök. Az őrök távozása után a birtok a Hermán nemzetségből származó András kezére került 1280-ban, akinek leszármazottai a Hidvégi nevet is használták később.
1265-ben Hydwegh néven említik először a települést. A falu nevét arról kapta, hogy a Rábán átvezető híd végénél épült, lakói a hídfőt védő őrök voltak. 1280-ban Terra Hyduig, 1283-ban Hydwegh, 1286-ban Hyduig, 1450-ben Hydueg néven szerepel az írott forrásokban.
A Földrajzinév-bizottság az 1992. június 4-i ülésén helységnevekben előforduló helyesírási hibák javításaként a község nevében lévő i-t hosszú í-re változtatta, de a Hidvégi család nevének helyesírását e döntés természetesen nem érintette.
Hídvég jelentősége a török időkben nőtt meg. Az átkelőt ekkor már kisebb erődítmény védte, melynek emlékét Ördög Orsi vára néven tartotta fenn a népi emlékezet. A Rábán túli, biztonságos helyen többször tartottak megyegyűlést, így 1547-ben is.
A település kedvező elhelyezkedése mezővárosi rangot eredményezett a településnek 1549-ben, ellenséges támadások idején pedig a védekezés kötelmét. Évente négyszer vásárt rendezhetett és árumegállítási joggal is rendelkezett. A hídvégi hídon több, mint 600 évig szedtek vámot.
A község lakossága sokat szenvedett a török hadaktól, majd a császári seregektől. 1605-ben két ütközet zajlott itt Bocskai serege és a császáriak között.
A XVIII. és a XIX. század dinamikus fejlődést hozott a falunak. Bár mezővárosi rangját elvesztette, ennek ellenére gazdaságilag folyamatosan fejlődött.
Földesurai a Polányi -család, később a Bertha –, Varga –, Tóth – és Geiger -családok voltak.
Két templom volt a községben: egy izraelita és egy római katolikus Szentháromság tiszteletére szentelt templom. A római katolikus, barokk formájú templomot 1769-ben építtették, majd több alkalommal lett nagyobbítva, felújítva. 1783. március 3-án itt kötött házasságot Festetich György a Georgikon alapítója Jakabházi Sallér Judittal (1766-1829), jakabházi Sallér István (1726-1789) nádori ítélőmester lányával. Az izraelita templom a Bertha György utcában, Szabó József udvarában volt. Építési ideje ismeretlen, lebontására 1952-ben került sor.
1834-ben a falu nagy része a tűzvész áldozata lett, a katolikus templom tornyával együtt. Az újjáépítés során a templom két oltárképét Bécsből hozták, melyek Dorfmeister festményei. A katolikus templomban 200 éves faragott, barokk faszobrok és freskók találhatók.
A település történetének és fejlődésének meghatározó személyiségei voltak a Bertha család tagjai. Tevékenységükkel segítették a falu gazdasági életét, az oktatás és kultúra fejlődését. A család legkiemelkedőbb tagja volt Bertha György (1841-1905). Vagyonának jelentős részét a község javára fordította: iskolát, kultúrházat, ispitát létesített a falu szegényei számára. Az általa létesített intézmények közül ma már az Ispita épülete nem található meg, mert azt lebontották. A község régi temetőjében a Bertha család temetkezési helye ma is megtalálható, sírfelirata nehezen, de olvasható. Bertha György 1905-ben halt meg, aki vagyonának felét a községre hagyományozta, abból 200 hold földdel az Ispita fenntartását, továbbá a szegény és tehetséges gyermekek tanulásának támogatására szánt, családi házát, kastélyát – a falura hagyományozta.
1930-ban épült a település Népkultúrháza, amely szintén Bertha György végakaratának megfelelően készült el alapítványának támogatásával. Bertha György áldásos, településfejlesztő tevékenységének emlékére a község főutcáját és a kultúrházat Bertha Györgyről nevezték el.
A második világháború borzalmai aránylag elkerülik a községet, de a visszavonuló német hadsereg felrobbantja a két Rába hidat. Az első betonhíd 1943 őszén készült el, s mindösszesen másfél éves volt felrobbantásakor. 1945-ben megkezdődött az ideiglenes híd helyett a fahíd építése a Rábán, mert az ideiglenes híd véglegesen a forgalomnak nem felelt meg. A fahíd építése mellett megkezdődött a felrobbantott híd roncsainak kiszedése is a Rábából. Ez a fa híd 1946 végére elkészült. 1946 őszén az új betonhíd munkálatai is megkezdődtek. A híd a régi helyén épült meg, méretre és kivitelre pontosan megegyezett a felrobbantott híddal.
A falu lakosságát mindkét világháborúban jelentős veszteségek érik. Az elsőben 506-an vettek részt és 57-en, míg a másodikban 39-en szenvedtek hősi halált.
Intézményhálózata az 1930-as években az akkori korszak egyik legjobb hálózata volt, melyet az államosítás korában is megtartott, illetőleg alapját képezte az oktatási és kulturális feladatoknak. A településen jelentősebb ipari bázis nem volt. Jellemzően a kisipar és kiskereskedelem dominált a mezőgazdaság mellett. A mezőgazdaságot 1952-ben termelőszövetkezetbe vonták, mely később felbomlott, de 1959-ben újra megalakult. A település villamosítása 1953-ban fejeződött be. 1975. évben kiépül a vezetékes ivóvízhálózat, jelentős mértékben beindul a lakóházépítés, a szennyvíz beruházása az elmúlt évek során fejeződött be.
A Rába-híd túloldalán ma is működő régi csárdaépület áll, közelében hajókikötő és kemping várja a vízitúrázókat. A település a Rába folyó vízitúra útvonala mentén fekszik. Ennek is köszönhető, hogy az idegenforgalom legjelentősebb vonzereje itt a Rába.
A jó közlekedési adottságokkal rendelkező falut kevésbé érintette az elvándorlás. 1930. évi népszámlálás adatai szerint 1536 fő lakosa volt, de ma is több mint ezren lakják.
A Vasi Hegyhát, mint Magyarország első Kneipp–térségének, Kneipp-települései sorába tartozik Rábahídvég is. A 8-as főút és a Rába által határolt hatalmas területen kapott helyet a térség egyik legnagyobb Kneipp parkja. Itt a gyógynövénykert mellett megtalálhatók a vizes könyöklő és lábáztató objektumok pihenő padokkal, amelyek segítik a felfrissülésre vágyót. A különleges napóra és a növényekkel körbevett, igazi relaxációt nyújtó meditációs szék és a sétautak a lelki felüdülést hozza az idelátogatónak.
Rábahídvég a Vasi Hegyhát legnagyobb települése, de a legdinamikusabban fejlődő is. Elkészült a szennyvíz hálózata, hulladékgyűjtő telepe. Megújult az úthálózata. Óvodája, Általános iskolája, Postája, Művelődési Háza, Könyvtára, Gyógyszertára Orvosi Rendelője Polgármesteri Hivatala mind külső, mind belső képében megújult, modernizálódott az elmúlt évek során. Épületei külső vakolatukban is belső funkciójukat tükrözik. Óvodája falán hatalmas mesefigurák fogadják a gyerekeket, míg a Művelődési Háza a készítésének korát idéző stílusban tündököl. A település vezetősége fontosnak tartja, hogy az itt élők otthonosan érezzék magukat a településen a mindennapokban és a szabadidő eltöltésekor egyaránt. Focipálya, felnőtt edzőpark, játszótér, kulturális programok sokasága segíti a helyi közösségek működését.
Különleges látnivalója még a településnek a Seebach-kastély
A mélyföldszintes, L alaprajzú nyugati homlokoldalán kisebb toronnyal bővített Seebach-kastély a Rába északi partján, az Árpád-kori forrásokból is ismert s az újkorban különösen sokat emelgetett hídtól északnyugatra, nagyobbrészt eredeti összefüggéseit őrző XIX. századi kastélypark közepén emelkedik. Az újkorból több forrásadat is szól a Rába mellett, a híd közelében álló (hadászati célokat is szolgáló) castellumról, amelyet azonban már az 1700-as évek elején, mint romos épületet említenek. Az első, hitelesen is a kastéllyal összefüggésbe hozható forrásnak az I. katonai felmérés térképét tekinthetjük, itt a jelenleginek megfelelő helyzetű, folyóparton álló téglalap alaprajzú épület tűnik fel, amely ekkor a felsőeöri Bertha-família tulajdonában volt. A kastély a Bertháktól házasság útján 1847-ben a Chernelekhez, majd 1873-ban Chernel Paulina és báró Seebach Rezső házasságával a névadó família kezére került. Seebach Rezső és családja már bizonyosan állandó jelleggel lakta a kastélyt, feltehetően nekik köszönhető a külső homlokzatok egységes, kora eklektikus stílusú kialakítása és a park részben ma is látható növényállományának telepítése. Az 1857-es kataszteri térképen a kastély összetettebb alaprajzi formát mutat: északnyugat felé egy további épülettömbbel bővült. Az ábrázoláson ugyanakkor már feltűnik a nyugati homlokzat középrésze elé ülő torony. Egy múlt század végén közzétett fényképfelvétel tanúsága szerint az épület keleti homlokzatának déli részét egyenes karú lépcső által megközelíthető, kőbábos korláttal övezett terasz foglalta el. A rizalitot lezáró orommező középrészét pedig a Seebach-család kőbe faragott címere ékesítette. Az egykori Seebach-kastély a település délkeleti részén, a későbarokk plébániatemplomtól délre, a Rába északi partjának, és a folyón átvezető hídnak a közelében áll. A kisméretű kastélyépület a területe előtte elhaladó úttól messze, tölgyfákból, örökzöldekből álló facsoportok mögött bújik meg. Jelenleg az általános iskola működik benne.